Harangszó, 1920
1920-06-06 / 22-23. szám
} 1920. június 6 ellovagoltak mellette. A király azonban, amint oda ért, leszállt lováról, tartózkodás nélkül belelépett a sárba s kisegítette bajban levő szegény felebarátjának kordáját a sárból emelni. * Ferdinánd német császár igen istenfélő ember volt. A szegény emberek kérvényeit maga szokta átvenni s figyelmesen olvasta, tanulmányozta végig. Egyszer tanácsosai egy szegény özvegy asszonyt nem akartak eléje bocsátani, amit a császár később megtudván, boszűsan így szólott hozzájuk: »Uraim, ha a szegényeket nem hallgatjuk meg, mikor segítségért fordulnak hozzánk, hogyan várhatjuk akkor, hogy az Isten meghallgasson minket, amikor mi kérünk ötőle segítséget«. HETI KRÓNIKA. Nemzetgyűlés. A pártok közti ellentétet sikerült végre is elsimítani. A székesfőváros törvényhatóságának újjáalakulásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása közben számolt be Apponyi, mint a békedelegáció elnöke a békeszerzés kálváriájáról, mint a legilletékesebb bírája a helyzetnek, nem a kétségbeesésünket tetézni, hanem hogy reményt öntsön a szívünkbe. Lélekemelő volt, amikor arra figyelmeztette a nemzetgyűlést, hogy Magyarország megerősödésének első és utolsó feltétele: a belső konszolidáció. Nagy Széchenyinek egy túlsókat idézett, de halhatatlan mondása az volt — végezte szavait Apponyi, — hogy Magyarország nem volt, hanem lesz. Kérdeztem magamtól : Ha Széchenyi István most élne, megismételné-e ma ezt a mondását? Igen is megismételné, de hozzátenné: rajtatok áll! A béke. A politikai körök az antanthoz intézett jegyzékünk hatása alatt állanak. Az elkeseredés, a dac és a jövőbe vetett reménység váltakoznak a nyilatkozatokban és a véleményekben, amelyeket a jegyzék olvasása nyomán hallottunk. Vannak éles hangok, amelyek szembehelyezkednek a kormány elhatározásával; ezek azt tartják, hogy jobb lett volna visszautasítani ezeket a képtelen békeföltételeket s hogy ezt a szerződést nem volna szabad aláírni. Az általános felfogás azonban méltányolja a kormány nehéz helyzetét és súlyos felelősségét mind a két esetben: HARANGSZO akár aláírja a békét, akár nem Írja alá. A kérdés csak az lehet, hogy mely esetben vállalna a kormány nagyobb és terhesebb felelősséget magára és az országra. Apponyi Albert gróf egy nyilatkozatában elismeri, hogy a kormány nem tehetett máskép: vállalkoznia kellett a szerződés aláírására az adott körülmények között. Két halott. A közelmúlt napokban két kiváló magyar elme szűnt meg működni. Elhalt Lóczy Lajos a kiváló magyar tudós balatonmenti villájában. Fiatal korában gróf Széchenyi Bélával Ázsiában végzett kutatásokat. Neve egész Európában közismert, tudása világhírű. Nagy érdeme volt Lóczynak abban, hogy a magyar földrajzi tudomány zászlóvivői, élükön Teleki Pál gróf külügyminiszterrel, hazánk mostani sorsdöntő pillanataiban a békekonferencián érdemleges eredményeket vivtak ki, amelyeket azonban csak későbben fogunk megtudni. Lehanyatlott a magyarság szellemi erejének egy másik támasztó pillére is, meghalt id. Ábrányi Emil, ma élő költőink egyik legjelesebbikje Ábrányi Emil ezé a nemzeté volt testével, leikével, elmúlása fájdalmas vesztesége a magyarnak. Nemzeti ünnep. Ünnep volt újból, nemzeti ünnep a főváros templomaiban s temetőiben. Budavár megvételének emlékünnepét ülték meg. A napét, amelyen 13 — 14 éves gyermektüzérek ágyuzták Hentzit, megrohanván a derék honvédekkel ős Buda falait s feltüzték ormaira a háromszinü zászlót. És ezen az ünnepen történt meg először 1849 óta, hogy Görgey Artur neve szerepelt egy nemzeti ünnep programján. A temetőben Görgey sírjánál Rafíay Sándor ev. püspök tartott beszédet. — Nem siri álmodat jöttünk zavarni, vezér — mondotta — csak tisztességet akarunk tenni emlékednek. Hozzuk a komoly idők viharában magunknak biztatásul, hogy a népeket teremtő és nemzetek sorsát kormányzó nagy Isten szent keze nem ejtheti el most a magyart. Most az összetöretés e komoly napjain nekünk a te lelked hitére és bölcse- ségére van szükségünk, hogy kétségbe ne essünk. Ezért hozzuk koporsódra az elégtétel ékes virágait. Hozzuk a hősnek, a vitéz vezérnek, ki Budavárát nekünk visszavivta. Megmozdult körülöttem a haza földje, de megmozdultak már a szivek is. És e 151. szivek millióiból hamvaid felett imádság száll ma az egek urához, uram áldd meg azokat, akik értünk küzdöttek egykor és áldd meg, akik értünk fognak küzdeni ezután hogy örökké éljen és viruljon és nagy legyen a magyar haza! A kormányzó a cserkészmozgalomról. A kormányzó a fővédőség elvállalása alkalmával a következő sorokat intézte a Magyar Cserkész szövetséghez : Az elmúlt zivataros idők után minden reményünket a jövő nemzedékbe vetjük. A magyar ifjúságra vár a föladat, hogy hazánkat egy hosszú háború és két forradalom romjain újjáépítse. Ezt a föladatot csak egészséges, erős testű, ép lelkű és szilárd akaratú férfiakkal lehet megoldani. Ilyen férfiakat nevelni a hazának: ez a célja a magyar cserkészmozgalomnak. Ennek elérésében számitok a magyar társadalom minden rétegének önzetlen támogatására. Apáthy István szomorú sorsa. Erdélyből érkezett lapokból értesülünk Apáthy Istvánnak vértanuságáról és üldöztetéséről. Megtudjuk, hogy a nagy hazafi és kiváló tudós ez idő szerint Szebenben és szigorú inter- náltságban. A Chemarea című bukaresti újság maga kikel az ellen a bánásmód ellen, amelyben Apáthyt részesítik. A lap cikke a következőképpen szól: »Apáthy ellen, az európai hírű bakteriológus ellen a hadbíróság eljárást indított izgatás miatt és el is ítélte. Jorga felszólalása a főtörvényszéket jobb meggyőződésre bírta s Apáthyt a febbyiteli fórumon felmentették. Tehát minden államban, a melyben a törvényeknek jelentőségük van, szabaddá lett volna Apáthy tehát vonatra ült és elindult Kolozsvárra.« »Erdély bércei közt friss levegőt szívhatott magába... de csak Sze- benig. Itt aztán a szabadság csattogtatott a szárnyaival és Apáthy a parancsnokság küszöbén eltűnt. Szebenben visszatartották a nagy magyar tudóst és megakadályozták Kolozsvárra menetelét.« »Erdély a rabság járma alatt nyög« — írja a bukaresti lap. — »Ha valaki utazni akar valahová, nem elég vonatra ülnie, hanem bak- sisokat kell fizetnie, hogy menetjegyét érvényesítsék. Apáthynak a baksis jótéteményét sem engedték meg. őt katonailag tartóztatták le és internálták.«
