Harangszó, 1919
1919-01-12 / 02. szám
................. I — r----HARANQSZÓ. 1919 január 12. Úgy jártunk, hogy míg másokhoz j akartuk elvinni a Krisztust, magunk elvesztettük öt és bele estünk az úgynevezett modern pogányságba, amely újkori hitetlenséget és erkölcstelen^- séget jelent. Az eredmény aztán az lett, hogy míg a pogányok Knsztus megtalálásával fölemelkedtek és megnemesedtek, mi Krisztus elvesztésével mélyre sülyedtünk és elaljasodtunk. Ma a missziói parancs alighanem így hangzanék Krisztus ajkáról: Menjetek be a keresztyén családokba, keresztyén gyülekezetekbe, keresztyén falukba, városokba, keresztyén társadalmakba és államokba, ott tegyetek keresztyénné minden keresztyén nevű pogányt, hogy kereszteljenek meg ne- csak az atyának, Fiúnak, Szentiéleknek nevének, hanem ezeknek szellemében, hogy ez a szellem töltse el a szíveket, családokból álló «gyülekezeteket, társadalmakat, államokat. A külmissziót ne hagyjuk abba, sőt a háború után még nagyobb odaadással folytassuk ; de mindaddig képmutatás és világcsalás ez a munkánk, míg magunk szorulunk rá legjobban a misszióra, még sem akarjuk azt magunkon elkezdeni és elvégezni. Nem farizeusok, hanem apostolok kellenek. Farizeusból százezer sem ér meg egyetlen apostolt. Képmutató, névleges keresztyénből a kelleténél több van, valódi keresztyén pedig olyan kevés, hogy nem tudja kovászként áthatni a világ nagytömegű tésztáját. Itt az ideje, hogy apostolok támadjanak a családokban, a gyülekezetekben, a társadalmakban. Itt az ideje, hogy a kovász megnövekedjék és új erővel töltse meg a világot. Itt az ideje, hogy a keresztyénségen belül induljon meg hatalmas lendülettel a missziói munka. Erre minden keresztyénnek megvan a küldetése. Aki ezt nem' érzi, a . hitet megtagadta és a pogánynál is alább való. sznu A rossz polgár vétkesebb az anyagyilkosnál, ez magát teszi árvává, az milliók anyjának ássa sírját. Kuihy. A dunántúli püspök főpásztori szózata. Kapi Béla püspök az évforduló alkalmából a következő szózatot intézte gyülekezeteihez; A dunántúli ev. egyházkerület gyülekezeteinek békesség! Az újesztendő küszöbén könnyező szemmel, aggódó lélekkel köszöntlek mindnyájatokat szeretett evang. test- 1 véreim ! Buzgó imádságban »hálákat adok az én Istenemnek minden ti- rólatok való emlékezetben mindenkor, minden én könyörgésemben, mindenik- ért nagy örömmel könyörögvén.« (Fii. I. 3-4.) A világháború véget ért. De Istenhez szálló hálaimádságunkat sírva mondjuk el. A háborút elveszítettük Hazánk, nemzetünk súlyos válsággal küzd. Jövendőnk s annak kialakulása, hazánk s a magyar nép sorsa bizonytalan. Csak egy bizonyos : az Úr ke- gyelme. Jöjjetek, keressük buzgó imádságban együtt ezt a bizonyos isteni kegyelmet A gyász vezessen Ö hozzá s tanítson komoly bűnbánatra. Mindenfelől azt kérdezik ! kicsoda a háború bűnös felidézője? Szívünkre tesszük kezünket, úgy mondjuk : a mi bűnösségünk, minden ember, minden nemzet Istentől elfordult bűnössége 1 okozta mindezt! Uram, légy irgalmas hozzánk bűnösökhöz! Azután adj**’*5 erőt, hogy hozzád térhessünk s a Te néped legyünk 1 ^ Szeretettel köszöntlek titeket a harctérről hazatért vitái testvéreink! Az 1 Úr karja megőrzött és hazahozott. 1 Veletek együtt áldom érte az Ó szent j nevét! Hálásan emlékezem meg hősi ] küzdelmeitekről, bátor kitartástokról, i mellyel hazánkat védelmeztétek. Szeretettel kérlek mindnyájatokat, legye- j; tek hazánk békés polgárai és erősít- !. sétek nemzetünk, községetek, gyüle- f kezetetek nyugodt fejlődését. Homlo- ! kotokról a nagy idő babérkoronáját , j durva erőszakkal, méltatlan magaviselettel le' ne tépjétek ! Háború hő- ; - sei! maradjatok a békében is hősök ! ! A világháború vége nagy átala- - kulást hozott magával. Hazánk köz-v- társasággá lett. Szeretettel intelek tf-""-' teket, hogy az új felsőbbséget tisztel-‘ - jétek s az elétek szabott rendelkezé- - seket hűséggel teljesítsétek. Az enge- delmesség a keresztyén ember alap-„-< jellemvonása. Legyetek, szeretett • testvéreim, ,n Tárca. A magyarról. Ahány magyar, annyi a párlviszály, Egyből százat, ezeret is csinál. Azért piros a nap is az égen : Haragszik rá régen, nagyon régen. Ahány magyar annyi jó szív lélek... (Boldog vagyok, hogy közöttük élek.) Hogy ne adná az ingét jó szóra?... Végsőt neki nem is ver az óra 1 Ahány magyar, haj 1 még több az [átok . . Úgy sújtják, mint a villámcsapások. Mégis-mégis csak más baját szánja, De az övét — oly büszke — nem [látja. Ahány magyar, tudja Mohács óta : Szomorú lesz mindig csak a nóta. Hogy is lenne kedve más nótára, Ha ezerek hullanak rakásra. Ahány magyar, annyi nemes lélek, Azért én hát mégse-mégse félek. ÁH még a hős keblek ős Budája, Úgy nézek rá, mint a szivárványra. Szabó Gyula. Az otthon A kovácsfalvai országúton is gyors ütemben vonultak előre csapataink a menekülő románok nyomában. Szüntelenül jöttek újabb és újabb gyalogos századok és végül egy üteg könnyű tüzérség. Az emberek arcán az a fásult nyugalom ült, ami csak olyankor szállja meg az embert, amikor már nagyon kimerült és csak pihenésre vágyik. Pedig a fiuk nagyrésze erről a vidékről való volt. Balázs, a negyedik ágyú irányzó főtüzérje meg éppen Kovácsfalvára való. Ö tehát Jß elmondhatja, hogy most haza megy. Bizony, elszorult a szíve erre a gon--n dolatra. Minden kilométert jelző kő--ő nél, minden ismerős utszéli fánál aa szíve megdobbant. Már három hosszú esztendeje nemim volt otthon. Eddig az olasz frontonno volt és most, hogy a román * betörliic Erdélybe, az ő ezredüket is lehoztáMú ide. Eszébe jutottak a szülei. A sz^j rető édes anyja és az a fehérhaju nji jóságos öregember, az édes atyja Kp Vájjon hol lehetnek most? Hováfev merre mentek földönfutóként mene an külve ? Vájjon áll-e még az az öregig sárga ház, ahol ő az édes atyja éb talán még az ük atyja is születette, Az édes atyja mindég mondta: — , Becsüld meg fiam azt az öreg háza ns ha majd egykor behunyom a szemeiTná mert ebben mindég tisztességes é3 becsületes emberek laktak! — MosoJ pedig talán egy oláh darabont ég^ü
