Harangszó, 1920

1920-05-13 / 19-20. szám

A fentebbiekben jelzett kettős feladatunk egyelőre a taggyűtésnek nagyobb arányú eszközlésére terjed ki, hogy a soproni evang. líceum volt növendékeiből és jóakaró barátaiból alakuló »Soproni Evang. Líceumi Diákszövetségének a nagy múltú és még nagy jövőre hivatott intézetünk minden volt tanítványa és jóakarója s általában a határozott evangélikus szellemű nevelés hive lehetőleg tagja legyen. Ez a hatalmas tábor azután alma materünket a jelzett irányban gyorsan félesztheti másrészről pedig abban az esetben, ha a soproni evang. líceum megmentése érdekében esetleg ennek ideiglenes áthelyezése válnék szükségessé\ úgy a reformátiónak eme nevezetes alkotását kemény elhatározással minden körülmények között meg fogja menteni!

A »Soproni Evang. Líceumi Diákszövetség« jelmondata az esetleges végveszély esetén is ez lesz: „Soproni tanintézeteinkről nem mondunk le! Nem! Nem! Soha!*

Ebből a célból jelen kiáltványunkat eljuttatjuk szövetségünk minden ed- digi tagjához s a soproni evang. líceum volt növendékei s az evang. nevelésügy barátai közül azokhoz, akiknek címeit ismerjük, azzal a tiszteletteljes kérelemmel, hogy új tagokat gyűjteni, illetve tagnak belépni

1920. május 13.

élvezésében a doktor, együtt gyönyörködtek az ibolyákban. Szépek is voltak: csupa fehér, meg lilás-kék, any- nyi, hogy alig látszott szirmaiktól a levelük.

Egyetlen kerti bútor gyanánt pa- docska is került a virág-ágy szélébe, mindennapi pihenő helyéül az ibolyák kertészének. Egy csókos tavaszi nap mámoros alkonyán is ott ült és elmélázva nézte a virágjait, a fehér, meg a kék ibolyákat. . . Hirtelen valami nagyon szép juthatott eszébe, elmosolyodott és önkénytelen szaladt ki lányos ajakán a sóhaj:

— Eehér a lelke... ibolya-kék a szeme...

A doktor éppen oda ért, meghallotta az ön feledt szavakat és megértő, szelíd szóval kérdezte:

— Hát a haja?

— A haja?!... Selymes... puha... aranyos...

Elhallgattak. Az ibolyák illatával szálltak a gondolataik. A doktornak is volt kire gondolni, Pubi hadnagy lelke zavartalan bolyonghatott tovább, el, messze a pilisi hegyek közé, egy

HARANGSZÖ.

s a soproni evang. Líceum Diákszövetségének elnökségéhez (Sopron, Evang. Líceum) beküldeni szíveskedjenek. Külön is kérjük a mélyen tisztelt lelkész és tanító urakat, hogy mozgalmunkhoz csatlakozni, szövetségünkbe belépni és tagokat gyűjteni szíveskedjenek!

Az alapszabályok szerint örökös tagok azok, akik a soproni evang. líceumi »Diákotthon-alap« javára legalább 1000 K-t adnak. Alapitó tagok azok, akik a szövetség pénztárába legalább 100 K-t fizetnek be. Rendes tagok azok, akik legalább 5 K-t fizetnek be évenként a szövetség pénztárába. A jelentkező ivek és a tagsági dijak Hollós János líceumi igazgató úrhoz mint a szövetség pénztárosához Sopronba (Evang. Uccum) küldendők.

Ébresztő kiáltásunk, nagy kérésünk végén még csak arra mutatunk rá, hogy a legnagyobb alkotásaink, a legértékesebb alapítványaink válságos, nehéz időkből valók! Hisszük, hogy a nagy csapás ideje ma is nagy tetteket fog szülni!

