Harangszó, 1920

1920-06-06 / 22-23. szám

150. HARANQSZQ. 1920. június 6. sürgős teendőnk legyen a „Protestáns Tanítók stb. Orsz. Szövetség “-ének megalakítása, amely szervezetnek elsősorban csak az lehet a célja, hogy a prot. szellemet általánossá tegye és ezt a nemzeti érdekek megvaló­sítására használja fel. A prot. tanító­ság ezt a feladatot szolgálta a rég­múltban, amellett kell tanúságot ten­nie a jelenben és ezzel kell előké­szítenie a jövőt. Magyarországban a protestáns kérdés és a nemzeti kérdés egy volt, szeretnők, ha ezután is az maradna. A protestáns tanítóság nemzetne­velői tevékenykedésének sikere jórészt anyagi viszonyainak javítása után vár­ható. Ezeket az anyagi kérdéseket állandóan napirenden kell tartani. Megoldásuk sokkal könnyebb és va­lószínűbb, ha azt a protestáns tanítók szövetsége végzi. A tanító-özvegyek és árvák érdekében is fejthet ki sike­res munkásságot, sokkal nagyobb eredménnyel, mint bármely egyéni akció. Az egyes embereket könnyen lerázzák a hivatalok, különösen, ha kérnek; az erős szervezeteket mindig respektálják. Protestáns Tanító Testvéreink! Minket azonos világnézet, közös tradíciók, közös érzelmi motívumok, közös szenvedések és sikerek, közös munkatervek fűznek együvé. A ügye­inket nem képviselheti semmiféle más testület, mert nekünk speciális teendőink bajaink vannak, amelyeket a »keresztény szociálista« tanítókból alakult, »Tanítók és tanárok Nemzeti szövetségé«-nek tagjai nem éreznek, tehát nem is vallhatják magukénak. Nem fontosabb, hogy kevesebben va­gyunk, nézzétek meg Hollandiát, milyen cseppnyi államocska és mégis milyen erkölcsi erőt reprezentál! Jöjjetek és dolgozzatok szövetségünk kiépítésen! Munkaprogramunk a következő: Ez a szervezkedés nemzeti, pada- gogiai és anyaigi szempontból indo­kolt. A protestántizmus szelleme, mint pedagógiai ható erő, még a protes- tánstanitóság előtt sem volt kellőkép­pen méltányolva, különösen figyelmen kivül hagyatott az állami és a községi iskolákban. Pedig ha tekintetbe vesz- szük, hogy »a prot. szelleme a subjektivitás szelleme, a szabadelvű­sig szelleme, de természeténél fogva csak olyan ember szabadelvüségét akceptálja, aki vallásos egyén akkor világosan és félreérthetetlenül megál­lapíthatjuk, hogy a fenti gondolat pedagógiai, értékelése a mai chaotikus közgondolkodásban elodázhatatlan kö­vetelmény. A protestantizmus szel­leme az individuális padagógiának kedvez, amennyiben az egyéni érté­kek teljes kifejlesztését követeli meg, de semmiesetre sem önző, tisztán egyéni érvényesülés szempontjából, hanem a keresztyén szellemnek meg­felelőig a közösség szempontjából is. A tömörülésnek az az okadate- lása, amely a protestáns szelleminek pedagógiai hatásaira hivatkozik, na­gyon is indokolt. Meg vagyunk róla győződve, hogy, ha ez a gondolat a szövetség révén az ország prot. tanítóságban kialakul és egyöntetű cselekvésre indít akkor közgondol­kozás és a keresztyéni erkölcs érde­kében felbecsülhetetlen munkát vé­gezhet. 1. ) a prot. tanítóság egységbe tömörítése; a tömörülés életképetsé- gét, őszinte és maradandó jellegéi a protestáns szellem adja meg. 2. ) a prot. szellemnek általánossá tétele, felhasználása a pedagógiában. 