Harangszó, 1919

1919-03-16 / 11. szám

, , -. 1

^nRMgfcnn■

82.

HARÁNQSZO.

1919. március 16.

ellátása, épen úgy, sót nagyobb mértékben érdeke azoknak vallásefkölcsi nevelése. Nem csak az egyes ember látja ennek hasznát, hanem az emberek nagy közössége: az állam is. Ezért a vallás nem is magánügy, hanem a legszorosabb értelemben vett közügy, ámélynek legalább is annyi helye van az iskolában, mint az egyszeregynek. <

9. számunkban »Vallás és iskola« chnü cikkünkben nem egyházi, hanem világi pályán működó munkatársunk szintén igy ir: »Kétséget nem szenved, hogy jellemes, megbízható, nyugodt lelkületű s a társadalmat boldogító honpolgárokat csak vallásos szellem által áthatott iskola nevelhet.«

A »Néptanítók Lapja« ellenben azt írja: „Az államra nézve egészen közömbös, hogy a polgároknak van-e és ha van, milyen a vallási felfogása ... Az irás- olvasás, számolás, némi kézügyesség, értelmes gondolkozás, becsületesség stb. manapság nélkülözhetetlen és hova-tovább egyre nagyobb mértékben lesz szükséges minden polgárnak, akárhogyan akar is megélni hazájában. Ezek megtanulására tehát az állam közérdekében kényszerítheti a törvény az állam minden polgárát. A vallásoktatásra való kényszerítésre azonban az államnak semmi néven nevezendő jogalapja nincs.«

Tehát rajta magyarok! tanuljatok meg irni-olvasni, számolni, akkor boldog lesz az ország 1 De hogy emellett borjuképet, vagy fehér elefántot imádó pogányok, sokfeleségü mohamedánok vagytok-e, az nem számít semmit, mert az »az államra nézve egészen közömbös!«

Ypszilon.

Miniszteri nyilatkozatok.

Vass János vallásügyi miniszter Egerben beszédet mondott az egyház- politikai kérdésekről.

Azon kezdte, hogy Magyarország egyházpolitikai irányának megállapítása az új alkotmányozó gyűlés föladata. Már most kell azonban dönteni a főkegyúri jogról. A főkegyúri jog az ország joga volt és ez most áthárult az elnökre. Ez nem is kerül a törvényhozás elé. Az államfő elintézi a kegyúri kérdést és a magyar nunciatura ügyét. Remélem, — folytatta azután a miniszter — hogy összeköttetést teremthetek diplomáciai úton a katolikus egyház fejével. Szabályozni fogjuk az egyházpolitikai

kérdéseket és ezen a téren azt vallom, amit először Montalambert, majd Cavour hirdetett és a mit nálunk Kossuth Lajos és Irányi mondott: szabad egyház, szabad államban.

— A hitet, a vallást oly erősnek tartom, hogy meg tud állni a saját lábán, jobban, mintha támogatnák. Kimondom nyíltan, én nem vagyok híve annak az álláspontnak, amely a vallást alárendelt helyzetbe akarja hozni az államban. A lelkiismeret szabadságának kérdése azt jelenti, hogy vallásos meggyőződését mindenki saját maga gyakorolhassa.

— Meg kell állapítani a felekezetek közti teljes viszonosságot. A kor szellemének megfelelően módosítani kell egyházpolitikai szervezkedésünket. Meg kell adni az ország legnagyobb egyházának, a katolikusnak is az autonómiát. Az alsó papság anyagi helyzetén javítani kell és a papi tanács kívánságát mint minimumot elfogadtam.

— Nyilatkozni kívánok a valláserkölcsről és a vallásoktatásról. Berzsenyi Dániel egyik versében írja: Minden állam talpköve a tiszta erkölcs ... Erkölcs nélkül nincs jog, jog nélkül nincs rend és állam. Következésképpen minden polgárállamnak az erkölcsi jogrenden kell felépülnie.

