Harangszó, 1920
1920-05-02 / 17-18. szám
XI. évfolyam. 1920. május 2. 17—iö. szám. jr felelős szerkesrtő és kiadó S7 A1.AY MIHÁLY. Térsszerkesztő: NÉMETH KÁROLY. | Kéziratok Lovó^zpalonára M Vesz prémmegye). élőit rétéül dl)ak, reklaménók t HARANQSZÓ kiadóhivatal.Inak flzentgotthárdrz i Vnsvármegye) küldendők Előfizetést elfogad minden evang. lelkész é. tanító. EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Alapította: Kapi Béla 1910-ben. Szerkeszti s a kiadóhivatal vezetője: CZIPOTT GÉZA SZENTOOTTMARD (Vasvármegye.) A „Harangszó" előfizetési ára : egész évre közvetlen küldéssel 20 kor., csoportos küldéssel (legkevesebb IQ példány) 16 korona. A ,,Harangszó*' terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek Ingyenpéldányokat küldünk. Megjelenik minden vasár nap. A „DUNÁNTÚLI LUTHER-SZÖVETSÉG“ HIVATALOS LAPJA. Vígasztalás. ■’Hí niúr az élet sok-sok szenvedése ' 1 Megtörte durván fáradt, néma lelkünk: Hullámok közt ha érezzük a vesztünk: Hitünket gyáván ne adjuk fel mégse! . . . j A sfilyedő hajónak egy-egy roncsa Kiment a halál ölelő kezéből ! S a civakodó hullámok öléből I I áradt testünket távr.l partra vonja!... [Kimondhatatlan a mi szenvedésünk, Emésztő, rontó, mérhetetlen harcunk Jajszótól fáradt már panaszos ajkunk. ;S a könnyekből is elég volna nékiinkj \incs lelek, amely kííejézzi* szóban! * Mit átéltünk e szörnyű éjjek-éjjelén: Vándorok voltunk szakadékok szélén. Tépett vitorlák viharvert hajóban! 1 S bár fásult szívvel álljak már e harcot. Hitünk, reményünk ne adjuk fel gyáván; Sok szenvedésünk, fájó könnyünk árán Érhetünk még mi napsugaras partot! F. hervadó Lét újra kivirulhat, i A szenvedés sem örök, sem a bánat. [Napfény még érhet borús őszi tájat S az aikony-égre virradat simulhat! Ligethv Béla. Szükséges megépíteni... ! Horthy Miklós kormányzó, a román megszállás alól fölszabadult tiszántúli területeken a közelmúltban háromnapos körutat tett, mely körútja alkalmából, többek között Debrecent is meglátogatta. Debreceni diadalmas fogadtatása alkalmával a református kollégium, amelynek a kormányzó [egykor tanulója volt, emléket adott át a kormányzónak, még pedig komáromi Csipkés Györgynek 1685-ben Debrecenben nyomatott bibliáját. A bibliába a következő ajánlást Írták bele: • »A debreceni ref. kellegium ajándéka egykori növendékének, nagybányai Horthy Miklós kormányzó urnák. Aranyunk, ezüstünk nincsen, hanem azt adjuk, amiben élet van Jézus által. Debrecen, 1920. április 14-én. Degenfeld, egyházkerületi főgondnok, Balthazár püspök.« A kormányzó szíves szeretettel ölelte magához az Élet könyvét, a bibliát, majd az előtte megjelenő küldöttségeknek ez alkalommal együttesen válaszolva a többek között a következőket mondotta: Ha v' a szenejjcséJŰen országot ki akarjuk huzni a bajból és ott akarjuk látni, ahová minden magyar ember honszeretete emelni akarja, akkor két dologra van szükség: Az egyik az egyetértés, az összetartás; a másik pedig a munka Épen itt, a kálvinista Rómában akarom hirdetni, hogy szükséges megépíteni a szivárványodat Pannonhalma és Debrecen között. Aki ma itt széthúzást akar, az a középkorba akarja visszatolni Magyarország szekerét. Ugyanez áll a politikai pártokra is. Mi agrárállam vagyunk, hála a jó Istennek, így mi fogunk tudni legelőször talpra állni. Azonban ebben a tekintetben a legkomolyabban kell a munkához fogni, mert ez az egyetlen kincsünk. De azoknak, akik hazát nem ismernek, akik megint ziilleszleni akarnak, akik ma csak lapulnak ebben a hazában, azoknak helye itt többé nincs A háború alatt két fronton harcoltunk, az első a külső front volt a katonasággal.* amely mindig megtette szent kötelességét és ment diadalról diadalra, a belső front azonban megbomlott, ennek köszönhetünk minden bajt. De ennek a jövőben máskép keli lennie. A munkásság megértéssel van, ép ügy, mint az egész ország. Kinyílt a szeme és látja, hova juttatott bennünket az elmúlt korszak. A munkássággal kezet fogtunk és a munkásság ki- dobálta vezetőit. Kísérletezésekre nincs idő. Ami a sajtószabadságot illeti, nincsen olyap tanult, vagy helyesebben gondolkozó ember, aki a sajtószabadság elvének alapján ne álljon. De a mi sajtónk nagy részben volt kutforrása minden piszoknak, hog\ úgy mondjam, a magyarság boldőg- talanságának. Azért tehát kényszeríteni kell az újságokat, hogy becsülettel szolgálják a haza ügyét és ha --abi ott akaprvi iie.éom, '-ahol hagytuk, meg kell ezt akadályozni, mert ma, amikor körül vagyunk véve ellenséggel úgy kívülről, mint belülről, nem lehet egy második felfordulást előidézni, mert azzal a sírba mehetünk. Mi Magyarország lánglelkü kormányzójának debreceni prófétai megnyilatkozását az irás szavaival köszöntjük s adjuk tovább: Testvérek, keresztyén magyarok! »ma, ha az ó szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket.« Itt a végső pillanat, hogy Jonathán lelke végre is egybeforrjon a Dávid leikével, ha Jonathán csakugyan úgy szereti hazáját és Dávidot, mint a saját lelkét. A gyámintézetröl. Irta: Szuchovszky Gyula. Visszaemlékezve diákkoromra, magam előtt látom az aszódi hegyen épült templomunkat, amelynek kijáratánál a többi között volt egy persely, amely >e. e. e. gyámintézet« nevet viselt. Ismeretlen volt ugyan előttem a persely rendeltetése, a templomi adakozásra szánt fillérei-
