Harangszó, 1920

1920-05-13 / 19-20. szám

132. Hajdan a család félteit kincse volt a tiszta erkölcs, mert a családfők igyekeztek saját példájuk és befolyá­suk által a mocsoktalan tiszta szívet környezetükben megőrizni s a fogé­kony keblekbe beplántálni az isteni feleimet, mely mint az írás mondja: »a bölcseségnpk kezdete*. Ma, tisz­telet a kivételeknek, népünk családi élete hasonlít a dermesztő, hideg teihez, mely minden nemeset, szépet csirájában megfojt. Sok család ma kiűz minden szent és magasztos esz­mét környezetéből s minden fenséges dolgot lábbal tapos Azt hittük a há­ború kitörésekor, hogy az emberek ezáltal Istenhez közelebb vezéreltet­nek. De éppen az ellenkező történt! Oda jutottunk, hogy sokaknak lelki­ismerete egészen eltompult. A hábo­rúban megszokott rettenetes rablás, gyilkolás oly nagyon lábra kapott, hogy ezt a pusztító utálatosságot még ezután is csendesen tovább folytat­ják. Oly nagy a korrupció, hogy ne csodálkozzunk, ha pusztulunk, ve­szünk, midőn még a nagy nemzeti gyász alkalmával tiltva volt a zene­szó és mit sem respektálva a felsőbb- séget, kocsmai mulatozásban keresett szórakozást a polgárság. Minden üdvös intézmény csak ak­kor terjeszthet áldást, ha azt meg­szívleljük, vagy ha az erre fogékony­ságot nem mutató kiskorú népet a felsőbbség iránti engedelmességre kényszerítjük. Lehet-e ott szó a tiszta erkölcsről, ahol trágár beszédek, keresztyének­hez nem illő viselkedések sole eset­ben — sajnos — még erkölcsbe üt- közőbb dolgok is napirenden vannak? Mindez az áldatlan, visszás hely­zet rombolólag hat a közéletre, sok tekintetben ez hozza létre az erkölcsi romlást a társadalomban is. Az er­kölcsi romlással karöltve jár a fény­űzés. Emlékezzünk csak vissza a 35 — 40 évvel ezelőtti időkre, mily egyszerű­ség volt ruházkodásban és életmód­ban. Azt mondhatnék, az az egyszerű polgárság, különösen németajkú köz­ségekben, majdnem maga állította elő ruházatát, sőt még saruját is. A nő­nemnek egyszerű kék karton képezte egész ünnepi öltözetét. A közmondás szerint azt tartotta akkor népünk: »az egyszerű tisztaság jobb, mint a nagy cifraság«. Megszokott egyszerű­ségében, állásához méltó ruházkodá­sában takarékosan s megelégedetten, boldogan érezte magát a családnak apraja, nagyja. Ma mindenütt előtérbe lép a panasz a nehéz megélhetési viszonyod a nagy drágaság miatt és íme mit tapasztalunk : nagy csodál­kozásunkra azt, hogy általában véve nagy a mód, nagy a fényűzés és hiányzik a családi boldogság úgy a felső, mint az alsóbb körökben. A nőnem fejt ki különösen nagy luk- szust. A szegények versenyeznek a gazdagokkal s a bársony- es selyem­ruhákkal túl akarnak t*-nni amazokon. Sehol nem látni szükséget, nyomort e tekintetben, de annál nagyobb az ínség az erkölcsi élet terén, mert nincs megelégedettség, nincs családi béke, nincs isteni áldás. De hogy le­hetne ott áldás, ahol a gyermekeket még mindig tehernek tekintik, hol a inagzatemésztés égbekiáltó bűne, bár gyérebben, de még mindig az egyke­rendszerben mutatkozik ! Mindez igazolja — sajnos — az erkölcsi züllést és romlást, a fény­űzés pedig tönkre teszi a családi boldogságot. Egyesült erővel hasson oda a tár­sadalomnak minden tényezője példa­adás, felvilágosítás és oktatás által, hogy e beteges tüneteknek minden­képen eleje vétessék s