— Többféle felfogás van az oktatás kérdésében is. Az egyik teljes szabadságot akar biztosítani. A másik — s ez jut mindinkább homloktérbe — az állami oktatást akarja, mert az állam érdeke az, hogy polgárát saját szellemében nevelje. De itt is három irányzat van. Az egyik kötelező vallásoktatást akar, a másik a szülőkre akarja bízni, a harmadik ki akarja küszöbölni a vallásoktatást. Előbbi állásfoglalásomból önként következik, hogy én azt tartom: a vallásoktatásnak éppúgy helye van az iskolában, mint bármely oktatásnak. (Éljenzés, taps.) Ez álláspontom mellett szilárdan kitartok, mert tudom, hogy a valláserkölcs egyik nagy pillérje az állam fentartó erejének. Nem lehet célunk az, hogy a vallást zúg- iskolákba üldözzük, mert nem lehet tudni, hogy ott a vallás ürügye alatt minő tanokat hirdetnek.

*

Az Országos Lelkészszövetség küldöttsége jelent meg Kunfi Zsigmond közoktatásügyi miniszternél. A küldöttség szónokai Pfeifer Miklós kanonok és Hevesi főrabbi azt a kérést adták elő, hogy a nemzetgyűlési választásig ne történjék döntés a

vallásoktatás kérdésében, valamint az iskolák és tanítóképzők államosítása terén.

Kunfi Zsigmond kijelentette, hogy ahhoz a követeléshez, hogy az iskolákban ne legyen vallásoktatás és hogy az iskolákat államosítani kell, föltétlenül ragaszkodik és minden erejével dolgozni fog azon, hogy ezek a követelések minél előbb megvalósuljanak. A vallásoktatást egészen szabaddá akarja tenni, az állam kezéből teljesen az egyház kezébe akarja , ' áttenni, azonban természetesnek tartja, hogy ennek az oktatásnak a színhelye ne az iskola, hanem a templom vagy más vallási rendeltetési hely legyen.

A vallásoktatás kérdésének megoldását a miniszter azért tartja sürgősnek, mert, mint mondotta, a hitoktatók egy része vallástanítás ürügye alatt ellenforradalmi, szociálistaellenes és antidemokratikus agitációt folytat az : iskolákban. Hangoztatta a miniszter azt is, hogy a hitoktatóknak az ellátásról és arról, hogy a reform következtében exisztenciájukat el ne veszítsék, a kormány megfelelően gondoskodni fog. Az iskolák államosítása terén a miniszter a legsürgősebbnek a tanító- és tanítónőképző intézetek államosítását ítéli. A kormány nem fog megállni az egyháznak• *- a múlt idők hatalmi viszonyaiból^!) származó kiváltságai előtt. A kormány átalakító reformmunkája a nemzet- . gyűlési választásig sem szünetelhet. „

A küldöttség tagjai kijelentették, hogy az iskolákban hitoktatás címén űzött politikai agitációt ők is elítélik, f

Pfeifer Miklós kanonok arra kérte a minisztert, hogy a kormány a vallást érdeklő iskolai reformok dolgában hallgassa meg a papság illetékes tényezőit is.

Kunfi kijelentette, hogy ezt a kérést teljesíteni fogják.

Levél az édes anyáknak.,

Magyar asszonyok, keresztyén édes anyák!

Olyanok vagyunk, mint az a fa,, amelynek a vihar letépte koronáját,,: ágait összetördelte; most meg a zsengea hajtásait is el akarja pusztítani.

Ezek a zsenge hajtások a mi kicsit; gyermekeink. Ezeket kell nekünk* őrizni, megvédelmezni attól a vészé- s delemtől, amely azokat fenyegeti.

Ismerek egy családot, ahol a leg j kisebbik gyermek leült a terített asz s tálhoz és elkezdte: Jövel Jézus, lég; § vendégünk... Erre fölemelte az ap; q