Meleg üdvözléssel, testvéri szeretettel, a Soproni Evang. Líceumi Diákszövetség nevében:

Sopron, 1920 április hó 28-án.

Kapi Béla, dunántúli evang. egyh. kér. püspök és egyházasberzsenyi dr. Berzsenyi Jenő, dunántúli ev. egyh.

karcsutornyos faluba, egy kicsi leányhoz, akinek olyan a lelke, mint a fehér Ibolyák s a szemei, mint a kék ibolyák.. .

Szállt a lelke... és mikor már lejárt minden kedves helyet, akkor papírra vetődtek az érzések, a gondolatok ; írt, neki írt, mindaddig, míg csak a nap alá nem hanyatlott.

Sóváran nézett a lenyugvó nap után, Magyarország felé, azok felé, akik neki kedvesek voltak; majd ibolyákat szedett, a legszebbeket: fehéret, lilás-kéket vegyest, a levél mellé zárta, úgy indította útnak.

Nap, nap után így Íródtak meg a levelek és ibolyákkal bélelten vitte a posta oda, ahol várták.

Egy kis fehér leányszoba: tele rózsásszin hangulattal, gömbölyű bútorokkal, csipkével, álommal... ide jöttek az ibolyás levelek és innét ment reájuk válasz. Finom, fehér kacsók fűzték sorokba az igazgyöngy betűket s tették illatossá pár szál ibolyával. Ilike is leszakította kertjének legszebb ibolyáit, átkötötte aranyhajának legpelymesebb szálával,

131.

kér. felügyelő a szövetség védnökei. Varga Gyula, ev. esperes és Szalay Mihály, ev. lelkész, társelnökök. Dr. Wrchovszky Károly, kir. Ítélőtáblái biró, a szövetség elnöke. Ziermann Lajos, ev. lelkész, a szövetség alel- nöke. Hetvényi Lajos, líceumi tanár, a szövetség titkára. Hollós János, líceumi igazgató, a szövetség pénztárosa. Dr. Tömböl Samu, kir. törvényszéki jegyző, a szövetség jegyzője. Kheim Samu, m. kir. pénzügyi számtanácsos, a szövetség ellenőre. Krausz Tivadar, az Első Magy. Ált. Bizt. Társ. nyug. főtitkára, dr. Zundel Frigyes, kir. Ítélőtáblái biró és Scheffer Jenő, m. kir. posta- és távirda- tanácsos, számvizsgálók.

Erkölcsi romlás és fényűzés.

Irta: id. Reichert Gyula.

Ha a mai nehéz viszonyok között a uépek és nemzetek életén végigtekintünk, szomorú kép tárul fel előttünk. Az önzés és haszonlesés, a kapzsiság és irigység, a nagyravá- gyás és szeretetlenség, mindmegannyi romlást, pusztulást és vészt hozó ördögei észlelhetők a közélet terén, amelyek befészkelik magukat a családi szentélybe, megmételyezik a társadalmat és létrehozzák az erkölcsi züllést, pusztulást.

belehelte csókjának tiszta harmatával. .. úgy küldte el oda, ahol várva- várták.

Jöttek, mentek az ibolyás levelek.

Egyszer azután jött a muszka is gránáttal, srapnellel.

Pubi hadnagy nyugodtan nézte a feje felett elröppenő füst felhőcskéket. Nézte, türelemmel, míg csak egy le nem csapott a fedezék mögötti ibolyás kertbe. Ez már több volt, mint amit a türelme kibírt.

— Az ibolyáim! — kitiltotta haragos szomorúsággal és kiugorva fedezékéből, szaladt a kertje felé.

Ott is maradt. Másnap a doktor talált reá — holtan, az ibolyái közé hántolva: tele találat érte.

Az ibolyás levelek nem mentek többet.

Világháború.. . Volhynia.. . Cser- novicz. ..

Most már minden csendes itt is. . . ott is. . . a Piavénái is. . . és mindenütt... Csak a sírok beszélnek...