Harangszó, 1919

1919-01-12 / 02. szám

1919. január J2. ______________ m indnyájan munkás polgárai e hazá­rlak. A tétlen kéz vádat emel. A do- logtalan vétkezik saját hazája ellen. Nemzete jövendőjét szolgálja a kö­telességtudd szorgalmas honpolgár Azért munkáljatok, míg nappal vagyon s akár kicsiny, akár nagy dolgot btzott rátok az Úr kegyelme, teljesítsétek azt hűséggel, hogy min­denki a saját kenyerét egye ! Sokfelé a zavargás tüze pusztít. Az erőszak ijesztő réme végig szá- i guld a házsorokon, elpusztítja a la- ^ » kásokat, kifosztja az üzleteket. Sok­felé a rom, sőt embervér mutatja, hogy »sokan nem azt mívelik, amit akarnak, hanem azt cselekszik, amit gyűlölnek. Nem is ők cselekszik, ha­nem a bennök lakozó bűn.« (Köm. 7, 15- 17.) Ismerjetek magatok felett Istent. Tudjátok meg, hogy míg az ember él, a törvény uralkodik felette. A törvény sokszor megítél, de az Isten mindig ítél. Azért csendesítsétek ei a t> lelketeket. Cselekedjétek békesség­gel dolgaitokat! »Vigyázzatok és le- j gyetek józanok. Intsétek egymást és építsétek egyítek a másikotokat. Intsétek meg azokat, akik rendetle­nül járnak, vigasztaljátok a megfélem- ledett szívüeket, az erőtleneket segél- i jétek, tűrök legyttek mindenkihez. ^*■*(1. Thess. 5, II —14.)« És mindezt üT a szeretet által, a békességért csele­t kedjétek. Szeressétek hazánkat, evangélíomi anyaszentegyházunkat s azt a gyüle­kezetét. melyben éltek. Védelmezzétek annak békéjét, biztosítsátok fejlődését. HARANGSZO. 11. És ha hamis próféták járnak körű- , lőttetek, ne fogadjátok be szavaikat. Egyház, vallás, hit és istenfélelem a lélek legdrágább kincsei. Ha ezeket elrabolják tőletek, adhatnak akármit helyettük, de pótolni nem tudják soha­sem. Azért tartsátok meg, amitek van, hogy senki el ne vegye a ti koro­nátokat ! fájdalommal gondolok azokra a vitéz testvéreinkre, kik a ti körötök­ből eltávoztak s hazánkért életüket feláldozták. Legyen áldott pihenésük! 1 egyen áldott közöttetek és mind­nyájunk szívében emlékezetük. Sír­juknál álljon őrt kegyeletünk, gyá­szoló kedveseik mellett pedig keresz­tyén együttérzésünk. Gondolok a fogságban levőkre s imádkozva kérem a szent Istent: »Hozd vissza Uram a mi foglyainkat, mint patakot a déli földön«. (120. zsolt.) Az Úr őrizze meg a hozzá vissza még távollévő testvéreinket. Szenvedésben telt el a régi esz­tendő. Midőn megállunk az új év küszöbén, szenvedésre készítjük elő lelkünket. Sok megpróbáltatás, nyo­morúság, fájdalom és megaláztatás vár reánk. Tegyétek mindezt a Krisz­tus keresztjévé, hogy ahhoz vezessen, ki a megpróbáltatás elviselésére erőt ad s ki mindezeket lelketek javára fordítja. Bucsuzásul az apostol inté­sével intelek mindnyájatokat, szeretett testvéreim: »Nyomorgattatunk, de nem szorittatunk meg; kételkedünk, de nem esünk kétségbe; háborúságot szenvedünk, de el nem hagyatunk; ! megaláztatunk, de el nem veszünk fii. Kor. IV. 9—10).