Harangszó, 1920

1920-05-23 / 21. szám

HARANGSZO.

1920. május 23. rök életnek.

Téged, magyar testvérem, ki vise- íd azt a kis jelvényt, emlékeztessen , te bűneidre, de figyelmeztessen gyuttal arra is, hogy Jézus nyom- lokait kell követned, ha azt akarod, logy ez a gyászos kis kereszt minél ilőbb a diadalmas feltámadás ke- észtje legyen !

Akarod-e ?

Juliatsck Nándor

műegyetemi hallgató.

Smich miniszter papi őse.

Irta: Payr Sándor.

Luther merész reformjának, a pap- nőtlenség eltörlésének nagy kulturális Klentősége van hazánk történetében is. Csak egyet mondok. Thurzó Ferenc nyitrai püspök letette főpapi méltóságát, áttért hozzánk, nőül vette a szigetvári hősnek buzgó evang. leányát, a férfias lelkű Zrínyi Kátát és ebből a házasságból született Thurzó Qyörgy nádor, a legnagyobb magyarok egyike.

Németországban külön müvek mulatják ki, hogy a müveit középosztályt a gazdasági, politikai és tudományos pályán hány nagy emberrel gazdagították az evang. papi házak, az úgynevezett ároni családok. Mert az a csúf szálló ige: >Papfi, gazfi« nem protestáns eredetű ám. Harnack berlini tudós mondja legutóbbi remek Luther-életrajzában : >Az evang. papiak a kegyesség és műveltség ápolóhelye és színhelye a szociális gondoskodásnak és kiegyenlítésnek. A német papiak nélkül a németek belső története a XVI. század óta el sem gondolható.«

Nálunk is számba kellene venni papi leszármazott jeleseinket. Csak néhányat említek itt futtában. Balassa János, hazánk európai hírnevű első sebészorvosa a sárszentlőrinci pap fia volt. Döbröntey Qábor a nagy- szőllősi papé. Lakatos János báró, tábornok, az Akadémia tagja, ki rnár soproni diákkorában Hunyady László címen Pesten is előadott drámát írt, az ajkai és kapolcsi papiakban nevelkedett. Pákh Mihály, Haubner Máté, Székács József püspököknek is jeles fiai voltak. A közélet hány kiváló embere született .az Ács, Asbóth, Bárány, Torkos, Perlaky stb. ároni családokból.

Sok kiváló és a magyar kultúrtörténetben nagyérdemű férfiú származott, továbbá a külföldről hozzánk menekült papi családból is. A fláciá- nus viták idején Németországból, a stájer és osztrák vallási üldözések idején Ausztriából, a fehérhegyi csata után Cseh- és Morvaországból sok földönfutó lelkész menekült hozzánk, akiknek fiaiból itt az új hazában jeles magyarok váltak. Ilyenek voltak például Sppronban a Schubert, Stark, * S

Gyere vissza hallgatni az erdő zúgását, Zöld erdőben a vadgalamb turbékolását. Selymes réten, patak paitján virágot szedni, S nefclejlsböl lenhajadra koszorút kötni.

j Villásfarkú kicsi fecske a/, eresz alól, Hajnali s/ép álmaidba itt belcdalol; j S ha kinyitod ablakodat kora reggelen: Illatánál röpke szeilö rögtön mcgjelcn.

Szebb az élet itthon, óh szebb, mint ide- I genben,

í Hol nem ismer és nem ért meg téged j I senki sem ;

Nem fakaszt dalt ott telkedből az idegen táj: [ S bár nem mondod, de szivednek távol

lenn i fáj.

í>!gy hívogat, így marasztal az én kis falum, És hallgatom hivó szavát búsan, szomorún; Mert ott élnem, bár szerelném', mindig • nem lehet:

| Isten tudja, merre vet még a sors engemet!

, Dalaimhoz.

Úgy csüngtök ti dalok. Úgy az én keblemen,

Mint a zöld borostyán Erős fatörzseken.

Fölöttetek most még A szép tavasz zenél,

A bús enyészetről Nem susog, nem beszél.

Addig zöldelletek.

Amíg tart a szép nyár:

De mi lesz sorsotok.

Ha majd az is lejár?

Pedig mindig úgy volt,

S úgy lesz lovábbig is: Minek kezdete voll,

Lesz annak vége is.

Ha az ősz beköszöni,

S fújnák a zord szelek; Eltűntök ti is majd,

Mint futó fellegek.

így jártok végtére, így bizony ó dalok,

Ha életforrástok:

Szívem már nem dobog !

Csajbók Lidiké.

139.

Gensel, Szovics és Liebezeit papi családok ivadékai.

És ilyen bevándorolt német papi családnak utódai hazánkban az Emi- chek is. Az első magyarországi ősük Oimichius Tivadar. Mert latinosán eredetileg így írták a nevüket. Ebből lett a német Oemich vagy ömich és később a magyar Emich.

Emich Tivadar Szászországnak meiszeni grófságából Zöllig (vagy Zöblitz) helységből, Marienberg közeléből vándorolt be hazánkba. Itt valószínűleg mint tanító kezdte pályafutását. De 1617-ben Csávára Sopron megyébe hívták meg lelkésznek s Klaszekovics István püspökünk ez évi május 24. Csepregen felavatta. Innen azonban még Bethlen Gábor szabadságharca előtt Sopronkeresz- turra Nádasdy Pál gróf mezővárosába költözött át. Virágzó hely volt ez akkor. Még fennállott a keresztúri hires könyvnyomba Parkas Imre vezetése alatt. (Az Emichek kései ivadéka is kiváló könyvnyomdász volt). Pálházi Göncz Miklós pataházi püspök-lelkészünk itt nyomatta 1619-ben egyik munkáját s munka közben nagy hirtelenséggel itt is halt meg. Csepreg pusztulásával egy időben Keresztur is a háborús világnak esett áldozatul.

Emich lelkész e zavaros időkben ment át a mosonmegyei Gálosra, de itt sem sokáig lelkészkedett. Ez a gyakori változás a papmarasztás idejében, midőn úgyszólván évről-évre fogadták fel a lelkészeket, nem is volt feltűnő. Emich pedig, ügy látszik, egy kissé nyugtalan természetű volt.

1624-ben Sopron város mint pat- rónos egyik falujába Medgyesre hívta meg Emichet s mint ilyen a ruszti híveket is ő gondozta. Itt három évet töltött, gyakran bejárt Sopronba s mint tudománykedvelő ember tagja volt a Lackner Kristóf polgármester által alapított tudós társaságnak. Egy Magdolna nevű nő volt a felesége, akivel végrendelet helyett egy kölcsönös adománylevelet állítottak ki. Emich a feleségének 300 forintot rendelt s reá hagyta szőllőjét is, melynek Kern Mihály és Frank Farkas voltak a szomszédai. Neje halálának esetére, ennek első férjétől való fia, Werlin Lajos Kristóf örökli a szőllőt. Ha pedig mindketten örökösök nélkül halnának el, akkor a Lackner-féle tudós társaságnak hagyják. A nő is 300 forintot és egyéb ingóságokat rendelt férjének, akinek halála esetén ezt a szászországi Emich atyafiság (die Gesippschaft des Stammes der