Harangszó, 1919
1919-03-09 / 10. szám
1919. március 9. HARANQSZÓ. 77. — műtrágya, igás állat, szakképzett ember áll a termelés rendelkezésére. Buzgó munkával, szakértelemmel a kisbirtok is sokat termelhet. A felületes gazdálkodás a nagybirtokokon is rossz eredményeket ér el. A nép földhöz jut. Bizonyára sok ezer, tizezer ember akar földet. Gondoskodni kell arról, hogy ezek az igénylők megkapják a földet. Sok ezer, tizezer földmunkás viszont munkaalkalmat, emberséges konvenciót, .tisztességes bért akar. Gondoskodni kell arról, hogy ezek a tömegek emberhez méltó kereseti lehetőségek között jussanak munkaalkalomhoz. És gondoskodni kell arról, hogy azok a százezrek, akik földet kapnak, megértsék, lelkűkbe véssék, amit Károlyi elnök beszédében kifejtett. Meg kell értenünk, hogy ez az ország sokkal szegényebb annál, hogy bármit is ajándékba adhasson. A földért, amit ad, munkát követel. Buzgó, lelkes, szívós termelő munkát. A mi erőnk, gazdagságunk, jövőnk, kincsünk a föld. ha ez meg lesz munkálva, ha a föld dúsan termel, akkor meg vagyunk mentve. Akkor néhány év alatt minden sebünk begyógyul. A földosztás megkezdődött. Történelmibb feladat és felelősség nem [hárult a honalapítások óta az álla- 'mok vezetőire, mint most. A népet földhöz kell juttatni és gondoskodni kell arról, hogy a közérdeket is megvédjék. Ez a közérdek pedig az, hogy a közélelmezés ne szenvedjen fennakadást, hogy a termelés lendületbe jöjjön. Fölfelé! Az alkalmi sajtó fontosságának, megmérhetetlen jelentőségének bizonysága az a felhívás, melyet egy keresztyén szellemű népszerű napilap megindítása alkalmából Németországban a tervezők kibocsátottak, mely ^így hangzik magyarul: f A háború és a forradalom a régi Németországot katonailag, politikailag társadalmilag és gazdaságilag megsemmisítették s hatásaikkal egyházi- t lag is megsemmisítéssel fenyegetik, j Minden vonatkozásban lejtőre jutot- i tunk és sokan azt hiszik, hogy kétségbe kell esnünk. Mi mégis bátran ! választottuk megindítandó napilapunk [címéül és jelszavául ezt a szót: r »F ö 1 f e 1 é!« A puszta fölfelé tekintés » nem adna nekünk erőt a nvomorú- r Ságból való kiszabadulásra, ezt az erőt csak akkor nyerhetjük meg, ha Istennek lelke kiárad a mi szíveinkre: Istennek lelke emeli a keresztyén embert fölfelé, ösztönzi új munkára, új küzdelemre és új diadalra. Minden egyes, kit az Úrnak lelke megerősített és a fölfelé haladásra képessé tett. másokat is magához vonz, magával ragad. Ezek lesznek a forrongó néptömeg sói, kovászai és világosságai. A mi célunk azért: a népnek vallásos újjászületése a Jézus Krisztus által. Ez a cél emel, ösztönöz, hajt, kötelez minket cselekvésre. A Jézust úrrá tenni a szívben, a házban, a nyilvános életben : őt szolgálni s az ő szolgájává tenni mindeneket, — ez a mi célunk! Az egyeseket Isten gyermekévé tenni, az összeséget Isten otszágában együvé foglalni, — ez a mi feladatunk í A vallásos élet által egy testvéri közösségbe, egy magasztos szociális egyesülésbe tömöríteni a nyomorúságra jutott emberiséget, — ez a mi munkánk tartalmai Meggyőződésünk, hogy igazi közösségi élet, igazi szociálizmus csak keresztyén alapon lehetséges Ahol nincs személyes Isten, hanem csak elmosódó emberi elvek vannak, ahol nem őszinte felebaráti szeretet uralkodik, hanem csak testi jóllétre törő önzés, ott nem lehet igazi szociálizmus. Csak a keresztyén szociálizmus teremthet egyetértést és vezetheti ki hazánkat a megsemmisülésből. Ennek az egyenlő mértékkel mérő, jogot, igazságot osztó, erkölcsre képesítő, megnemesítő szociálizmusnak kívánunk mi szószólói lenni, annak a szociálizmusnak, mely az egyéniséget nem elnyomja, hanem kifejleszti, amely nem uralkodni akar, hanem szolgálni. Csak ez segíthet a sötétségből világosságra, a mélységből »Fölfelé!