3. ) Őrködés a tiszta, nemzeti és keresztyén közgondolkozás, közerkölcs felett; a prot. tanítóság közszellemé- nek megóvása mindennemű nemzeti, vallási és társadalmi rendel felfor­gatni akaró szellemi áramlatoktól. 4. ) a nemzeti nagyság és a tiszta keresztyén ideálizmus felé való ál­landó törekvés. 5. ) tanítóink, taínitónőink, óvó­nőink, özvegyeink és árváink nyug­díjaink anyagi-viszonyainak javításán való munkálkodás. Mindezek előrebocsátása után kér­jük tanító-testvéreinket, hogy szövet­ségünkhöz minél számosabban csat­lakozzanak; örömünkre szolgálna, ha szíves • észrevételéiket velünk mielőbb közölnék. Cimünk : Budapest, VII. Szegényház-tér 1. szám. „Pro­testáns Tanítók, Tanítónők és Óvónők Országos Szövetségé“-nek előkészítő bizottsága. A rákospalotai egyház egy val­lástanári állást óhajt egyelőre, ad­dig is, amíg a hivány fönhatósági jóváhagyást nyer, ideiglenesen be­tölteni. Szíves megkeresések ev. egyház lelkészi hivatalához Rákospalota címzendők, 2—2 Keresek megvételre faluhelyen kis hajlékot belsőséggel, 8—10 hold szán­tófölddel, réttel. Cím a kiadóhiva­talban. ' 1 2—3 Apróságok az életből és a törté­netből. Közli: Kiss Samu. János, konstantinápolyi pátriárka, egy alkalommal egy előkelő ember­rel heves szóvitába keveredett. Inge­rülten váltak el egymástól. S bár neki volt igaza, megemlékezvén amaz apostoli mondásról: »Haragudjatok, de ne vétkezzetek; a nap le ne men­jen a ti haragotokon«, — estefelé azzal az üzenettel küldött neheztelő ellenfeléhez: »Uram, a nap nyugo- vása készül«. Ez megértette a pátri­árka célzatát, hozzá sietett; s kibé­kültek, mielőtt a nap lement volna. 1879 tavaszán Szegedet árvíz pusztította el. »Mint az őrült, ki le­tépte láncát, vágtatott a Tisza a ró­nán át«. Hömpölygő, zúgó hullámai­nak egyik ház a másik után esett áldozatául, maga alá, hullámsírba temetve sok-sok emberi életet. A híd­fő melletti vámházat is erősen ostro­molták már a hullámok. A házból jajveszékelés, segélykiáltás hallatszott. A túlsó parton állók borzadva néz­ték a felbőszült hullámok munkáját, szívükbe markolt a házban levők vérfagylaló kiáltása; de senki nem mert csónakba szállni s a szoronga- tottak segítségére menni, noha egy gazdag ember arannyal telt erszé­nyét ígérte a bátor mentőnek. Ekkor ért oda egy földmíves. Amint látta a' helyzet veszélyes voltát, azonnal csónakba ugrott, hogy segítségükre siessen a hullámoktól körülfogott házban levőknek. Élete kockáztatásá­val szerencsésen meg is mentette őket. Alig értek szárazra, recsegve omlott össze a ház. A gazdag ember tele erszényét kínálta a bátor férfiúnak; »Uram, amit tettem, nem pénzért, nem jutalomért tettem; adja inkább pénzét ezeknek a szerencsétleneknek, kiknek puszta életük kivételével min­denük a hullámok martaléka lett«. * Alfonz nápolyi király, aki a bib­liát tizennégyszer olvasta végig, igen barátságos és szolgálatkész volt min­denkihez. Midőn egyszer Campanián utazott át kíséretével, egy szegény emberrel találkozott, aki szamaras kordájával megsülyedt a nagy sárban. Hiába volt minden erőlködése, nem tudta a mély kátyúból szekerét ki­vontatni s kiemelni. A kísérő főurak ügyet sem vetve a szerencsétlenre,

Next

/
Thumbnails
Contents