Harangszó, 1920
1920-05-23 / 21. szám
1920. május 23. • XI. évfolyam. 21. szám. Felelős szerkesztő As kiadó: SZALAY MIHÁLY. Tórsszerkesztő: NÉMETH KÁROLY. Kéziratok LovészpatonAra (Veszprémmegye), előfizetési dijak, reklamációk a HARANC.SZÓ kiadóhivatalának Szentgotthárdi a (VnsvArmegye) küldendők. Előfizetőst elfogad minden evang. lelkész és tanító. w EVANGÉLIKUS,, NÉ PL AP. Alapította: Kapi Béla rl9l1í-ben. kesztl s a kiadóhivatal vezetője: CZIPOTT GÉZA 8ZENTQOTTHARD (Vasvórmegye.) A „Harangszó" előfizetési ara : egész évre közvetlen küldéssel 20 kor., csoportos küldéssel (legkevesebb IO példány) 16 korona. A „Harangszó" terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek Ingyenpéldányokat küldünk. Megjelenik minden vasárnap. A „DUNÁNTÚLI LUTIIER-SZÖVETSÉG“ HIVATALOS LAPJA. Piros Leszállt ismét galambszárnyon A pünkösdi Lélek, Magyaroknak ajkán búsan Csendül fel az ének. De jó volna pünkösd napján Örvendezve szólni, A dísztelen sirhalmokra Virágokat szórni! De jó volna pünkösd napján Csendben megpihenni. Harcos évek minden kínját Örökre feledni! Piros pünkösd áldott napján Búsan kérdi ajkunk: Sötét, nehéz, véres átok Meddig lesz még rajtunk? Míg ráborúl a lelkünkre A gond sötét árnya, Csak remegve mondja ajkunk: — Hozsánna! ... Hozsánna! . . . Horváth Imre. A pünkösdi csoda. Csoda volt-e a pünkösdi esemény, vagy természetes dolog? Ahogy vesszük. Teljesen magunktól függ, mit látunk benne. »Nekem I csoda, de egyúttal a legtermészeteÍ * sebb dolog, mert-a hétköznapi életben is mindig csodáktól körülvéve érzem magamat, másrészt a lelki élet titokzatosságában is látok bizonyos törvényszerűséget s tudom, hogy az a páratlanul látszó pünkösdi esemény nem páratlan, mert később is ezerszer meg ezerszer ezer meg ezer ember lelkében történt hasonló megmozdulás, vagyis nemcsak az apostoloknak és a jeruzsálemi tömegnek, hanem más embereknek is számtalanszor volt, van és lesz lélekcserélő, ujjátermelő pünkösdi finnepe. Járok a mezőn: csupa csoda mindenütt, pedig a természet ölén járok, ahol természetesnek látszik minden. Még nemrég halottnak látszott a föld, a fa, a bokor, a hantok alatt szuny- nyadó mag. lehettünk volna akármit a földdel, rázhattuk volna akárhogy a csupasz ágat, biztathattuk volna a magot, húzhattuk volna fölfelé a vetést, virágcsirát, mindhiába. De jött a tavaszi fuvalom, jöttek a magasból a meleg sugarak, rászálltak a földre, fűre, fára, magra, csirára s megmozdult azokban az élet, dolgozni kezdtek a bennük rejlő titokzatos erők s napnak, levegőnek, földnek összedolgozó ereje folytán pompázó, gazdag élettel telt meg az egész határ. Most már kaszával vágják, kalapácscsal verjék: akkor is hajt a földből a növény. Természetes ez? Természetes, mert mindig így volt és így lesz. Csoda ez? Csoda, mert soha azokat a napsugárba, íuvalomba, magba, földbe rejtett erőket meglátni, megmutatni, megmagyarázni és emberi erővel pótolni, vagy előteremteni nem lehet. Természetes, hogy ugyanaz a napsugár, ugyanaz a levegő, ugyanaz a föld egyik magból virágot, másikból búzakalászt, harmadikból bokrot, negyedikből fát neveljen ? Természetes, de egyúttal a legmegfoghatatlanabb csoda. Tehát a természetben is szüntelen csodák közt járunk s láthatjuk, érezhetjük Isten közelségét. így lehet a léleknek is tavasza. Mikor Isten lelkének fuvallata és meleg érintése áljárja, megmozgatja és felrázza az alvó. vagy már-már halottnak látszó lelket: valami szokatlan, csodás, eddig nem érzett zsongás, gerjedezés támad benne s ha kibeszélni nem tudja is, világosan érzi az ember, hogy élete forduló ponthoz ért, egész gondolkodásmódja, érzésvilága mássá lett, ujjáteremtődött s üres lelke megtelt valami tisztább, magasabb erővel, amely nem más, mint az Isten lelke, mert mindaz, ami jó, ami tiszta, ami emelkedett bennünk : mind, mind maga az Isten mi- bennünk. Belénk rejtette magát már születésünk előtt, lelkünk az ó lelkének szikrája: de ez csak pünkösdünkkel lesz előttünk igazán nyilvánvalóvá, mert csak akkor lobban lángra s akkor csap össze a bennünk rejlő tűz az Isten lelkének tüzével, hogy attól kezdve másként lássuk, másként Ítéljünk meg mindent és máskép viselkedjünk mindenben. Hogy ezt sokan nem tapasztalják és nem értik, az is természetes. A mélyen fekvő földrétegnek és magnak soha sincs tavasza. Nem érheti a tavasz sugara és fuvallata, tehát nem fakaszthat benne uj életet. A föld hideg és vad marad, a mag megfullad és elpusztul a bele rejtett erővel együtt. A mélyen porba, bűnbe merült lélek is el van zárva az iseni fuvallat elől, tehát nem telhetik meg vele s nem tisztulhat és nem formáíódhatik újjá általa. Az apostolok ellenben várták a Szentleiket; lelkűket epedve tárták eléje és nem sajnálva érte elszakadni semmitől, minden hátsó gondolat nélkül átadták magukat hatásának, hadd töltse meg és hadd gyúrja őket szabadon más emberekké. így aztán amilyen csoda, ép olyan természetes, ami velük Pünkösdkor történt. Pünkösdié lehetne mindenkinek. Érzi is mindenki egyszer-másszor annak közelségét, csakhogy a legtöbb ember mikor valami szent gerjede- zést, jó irányú megmozdulást magában érez, attól félve, hogy el kell rf T i ___ p ünkösd. ___