« Ha Isten velünk,\ kicsoda lehet ellenünk! Adjon az Ur mindnyájatoknak, sze­retett testvéreim, kiket mindennapi buzgó imádságomba zárlak, békes- séges új esztendőt s őrizze meg sze­gény magyar hazánkat és drága evangélikus anyaszentegyházunkat! Az Ur nevének adassék dicséret és dicsőség mindörökké. Amen. Szombathely, 1918. december 31. Kupi Béla s. k. püspök. Lelkesedni tudunk a hazáért vala­mennyien ; de fel tudjuk-e a hazának áldozni pillanatnyi érdekeinket, párt­szeretünket, kicsinyes gyülölségeinket ? tudunk-e egyesülni a haza körül ? — ha ezt nem tudjuk, minden lelke­sedésünk hasztalan. Eötvös. Törvénytervezet a birtokrefor mról. A miniszteri tanácskozás elfogadta Búza Barna földmivelési miniszternek a birtokreform ügyében készített tör­vénytervezetét. A tervezet az államnak korláto­zatlan kisajátító jogot ad minden 500 katasztrális holdnál nagyobb kiterje­désű földbirtoknak 500 holdnál felül lévő részére. Ahol a né*p jogos igé­nyeinek kielégítése céljából nagy a földszükség, ott az illető földbirtok 200 holdon felüli része is kisajátítható. csóvál dugott az eresz alá . föl­nézett. Már alig pár kilométernyire voltak Kovácsfalvától. Balázs tudta, hogy ott a domb mögött még egyet kanyarodik az országút és onnan már látni lehet a szülőfaluját. De Kovácsfalván még bent volt a román. A gyalogság az országúiról lekanyarodva csakhamar rajvonalba fejlődött és nemsokára eltűnt a domb mögött. Később puskaropogds hallat­szott annak jeléül, hogy a székely bakák megütköztek a román előőr­sökkel. Az üteg megállt az ország­úton. Kis idő múlva parancs jött, hogy az ágyukat fel kell huzni a dombra. Egyenként vonszolták a sú­lyos ágyukat fel a dombtetőre, a fáradt tüzérek. Balázs szíve feldobogott, amikor végre az ő ágyújára került a sor. Hogyne, hiszen onnan föntről már látni lehet a kis falut. Teljes erejéből húzta fej felé az ágyút és végre följutottak a dombtetőre. Ba­lázs megkönnyebbülten sóhajtott föl. Tisztán látta, hogy a falu közepetáján az a sárga ház, az ő házuk még épen áll, sőt ép még a szépen kifa­ragott galambducos székely kapuja is. A galambok pedig a\ ő galambjai ijedten keringenek a ház fölött, mert egy pár román katona nagy kiabá­lással sietve dobál fel nehéz ládákat a ház előtt álló kocsira. De közben felhúzták a többi ágyút is és az üteg­parancsnok rögtön vezényelni kezdett: — Első és második ágyú! Cél a faluvégén jobbra vezető országút! Gránát! Távolság negyvenkettő ! Har­madik ágyul Cél: a kőhíd! Gránát! Távolság harmincnégy! Tiz! Ha kész, jelenteni! Negyedik ágyú ! Cél: a falu közepén a sárga ház ! Balázs a többit már nem hallotta .. . Mint a részeg, tapogatva kereste az oldalirányzó készülék kerekét és maga sem tudta mit csinál, mikor ráirá- | nyozta az ágyút az öreg sárga házra, amelyről az édes atyja azt mondta: Becsüld meg fiam. . . Közben belökték a csőbe a pusztulást hozó gránátot. Nemsokára elhangzott: Tüzelj! és a lövedék sírva, jajgatva repült ki pusz­tító útjára. Balázs remegve állott a helyén. Látta, hogy a gránát távol a háztól, a kertjükben robbant fel. Parancs jött a gyors tüzelésre. Ha­marosan leadták a második lövést is. Balázs ismét irányzott és a lövedék a céltól még messzebb ment, mint az első. . . — Vigyázz !. . . kiált a nagy zajban, a lövegvezető Balázsra. A harmadik az ellenkező oldalon ugyan­olyan távol a háztól robbant fel. — Mi van a negyedik ágyúval ? — kia­bál az ütegparancsnok. — Pontosan irányozz ! — kiált Balázs. A faluban pedig az ágyutűz ha­tása alatt nagy fejetlenség keletkezett. Mint egy riadt csorda, szekereken, lóháton menekültek kifelé a faluból. Az országúton azonban útjokat állta

Next

/
Thumbnails
Contents