Harangszó, 1920
1920-05-02 / 17-18. szám
124. HARANQSZÓ 1920. május 2 bot, borsót, stb. termesztünk. Ezek után könnyen érthető, hogy a negyedik évben a káposztafélék stb. megint a frissen trágyázott első területrészre jutnak és következnek utánna fenti sorrendben a többi növénycsoportok. Ugyanott, ahol a fentebb említett három területrészt kijelöljük, egy negyedik területrészről is gondoskodnunk kell. Ezt a negyedik területrészt azonban — ahol a hosszabb időn keresztül egy és ugyanazon helyen maradó évelő növényeket (spárga, torma, sóska, szamócza, fűszer növények stb.) termeljük — forgón kívül kezeljük. Egyébként — rövid összefoglalással — a fentebb ajánlott váltórendszeres konyhakerti vetésforgás a következő : 1. Káposzta- félék, stb. trágyázva. 2. Hagyma- és gyökérfélék, stb. 3. Hüvelyesek. 4. Évelők, forgón kívül. Területkihasználás. Vannak növények, melyeknek ve- tese vagy kiültetése csak késő tavasszal, illetve a nyár elején történik. Hogy tehát területünk addig is jövedelmet hozzon, valamely hamar lekerülő növényt termesszünk azon, pld. a paradicsom előtt téli labodát (spenót), vagy telelő salátát. Az ilven terményt előterménynek nevezzük. Viszont olyan terményeknél, amelyek Nagyra nőtt már azóta sírján a szomorú rózsa, elfedte egészen fejfáját és megöregedtek a vadméhek is, melyek — ő regélte róluk — örök szép mesékkel zsongják körül a halottak álmait . . De szép lehet ez a mese! Majd egyszer én is meghallom. Emlékszem, azon az őszön korán leesett az első hó, mintha csak a természet a fájó sebre akart volna enyhítő, patyolat-kötést borítani. Hó takarta a domboldali temetőt, hó fedte be a rám maradt rózsafákat. De a hó nem ártott nekik, — az első hó olyan, mint az első szerelem s én másnap gondosan elrakosgattam őket, avart, porhanyó földet hintve reájuk. — Azután vártam a tavasz ébredését, rózsák fakadását, hogy minnél előbb virágot vihessek a sírra. Hosszú tél után eljött végre a rövid tavasz, kibontottam a rózsákat: egy- től-egyig mind el voltak száradva, csupasz ágaikkal szomorúan meredtek bele a tavaszi pompába. — Vájjon mi érhette őket? — A kertész azt mondta : —. Öregek voltak, elmentek a természet utján. korábban kerülnek le, utóterményeket termesztünk, pld. korai káposzta után téli retket, stb. Mindenki tudja, hogy a növények legnagyobb részének az állandó helyen, már kicsi korukban azt a sor és növénytávolt kell adni, amelyet majdan teljesen kifejlődött állapotukban is igényelnek Természetesen, egyelőre a sor és növény távol ok egész területet igénybe nem veszik Hogy tehát addig is ezen területrészek kihasználatlanul ne maradjanak, a sor és növénytávolok között valamely gyorsabban kifejlődő növényt termeszthetünk, pld. a káposzta között kalarábot, salátát, retket. Ez esetben a káposzta lesz a fötermény, a többit pedig köztes terménynek nevezzük. Petróleumot, sót, lugkövet, ruhaneműt sikerült nagyobb mennyiségben szövetkezetünk részére beszerezni. Akik e cikkek iránt érdeklődnek, azokkal szívesen közlöm a beszerzési forrásokat 60 fillér értékű bélyeggel ellátott zárt levelezőlapot kérek mellékelni. lés (Veszprém m.) Görög Ernő ev. lelkész. Én pedig magamban azt gondoltam : — Elmentek a nagyapám után. . . a gazdájuk után . . A rózsafák ! . Azóta még jobban szeretem a rózsát. A virág hálás, hálásabb, mint az ember. A szeretetet, gondozást tiszta illattal, finom színnel viszonozza. — És az ember ? !. . . A vándormadarak utján járjak bármerre a nagyvilágba, ősszel és tavasszal mindig haza hívnak a — rózsafáim. Tavasz van, most is itthon vagyok és takargatom le róluk a földet. Szomorúan látom, hogy közülök a legszebb, egy fiatal Marechall-Niele, elszáradt. Vájjon miért? Miért hal el a legszebb rózsa, mikor semmi se bántja? Miért szomorodik el néha az ember, mikor előbb még mosolygott? Eszébe jutnak az emlékei.. a rózsafái . . HETI KRÓNIKA. Ncmzetgyiílcs. Folytatólag az ín- i demnitást tárgyalják. A kormányzó külügyminiszterré gróf Teleki Pált, belügyminiszterré dr. Dömötör Mi*- hályt nevezne ki Mindinkább kisért egy egységes kormányzó párt alakítása. A keresztény nemzeti egyesülés | pártjából Friedrich István 6 társával kilépett. Nemkülönben a kér. nemzeti j egyesülés országos pártköre is ketté vált. — Míg idehaza rnég mindig j nem tudunk egyek lenni, addig Itália- ! ban, San-Remoban együtt van a Pi- | látusunk szövetsége, hogy mint világ- 1 gá kürtőitek, Magyarországgal kiűri- tettik fenékig a keserűség poharát. | A hath, és protestáns egyházak J viszonya. A nemzetgyűlésen, amikor I Kovács J. István a reverzálisokrol J szólva azt mondotta, hogy a katho- ' likus főpapságnak a felekezeti béke : megóvása érdekében ki kellene esz- í közölni Rómában a régi rend fenn- ‘ tartását Magyarországon, akkor Pro- i hászka püspök zajos taps közben i közbeszólott: — Már megtörtént, maga a hercegprímás megy Romába! Az egyik reggeli lap munkatársa felkereste Chernoch János hercegprímást, aki erre vonatkozolag a következőket mondotta : — A püspöki kar felkert, hogy utazzam Rómába, ahova magam is igyekszem, mert már itt az ideje, hogy Rómába menjek. Csak azt nem tudom, hogy mikor mehetek és ha ott leszek, ez a dolog, amelyről a nemzetgyűlésen szó esett, minden esetre szóba kerül. Egyébként nemsokára nunciust kapunk Budapestre, már ki is van nevezve. Az ő utján is tárgyalhatunk ezekről a kérdésekről. Konfliktusról azonban köztünk és a protestánsok közt beszélni nem lehet. Mi testvéri egyetértésben akarunk élni velük és ezt az egyetértést nem fogjuk megbontani. Nincs is űj dologról szó. A helyzet az, hogy a katholikus egyház álláspontja szerint a katholikus papság csak azt a házasságot tekintheti érvényesnek, amelyet előtte kötnek. Erre vonatkozólag azonban Németországra nézve 1905-ben, Magyarországra nézve pedig 1908-ban kivételt statuáltak. Most ez a kivételes állapot megszűnt, mert az egyházjogot újra kodifikálták, 1910 óta egységesen hajtják végre az egéí>z világon. Eddig még sehol, semmiféle állammal szemben nem engedték meg