« Bethel u. B. I. Levél. Kedves olvasóm! Ismét egv kis levelet irok hozzád. És itt egy nagyon fontos dologról akarok neked írni. Arról: hogyan lehet, hogyan kell evangélikus keresztyén gyülekezeteinket megmenteni és fenntartani. Megmenteni az anyagi csődtől s hogyan lehet, hogyan kell a nagy egyházi adókat csökkenteni s hogyan lehet, hogyan kell az egyházi adózást teljesen megszüntetni. Én tehát itt a gyülekezetek fentartása nagy kérdésének csak az anyagi oldaláról akarok beszélni. Nem régiben a Harangszó olva- j sása közben engem nagyon megka- ' pott az adakozások sorában a gyé- kényesi hívek adakozása. Róluk olvastam, hogy többen tekintélyes összeget adtak »gyülekezet fentartási alap«-ra. Habár valamennyi gyülekezeti áldozatkészséget jóleső örömmel olvastam, mégis ez volt rám nézve valamennyi közül a legjólesőbb és a legnagyobb örömöt keltő. Sok gyülekezetben megfordultam, sok egyháztaggal beszélgettem már s nagy meglepetésemre szolgált az a tapasztalom, hogy sokan-sokan híveink közül nem is tudják : mi az a »gyülekezet fentartási alap ?< Habár úgy gondolom, mindenki hallott már erről az alapról, mégsem lesz talán egész felesleges róla egy kissé újból megemlékezni. »Gyülekezet fentartási alap* úgyszólván minden gyülekezetünkben van. Amint a neve mutatja, célja az, hogy a gyülekezetei fentartsa. Tehát minden gyülekezetnek, minden gyülekezeti tagnak arra kell törekedni, hogy ez a cél megvalósuljon. Persze a jó Isten és saját erőnk és jó igyekezetünk segítségével. Imádkozással és dolgozással. Ahol nincs »gyülekezeti fentartási alap«, meg kell teremteni, ahol van, de még kevés és kicsi, növelni és gyarapítani kell. A cél akkor valósul meg teljesen, ha mindegyik gyülekezetünk a fentartási alapra akkora tőkét gyűjtött, hogy annak kamatai teljesen fedeznek minden egyházi kiadást. Igen, kedves testvérek, ennek az ideális állapotnak az elérésére kell törekednie mindegyiteknek, kiki a maga gyülekezetében. Istennek legyen hála, már van több oly gyülekezetünk, melyeknek van akkora fentartási alapja, hogy abból tudnak fedezni minden egyházi kiadást, ahol tehát már nem kell egyházi adót fizetni. Ha egyes buzgó gyülekezetek el tudták érni e nagy eredményt, akkor ennek elérése egy gyülekezetre nézve sem lehetetlenség. Csak hithűség, hitbuzgóság, égő egyházszeretet kell hozzá! Kitartással és a kitűzött cél felé való határozott — és nem bizonytalan — futással meg lehet valósítani Ha meglehet, tegyük meg hát! Állítsuk minden gyülekezeti testvérnek szeme elé az elérendő célt, mely felé minden egyesnek és minden gyülekezetnek közösen és együttesen, következetesen és határozottan haladnia kell! Minden alkalom, mely az áldozatkész szíveket szólaltatja meg, álljon j ennek a célnak szolgálatában Milyen i nagy dolog: a szabadság és függet-
