Harangszó, 1920
1920-06-06 / 22-23. szám
150. HARANQSZQ. 1920. június 6. sürgős teendőnk legyen a „Protestáns Tanítók stb. Orsz. Szövetség “-ének megalakítása, amely szervezetnek elsősorban csak az lehet a célja, hogy a prot. szellemet általánossá tegye és ezt a nemzeti érdekek megvalósítására használja fel. A prot. tanítóság ezt a feladatot szolgálta a régmúltban, amellett kell tanúságot tennie a jelenben és ezzel kell előkészítenie a jövőt. Magyarországban a protestáns kérdés és a nemzeti kérdés egy volt, szeretnők, ha ezután is az maradna. A protestáns tanítóság nemzetnevelői tevékenykedésének sikere jórészt anyagi viszonyainak javítása után várható. Ezeket az anyagi kérdéseket állandóan napirenden kell tartani. Megoldásuk sokkal könnyebb és valószínűbb, ha azt a protestáns tanítók szövetsége végzi. A tanító-özvegyek és árvák érdekében is fejthet ki sikeres munkásságot, sokkal nagyobb eredménnyel, mint bármely egyéni akció. Az egyes embereket könnyen lerázzák a hivatalok, különösen, ha kérnek; az erős szervezeteket mindig respektálják. Protestáns Tanító Testvéreink! Minket azonos világnézet, közös tradíciók, közös érzelmi motívumok, közös szenvedések és sikerek, közös munkatervek fűznek együvé. A ügyeinket nem képviselheti semmiféle más testület, mert nekünk speciális teendőink bajaink vannak, amelyeket a »keresztény szociálista« tanítókból alakult, »Tanítók és tanárok Nemzeti szövetségé«-nek tagjai nem éreznek, tehát nem is vallhatják magukénak. Nem fontosabb, hogy kevesebben vagyunk, nézzétek meg Hollandiát, milyen cseppnyi államocska és mégis milyen erkölcsi erőt reprezentál! Jöjjetek és dolgozzatok szövetségünk kiépítésen! Munkaprogramunk a következő: Ez a szervezkedés nemzeti, pada- gogiai és anyaigi szempontból indokolt. A protestántizmus szelleme, mint pedagógiai ható erő, még a protes- tánstanitóság előtt sem volt kellőképpen méltányolva, különösen figyelmen kivül hagyatott az állami és a községi iskolákban. Pedig ha tekintetbe vesz- szük, hogy »a prot. szelleme a subjektivitás szelleme, a szabadelvűsig szelleme, de természeténél fogva csak olyan ember szabadelvüségét akceptálja, aki vallásos egyén akkor világosan és félreérthetetlenül megállapíthatjuk, hogy a fenti gondolat pedagógiai, értékelése a mai chaotikus közgondolkodásban elodázhatatlan követelmény. A protestantizmus szelleme az individuális padagógiának kedvez, amennyiben az egyéni értékek teljes kifejlesztését követeli meg, de semmiesetre sem önző, tisztán egyéni érvényesülés szempontjából, hanem a keresztyén szellemnek megfelelőig a közösség szempontjából is. A tömörülésnek az az okadate- lása, amely a protestáns szelleminek pedagógiai hatásaira hivatkozik, nagyon is indokolt. Meg vagyunk róla győződve, hogy, ha ez a gondolat a szövetség révén az ország prot. tanítóságban kialakul és egyöntetű cselekvésre indít akkor közgondolkozás és a keresztyéni erkölcs érdekében felbecsülhetetlen munkát végezhet. 1. ) a prot. tanítóság egységbe tömörítése; a tömörülés életképetsé- gét, őszinte és maradandó jellegéi a protestáns szellem adja meg. 2. ) a prot. szellemnek általánossá tétele, felhasználása a pedagógiában. 3. ) Őrködés a tiszta, nemzeti és keresztyén közgondolkozás, közerkölcs felett; a prot. tanítóság közszellemé- nek megóvása mindennemű nemzeti, vallási és társadalmi rendel felforgatni akaró szellemi áramlatoktól. 4. ) a nemzeti nagyság és a tiszta keresztyén ideálizmus felé való állandó törekvés. 5. ) tanítóink, taínitónőink, óvónőink, özvegyeink és árváink nyugdíjaink anyagi-viszonyainak javításán való munkálkodás. Mindezek előrebocsátása után kérjük tanító-testvéreinket, hogy szövetségünkhöz minél számosabban csatlakozzanak; örömünkre szolgálna, ha szíves • észrevételéiket velünk mielőbb közölnék. Cimünk : Budapest, VII. Szegényház-tér 1. szám. „Protestáns Tanítók, Tanítónők és Óvónők Országos Szövetségé“-nek előkészítő bizottsága. A rákospalotai egyház egy vallástanári állást óhajt egyelőre, addig is, amíg a hivány fönhatósági jóváhagyást nyer, ideiglenesen betölteni. Szíves megkeresések ev. egyház lelkészi hivatalához Rákospalota címzendők, 2—2 Keresek megvételre faluhelyen kis hajlékot belsőséggel, 8—10 hold szántófölddel, réttel. Cím a kiadóhivatalban. ' 1 2—3 Apróságok az életből és a történetből. Közli: Kiss Samu. János, konstantinápolyi pátriárka, egy alkalommal egy előkelő emberrel heves szóvitába keveredett. Ingerülten váltak el egymástól. S bár neki volt igaza, megemlékezvén amaz apostoli mondásról: »Haragudjatok, de ne vétkezzetek; a nap le ne menjen a ti haragotokon«, — estefelé azzal az üzenettel küldött neheztelő ellenfeléhez: »Uram, a nap nyugo- vása készül«. Ez megértette a pátriárka célzatát, hozzá sietett; s kibékültek, mielőtt a nap lement volna. 1879 tavaszán Szegedet árvíz pusztította el. »Mint az őrült, ki letépte láncát, vágtatott a Tisza a rónán át«. Hömpölygő, zúgó hullámainak egyik ház a másik után esett áldozatául, maga alá, hullámsírba temetve sok-sok emberi életet. A hídfő melletti vámházat is erősen ostromolták már a hullámok. A házból jajveszékelés, segélykiáltás hallatszott. A túlsó parton állók borzadva nézték a felbőszült hullámok munkáját, szívükbe markolt a házban levők vérfagylaló kiáltása; de senki nem mert csónakba szállni s a szoronga- tottak segítségére menni, noha egy gazdag ember arannyal telt erszényét ígérte a bátor mentőnek. Ekkor ért oda egy földmíves. Amint látta a' helyzet veszélyes voltát, azonnal csónakba ugrott, hogy segítségükre siessen a hullámoktól körülfogott házban levőknek. Élete kockáztatásával szerencsésen meg is mentette őket. Alig értek szárazra, recsegve omlott össze a ház. A gazdag ember tele erszényét kínálta a bátor férfiúnak; »Uram, amit tettem, nem pénzért, nem jutalomért tettem; adja inkább pénzét ezeknek a szerencsétleneknek, kiknek puszta életük kivételével mindenük a hullámok martaléka lett«. * Alfonz nápolyi király, aki a bibliát tizennégyszer olvasta végig, igen barátságos és szolgálatkész volt mindenkihez. Midőn egyszer Campanián utazott át kíséretével, egy szegény emberrel találkozott, aki szamaras kordájával megsülyedt a nagy sárban. Hiába volt minden erőlködése, nem tudta a mély kátyúból szekerét kivontatni s kiemelni. A kísérő főurak ügyet sem vetve a szerencsétlenre,