áldás fogja követni ezt a nemes törekvést, ezt a szép és lelkes felbuzdulást Hiába tanít az iskola, mint a kis­dedek temploma, minden életrevaló hasznos dolgot, hiába törekszik a templom, mint a felnőttek iskolája megvalósítani a tiszta erkölcsöt és nevelni minden tekintetben romlatlan, az erkölcsi tisztaság magaslatára el­jutni törekvő népet; ha nem támo­gatják őket a család, a társadalom s a közvélemény. Meg fog szűnni a magzatemésztés rettenetes bűne, ha nem tekintik többé tehernek a gyer­meket, hanem Isten kegyelmi ajándé­kának s meg fog szűnni ezzel együtt családi boldogságot tönkretevő fény­űzés, ha az egyszerű életmóddal s a szorgalmas munkálkodással megvet­jük alapját a megelégedettségnek. Ezt kell hogy szívlelje meg a család, a társadalom s a közvélemény; ak­kor valósulhat csak meg nagy Szé­chenyinek jóslata: »Magyarország nem volt, hanem lesz!« HARANGSZÓ __________ A pponyi a keresztény kurzusról. A keresztény alapnak érvényesü­lése és megerősödése — mondá Ap- ponyi a Szent István-Akadémia köz­gyűlésén — egyszersmind a jogrend­nek teljes biztosítását foglalja magá­ban. A jogrendnek biztosítása a libe­rális érának legmonumentálisabb alakítása. Rettenetes baj volna, ha a most megindult éra e tekintetben visszaesést mutatna. Az igazságosság azt kívánja, hogy ne bűnhődjék senki, aki nem bűnös, hogy a hatalmat csak az állam által arra rendelt közegek az igazságosságnak minden biztosí­tékával ellátva gyakorolhassák, A keresztény etika követeli azt, hogy az államhatalom biztosítsa a bűnté­nyek szigorú megtorlását, a múltban tapasztaltakhoz hasonló felforgatások elleni védelmet, de mindez annak a biztosításával történjék, hogy csak a bűnös lakói és hogy az ártatlan sem­miféle üldöztetést nem szenved. Akik ezen a téren másként akarnak ejárni, azok illethetik eljárásukat bármily jelzővel, csak a keresztény kurzus jelzőjével nem. Már most az a kér­dés merül fel, hogy ennek a keresz­tény alapnak fentartását minden visz- szafordulás, visszaesés ellen hogyan kell biztosítani? Én azt hiszem, hogy nagy belső gyengeséget árul el min­den olyan gondolatáramlat, elv, mely a maga biztosítékait csak a szabad­ság megszorításával kényszereszkö­zökkel éri el. A keresztény éra tar­tósságát biztosítsa főleg annak ered­ményessége. Most külső nehézségek nélkül tud érvényesülni. Fejtse ki a benne rejlő igazi erőt, bizonyítsa be alkotóképességét, amelyet ha be nem bizonyít, nem ő benne, hanem csak az emberekben lesz a hiba. Mutassa meg, hogy az ország regenerációját tudja művelni, ezzel intézményesen biztosítva lesz fennmaradása, másként nem. Ne legyen csak az ingának jobbra kilendülése, miután előbb túl­ságosan balra lendült ki, hanem le­gyen az a megállapodási pont, amely­ben ez a nemzet megtalálja a lelki nyugalmat és a lelki energiát, amely, a megújhodás nagy munkájához szük­séges. 1920. május 13 Főldmívelés és növénytermesztés. Irta: Néníeth Dénes áll. kertészeti feliigy. Magtermesztés. A magtermesztésről később az egyes konyhakerti növények ismerte­tésénél bővebben lesz szó. Most csak pár általános irányelvet hangoztatok, melyek a fajtisztaság megőrizése, a maggyűjtés és a csiraképesség tekin­tetében bírnak fontossággal. Ha két különböző fajta káposzta- féléből egymáshoz közel eszközöljük

Next

/
Thumbnails
Contents