Harangszó, 1919
1919-03-09 / 10. szám
78. lenség! Egyházunk ezeket csak akkor tudja megőrizni és megtartani, ha anyagilag is teljesen ura lesz önmagának. Ha önmaga erejéből, önmaga jóvoltából tudja önmagát fen- tartani és nem szorul idegen könyör- adományokra és állami kisegítésekre. Ne feledjük el: mindeddig híven őrködtek őseink a prostestáns autonómia felett. Az autonómiát nem adták fel, nem engedték oda semmiféle állami subvencióért. Ne tagadjuk meg az ősöket! Becsüljük meg, őrizzük meg a drága örökséget: ragaszkodjunk mi is rendületlenül autonómiánkhoz ! Ezt a ragaszkodást pedig nem puszta szavakkal, hanem áldozatkész tettekkel mutassuk meg, mellyel egyházunk szerkezetének anyagi fundamentumát szilárddá, sziklaszilárddá tesszük, hogy az nemcsak nem dőlhet össze, hanem minden vésszel, viharral szemben állni fog, állni örökké I Vezéreljen titeket, kedves testvérek, erre az útra magának az Urnák szent lelke! Az Ur veletek! Gaál József. A kormány kiáltványa a gazdaközönséghez. A jövő termésig való közeílátás érdekében a népkormány a következő kiáltványt intézi a magyar gazdákhoz: A gazdaközönséghez! Mindenki ismeri azokat a nehézségeket, amelyekkel fiatal köztársaságunk népkormányának meg kell küzdenie azért, hogy az országot a háború szerencsétlen befejezésével együttjáró rázkódtatásokon keresztül a béke és a nyugalom biztos révébe vezesse. Mindenki tudja, hogy milyen akadályok tornyosulnak a kormány működése elé a kormányzat minden ágában, de főleg a közélelmezés terén. Hazánk gazdag éléstárát, a Bácskát és a Bánátot elzárták előlünk. Ezeken a terüteteken idegen csapatok rendezkedtek be, az ott fölhalmozott élelmikészletekkel — a fegyverszüneti szerződés ellenére — mások rendelkeznek; onnét tehát a békekötésig nem hozhatunk semmit a nagy közös asztalra, az országnak a népkormány által féltve őrzött kamrájába. Be kell tehát érnünk azzal a kevéssel, ami még megmaradt, de éppen, mert kevés, gazdaságosan kell bánnunk az élettel, igazságosan megosztanunk azt, ami van; nem tűrhetjük, hogy egyesek dúskáljanak, míg mások szükséget szenvednek. HARANQSZÓ. 1919. március 9. Minden szem gabonát, amit gazdáink saját háztartásukban és gazdaságukban nélkülözhetnek, a közfogyasztás céljaira kell biztosítanunk. Hozzátok fordulunk tehát, magyar gazdák. Segítsétek, támogassátok a népkormányt, nehogy szemrehányás és az a súlyos vád érhessen benneteket: Ti voltatok okozói, hogy polgártársaitok százezrei nélkülöznek és termelő munkára képtelenek. Szolgáltassátok be feleslegeiteket. Tegyétek ezt gyorsan. Aki gyorsan ad, kétszeresen ad. Tegyétek szívesen és ne várjátok, hogy a hatóság és a hatóságot támogató szervek és közegek állapítsák meg, mit nélkülözhettek, tegyétek önként, nehogy a szükölkö- dők izgalma bajt okozzon. Meg kell értenünk, hogy ha csak nem akarjuk a háborútól még megkímélt javainkat is megsemmisíteni, mindent el kell követnünk, hogy a közellátás folytonossága meg ne akadjon s a fenyegető veszedelem hazánktól elháruljon. Mindenkinek be kell látnia, hogy a közélelmezés kinőtt a pártpolitikai kérdések kereteiből, a nemzet egyetemes érdekévé, az ország létének vagy nemlétének nagy kérdésévé lett. Meg vagyunk róla győződve, hogy az érett gondolkozású és józan felfogású gazdaközönség megérti mindezeket s önfeláldozásig menő hazaszeretetéből erőt fog meríteni a kitartásra és utolsó falatját is megosztva polgártársaival, elhárítja a fenyegető veszedelmet. Majd fölragyog a nap, sugara szétáradt, A sok járókelő szabadabban járhat. Köztük a gazdag úr elhalad kevélyen, Köszönti mindenki, meghajolnak mélyen. Az egész kis város régi ismerője, Nincs is ott senkinek annyi tisztelője. De most — oh soh’ sem volt ilyen piltanatja, Valami hirtelen végigborzong rajta, Oly idegen bántó az, amit most érez, Soh’se fért ilyesmi elfásult szivéhez. Döbbenve széttekint — kinn az utcán jár [még, Itn mintha utána húzódnék egy árnyék Mért rezzen úgy össze? Hisz a nap süt rája, Hisz ami kiséri, az csak az ő árnya. Besuhan a kapun, hol pénzét forgatják, Hol dúsan kapja ki tőkéje kamatját. Sötét a folyosó, nem hat be napsugár, A fekete árnyék mégis mellette jár. Hajlongva köszöntik, hogy a terembe lép, Ő siet leülni jól ismeri helyét; [nek, Látja, hogy mosolygnak, hallja, hogy beszél- De mi az? Mi lelte, hogy semmit sem ért [meg ? Szeme előtt mintha vón’ valami fátyol, És füle tompán, zúg valami távol; Zavartan tekint szét s feje hátraszegül: A fekete árnyék ott is mellette űl. Valami hideg kéz ért most a szívéhez ... Felsikolt ijesztőn, odakap fejéhez: Mit kisérsz nyomorult! ?... Jogom volt... « el... :nem ne [hagyj el!... Aléltan, betegen haza viszik onnan, Tapasztalt orvosok állják körül nyomban. Orvosságot Írnak, mindent megvizsgálnak, De el nem űzhetik a fekete árnyat. 4 Az árnyék.*) A gazdag úr előtt szegény asszony térdel, Adós a nyomorult néhány havi bérrel; Fekszik a kereső betegen az ágyon, Csak amíg felépül, óh csak addig várjon! De a gazdag ember nem ismer hatalmat Jogához a törvény ad neki hatalmat; Kirakatja őket a szegény szobából A szabad ég alá, künn zuhog a zápor. