Harangszó, 1920
1920-06-20 / 26-27. szám
170 rtAKANQSZO r ji királynak is kedves emberei voltak a kocsi nemesek, adománylevelei tanúskodnak erről. Az 1515-ki parasztlázadás viharai sem kerülték el Kocsot, Dózsa hadaitól a Kocsy,- Doma, Kiss, Nagy, Tompos, Császár László családok tagjai szenvedtek- ért és folyamodnak kárpótlásért a királyhoz, — nem eredmény nélkül. >Kocs (és Boba) a lutheránusság fófészke« — Írja róla egy katholikus !( iró. Valóban: lakói nemcsak régi nemesek, de régi és hithü evangélikusok is. Egyszer, a iabdarózsák virágzása ; idején, utam Nemeskocson vitt keresztül s a faluderekon, ahol a legszebb lábdarózsák emlékeztettek a mi kis kúriánkra, megpihentem. A ház előtti padra mellém telepedett a gazda is, törökverő ősök ivadéka és együtt hallgattuk a nyári alkonyaiban fel- l csengő kis harang estéli dallamát. Mikor az utolsó akkord is lágyan tova rezgeti, megszólalt a gazda és elmondta a harang meséjét.-- Ezt a kis harangot — beszélte — úgy találták. Az apámtól sokszor hallottam, hogyan akadtak rá: szántottak a mezőn, a parragi dűlőben s szántás közben az eke vetette fel a földből. Megörültek neki, behozták a faluba s azóta a kocsi templom tornyából a kocsiakat hivja imára. Régi I harang: 1606-ból való, látható benne y az évszám. t * * V * f Az idén ismét arra vitt az utam 1 s a legszebb labdarózsás h'áz előtt i megpihentem a pádon. Vasárnap délután volt és vágyódva vártam, hogy felcsendüljön annak a régi kis harangnak vecsernvére hivó szava Í úgy, mint akkor, régen. Vártam... hiába: egy nagyobb, ércesebb búgott bele a falu ünnepi hangulatába — Hova lett a régi, talált h«rang? — kérdeztem. I — Elvitték a háborúba, ágyút ön- i töttek belőle. . . ! Igy mondta a pádon melletem ülő gazda, igy adom tovább én, hogy ha a kis harang a semmibe veszett is, legalább maradjon meg az emléke és szálljon apáról fiúra. Helyreigazítás. Tompa Mihály: >A birtokreform« című cikkébe több r értelemzavaró sajtóhiba csúszott be. i így a 160. oldalon a 2-ik bekezdés 2-ik sorában gazdag, gazdák helyett; c( ugyanazon bekezdés 7-ik sor elején: lett, s ma helyett. A következő bekezdés első sorában vas olvasandó vak helyett. A Gusztáv Adolf Egylet jótékonysága. A Gusztáv Adolf Egylet jótékonysága a jelen nehez viszonyok között sem szünetel. Tudjuk, milyen válságos helyzeiben van most Németország is, azt sem csodálnók, ha azon árulás miatt, amellyel Károlyi nemcsak hazánkat döntötte a sír szélére, hanem hu szövetségesünknek is annyit ártott, hidegen elfordulna tőlünk s mégis nemcsak hogy jó szava van hozzánk, hanem adományaival is megemlékszik rólunk s könyörül rajtunk. A proletárdiktatúra idején teljesen megszakadt az összeköttetés hazai Gyámintézetünk és a Gusztáv Adolf Egylet között, annyival inkább, mivel a Gyámíntézetnek úgy egyházi, mint világi elnöke meghalt s így az vezetők nélkül maradt A román megszállás idején a budapesti központi pénztárba sem tudott a Gusztáv Adolf Egylet elnöksége pénzt küldeni s azért felkérte Schoítz Ödön esperest, a dunántúli egyházkerületi gyámintézeti elnököt, hogy nem volna-e hajlandó a közvetítést közte és a meg nem szállott magyar területen lévő evang. gyülekezetek és intézetek közt elvállalni ? Vállalkozását szép eredmény kisérte. Eddig a következő gyülekezetek kaptak közvetítésével segélyt: Veszprém. Zalaegerszeg, Nagykanizsa, Lajtaújfalu, Sopronbán- falva 500—500 márkát. Újabban a Kapstadti (Délafrika) német segitőegyesület gyűjtéséből juttatott a Gusztáv Adolf Egyesület a felsőlővői tanitóképezdének 1000 márkát, a pinkafői árvaháznak és a soproni felső esperesség árvaalapjának 500—500 márkái. Kapott azonkívül a locsmándi »Bethánia« árvaház 235, Újpest 200, Sopronbánfalva 300, Felsőlövői tanitóképezde még 50 márka segélyt s több lelkész-özvegy s lelkész- és tanitóárva kisebb-nagyobb adományt. Ugyancsak kerületi gyámintézeti elnökünk közbenjárására az Általános Evang. Luth. konferencia nagynevű elnöke dr. Ihmels Lajos lipcsei egyetemi tanár azon nagy gyűjtésből, melyet az északamerikai lutheránusok rendeztek a német hadiárvák segélyezésére, a pinkafői árvaháznak és a soproni felső esperesség árvaalapjának is juttatott egyenként 500 márkát. _ Dr. Rendtorff, a Gusztáv Adolf Egylet elnöke igy végzi egyik levelét: >Benső részvéttel kisérjük figyelemmel a súlyosan megpróbált Magyarország evangélikus .gyülekezeteinek keserű sorsát s mint a múltban, úgy erőnkhöz képest most is. készek vagyunk segíteni. Értesítsen minket állandóan a helyzetről, amennyiben azt átnézheti és közölje a gyülekezetekkel, hogy bármikép; alakul is Magyarország politikai helyzete, hittestvéri * szeretetünk még jobban átöleli és tartja őket, mint eddig. Milyen felemelő érzés, hogy annyi ellenség mellett van egy igaz, hű barátunk is. Ahol igazi egyházi nyomor és szegénység van, onnan forduljanak ezen jó baráthoz. Addig is, míg az egyetemes gyámintézeti elnökség re- konstruálódik, a dunántúli gyámintézeti elnök (Ágfalva, Sopronmegye) szívesen vállalja a közvetítést. Mire van szükségünk? Irta: Balikó Lajos. Jóformán minden ajkon egy aggodalmas kérdés lebeg manapság, az a rövid, sokat mondó kérdés: Mi lesz velünk? Sokan talán nem mondják ezt ki, de a lélek mélyén és a szívnek redőiben ott lappang az aggodalom, ott rejtőzködik a bizonytalanság érzete, a jövőtől való félelem, amely megbénítja az erőt, lenyűgözi a lelket és sötét árnyat vet az életútra Az öröm, a mosoly, a kacagás megfogyatkozott s ezzel szgmben megsokasodott a könny, a panasz, a sóhaj. Igaz, hogy a társadalmi élet külsőleg egészen más képet mutat. Hiszen ismételten szó volt már arról, hogy a mulatozás soha sem ismert mértéket öltött épen napjainkban. Ez a tapasztalat azonban ne tévesszen meg. A mulatozás nem a lélek benső állapotának a tükre, hanem inkább annak csak a takarója. Nem azért mulatoznak sokan, mivel boldogok, gondtalanok, mivel fölös a jókedve, hanem ellenkezőleg azért, mivel a kétségbeesés vigyorgó arca elől akarnak menekülni. Úgyis jellemezhetném a helyzetet, hogy azt mondom: mulatni tudnak az emberek, de örülni nem 1 Nem tudnak örülni, mert hiszen nem is lehet örülni. Mögöttünk fájó múlt van, múlt, amely szédítő mélységbe hajított le, amelyL megtiporta önérzetünket, összetörte oltárainkat, megcsúfolt és megalázott bennünket. Előttünk pedig ott van a sötét jövő, amelybe nem tudunk ugyan belepillantani, de azért% mégis, úgy talán épen azért szinte visszarette-
