Harangszó, 1920
1920-05-23 / 21. szám
\ 138. HARANGSZÓ. 1920. május 23. szakadnia dwilágtól s kedvenc bűneitől, gyorsan bezárja lelkét a feléje közelgő isteni lélek elől s maga akadályozza meg, hogy lehessen valaha pünkösdi ünnepe. szm. Akarod-e? Ha jól emlékszem, a területvédő liga egy kis jelvényt hozott forgalomba, rnely Magyarországot keresztre feszítve ábrázolja. Nagyon megragadta figyelmemet ez a kis kereszt s nem tudom magamban tartani ama gondolatokat, melyeket e kereszt látása keltett bennem. Igen, keresztre feszítve, halálra ítélve szép magyar hazánk, melynek határvonalai úgy a szívünkhöz vannak nőve, mint szerető édesanyánk arcvonásai, — nem tudjuk elfelejteni! De vájjon nem vetődik-e fel önként is a kérdés, ha ezt a keresztet látjuk : Mi juttatta Magyarországot ily ítéletre, miért kell oly nagyon szenvednie. Nem kell messze mennünk, hogy feleletet adhassunk, csak magunkba kell tekintenünk, magunkba, kik tényezői vagyunk a magyar nemzetnek s így mikor erről beszélünk, magunkról kell szólanunk. Keresztre került, mert bűnei voltak, bűnei, melyekkel megbántotta az egy igaz Istent. Óh hányszor sóhaj- toztuk: miért cselekedtek ezt velünk Urunk ? Isten megfelel erre: Én ment és igaz vagyok s szentségem és igazságom eltűnt a világból s azt én ismét látni akarom; sokan vannak közietek, kik nem hiszik, hogy én élek, hát Én bizonyítékot szolgáltatok magamról, létemről; káromlással emlegettétek nevemet, ahelyett, hogy imádságotokba tettétek volna; részegséggel, kicsapongással beszeny- nyeztétek napomat, ünnepeimet meg- szentségtelenítettétek; táncokat honosítottatok meg, amiket egy csendes- óceáni szigetlakó is szégyelne; felbontogattátok a házasságot, melyet én egybeszerkesztettem, a házasságtörést enyhítő okokkal mentegettétek, sőt a törvény könyvéből is ki akartátok törülni; megtiltottátok a gyermekeknek, hogy énhozzám jöjjenek; nem teljesítettétek az én parancsolatomat: egymás terhét hordozzátok... Nagyon soká lehetne még folytatni a bünlajstromot, melyben a magyar nemzet minden egyes tagja, a legkisebbtől a legnagyobbig megtalálhatná azokat a bűnöket, melyekkel hozzájárult Magyarország keresztre jutásához. De ne csüggedj el magyar nemzetem, ne ess kétségbe hazád sorsa felett, hanem bűnbánó szívvel borulj oda a golgothai kereszt zsámolyához, valid be bűneidet, valid be mulasztásaidat amíg nem késő; ne csüggedj, hiszen nincs még végrehajtva az ítélet, a szögek nincsenek még Magyarország testébe verve, ez még csak intés, mostani szenvedéseid csak figyelmeztetés, »Mert akit szeret az Űr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad.« (Zsid. 12.6.) TAHCA. Versek. „Nem voltam én mindig ilyen hervadt, árva, Nem is voltam eddig én még könyvbe zárva: Kiskertedben nyíltam ... s egy szép őszi reggel Letörél, hogy ifjad elment a sereggel. Emlékeim. A múlt emlékein mereng, borong lelkem, Ha kezembe veszem kicsi imakönyvem. Rövid még csak e múlt, de emléke sok van, S beszélgetnek hozzám a lapokról sorban. Első lapján festve Urunk Jézus képe; Szelid arcán honol az isteni béke. Róla veszek példát, ha bú, bánat terhel: És szenvedek mint Ő, békés türelemmel. A második lapon az Ur imádsága ... Minden szava gyémánt, s annak bizonysága, Hogy csak Isten fia gondolhatott ilyet ... Ezt imádva megszáll az isteni ihlet. Annak adtál engem s ő keblébe rejtett, S aztán elfeledve otthont és szerelmet: Ment a vérviharba, a harcok füzébe .. . S küzdött, mig egy golyó hatolt a szivébe. Az ő szíve vére cseppent szirmaimra, Úgy kerültem hozzád, bús emlékül vissza. Őt idegen földön takarja a hant márr Engem, halvány rózsát, imakönyved itt zár.“ Így beszélt a virág... lelkem sajgott bele... — Istenem ! csak tudnám, hol a nyugvóhelye ? De visszafordítok az Urnák képére: Hisz. Ö küldött vigaszt sokaknak sebére. * Amodább egy halvány, száraz őszirózsa: Mintha néhány vércsepp piroslanék róla... Néhány piros vércsepp .. . Halvány virág szirmán ... Szól hozzám a rózsa, bánatát elsírván: Lapozgatok tovább, bár reszket a kezem, Egy kis szalagcsokor! . . . oh, jól emlékezem : Boldog gyermekkorból megőrizve ez még... A konfirmációs édes-kedves «miék! Szeret az Úr, fiává akar fogadni, n gadd meg hát az alkalmat, fogac el az Ö ingyen kegyelmét, fogadd még ma, mert holnap talán már kés lesz. Fiává akar fogadni, mert célj terve van veled, de előbb próbái tesz, hogy elég állhatatos vagy-e szenvedések idején is. »És ha a fi nyítést elszenveditek, akkor velete úgy bánik az Isten, mint fiaival., Annakokáért a lecsüggesztett kezeki és az ellankadt térdeket egyenesíts* tek föl.« (Zsid. 12, 7.12.) Emeld í tekintetedet és nézz előre, ne a fö dön keresd boldogságod útját, hanet igyekezz megtalálni azt a kesken utat, mely a szoros kapához veze melyen át megtalálhatod életed egyt dűli célját és minden boldogságát, - az élő Jézus Krisztust. Ha Magyai ország sorsa a szíveden fekszik, h azt akarod, hogy a halálos ítélet r legyen végrehajtva, ha azt akarói hogy Magyarország még nagy i boldog ország legyen, akkor magy* testvérem először a te életedet ke átadnod a te IJradnak, Istenedne’ meg kell térned, meg kell tisztulnc minden bűneidtől, hogy az örök 1st« fiává fogadhasson. A magyar nemzet minden tagjána Istent kell átölelni, imádkozó életi kell élni, merLflz a nemzet a les:ne gyobb. amelyikben legtöbb az isiéi elétet élő jó és igaz embe/\ Csak ezen az utón mehet át M? gyarország a halál völgyéből, a s széléről az életre, te pedig csak eze az utón haladva lehetsz részese e “ Ez volt gyermek-díszem ama dicső napof Hogy az Úrhoz szálltam hő ima-szárnyakoi Amidőn oly buzgón zengett fel az énét! Hűséget fogadva az ég Istenének. * * * Nem keresek most több emléket kis kön; veri Úgyis eleget hullt már reád * könnyei Ám az Urnák keze áldjon, avagy verjei Téged nyitlak fel, hogy lelkem vigaszt lelje > vó Dal az én szülöfalucskámról., Akáclombos falucska az, ahol én lakóit Akác-soros utcára néz az én ablakom. Itt hallgatom az estharang mélabús szav Innen nézem nyári éjnek csillagtáborát. Mikor járok nagy városok bántó zajábah Kis falucskám szellő szárnyán izén utánart Óh, jöjj vissza, lombos, árnyas akác várni Csak itt vannak kellemei tavasznak, nyi nái \
