Harangszó, 1919
1919-03-09 / 10. szám
1919. március 9. X. évfolyam. iö. szám. Előfizetési Ara 62 szAmra közvetlen küldéssel 10 korona, csoportos küldéssel 8 korona. Kéziratok LovAszpatonAra (Veszprémmegye), előfizetési dijak' reklám Adók a HARANQ8ZÓ kiadóhivatalénak SzentgotthArdra (Vasvármegye) küldendők. Előfizetést elfogad minden ev. lelkész és tanító. VALLÁSOS NÉPLAP. Alapította: KAPI BÉLA 1910. Felelős szerkesztő, kiadó: SZALAY MIHÁLY. Társszerkesztő: NÉMETH KÁROLY. A kiadóhivatal vezetője: CZIPOTT GÉZA szerkesztő, Szentgotthárd (Vasvármegye) TARTALOM: Balogh István: Viharban. (Vers.) — Szalay Mihály: Üljünk le bünbánatra, keljünk fel építésre. — Fábián Imre, Kit okolhatunk? — Mesterház)’ Sándor: Az Isten beszéde megmarad örökké — A papi tanács az összes pártok együttműködéséért — Egy gondnok feljegyzései. — Megkezdődött a földosztás — Gaál József: Levél. — f Porkoláb Gyula: Az árnyék. (Vers.) — Tárca. Farkas Mihátyné: Az édes apámról. Viharban. Verik a viharok gyenge csónakunkat, Éj fekete felhők takarják utunkat; Tarajos habok közt, mint az ingó nádszál, Vergődik a lelkünk s kérése hozzád száll: Kelj fel miközöttünk Urunk, jó Mesterünk, Hatalmaddal tarts meg, különben elveszünk! Durva hitetlenség verdesi hitünket, Rád vetett szidalom sózza kenyerünket; Keserű átokká lett a te szent neved... Meghalt a békesség; meghalt a szeretet, Kelj fel miközöttünk Urunk, jó Mesterünk, Szerető sziveddel tarts meg, mert elveszünk! Négy-ötezer helyett milliók éheznek, Az Ínség pusztáján kenyeret keresnek; De nem reád néznek, egymást fosztogatják, Kicsikart falatjuk vérbe mártogatják. Kelj fel miközöttünk Urunk, jó Mesterünk, Irgalmas lelkeddel tarts meg, mert elveszünk 1 Éhség fenyegeti kis gyermekeinket, Édes tej helyébe nekik követ vetnek. Ne engedd öledből kiragadni őket. Szent igéd tejével tápláld a gyengéket. Kelj fel miközöttünk Urunk, jó Mesterünk, Igéd erejével tarts meg, mert elveszünk 1 A borús égre tör asszonyok siralma. Asszonybecsületük sárba van taposva. i Ráchelénál nagyobb a bánatjuk mostan, ; Megölt gyermeknél is nagyobb halottjuk van. j Kelj fel miközöttünk Urunk, jó Mesterünk, Tiszta lelked által tarts meg, mert elveszünk 1 Csukló zokogással férfiak zokognak, Nincsen könnye égő, gyötrő bánatuknak. Mi lett a hazából ? Mi lett az eszmékből ? Mi lett az eszmékért ömlő piros vérből ? Kelj fel miközöttünk Urunk, jó Mesterünk, Hősies lelkeddel tarts meg, mert elveszünk! i Meddig járunk sárba? Meddig járunk vérbe? Hol van a mocsárnak enyhet adó széle? Pásztornélküli nyáj a nyers emberhord3, Uram tereld őket tisztító aklodba Kelj fel miközöttünk Urunk, jó Mesterünk, Meg\’áltó véreddel tarts meg, mert elveszünk! - Balogh István. Üljlink le bünbánatra — keljünk föl építésre! Irta: Szalay Mihály. Mikor Nehemiás meghallja, hogy honfitársai nagy nyomorúságban és gyalázatban vannak s Jeruzsálem kőfalai és kapui romokban hevernek : fájdalmában leül, napokon keresztül j sir, kesereg, bójtöl és imádkozik. Imádságában vallást tesz nemcsak népének, hanem önmagának és az ó házának bűneiről. Nemcsak másokat, hanem magát is okozza a hazájára szakadt nyomorúságért és gyalázatért. Pedig amint mély hazaszeretetével, félelmet nem ismerő bátorságával, minden akadályon diadalmaskodó kitartásával, nemes önmegtagadásával és Istenbe vetett erős hitével megmutatta : a legjobbak közé tartozott, akik bűneikkel legkevésbé okozták népük és hazájuk romlását. Bűnbánata azonban nem veri le egészen, nem dönti tehetetlen csüg- gedésbe, mert megemlékszik Isten Ígéretéről, hogy ha megtér a nép és megtartja az ó parancsolatait: még ha az égnek legvégső szélén volnának is szétszórt gyermekei, onnan is I összegyűjti őket, visszaviszi hazájukba 1 és megszabadítja minden ellenségükj töl. Azután Nehemiás urának, a perzsa királynak engedelmével haza megy, hogy megépítse azt a várost, ahol őseinek sírja van. Honfitársait is munkára serkenti: Látjátok a nyomorúságot, amelyben vagyunk, hogy 1 Jeruzsálem pusztán hever és kapui
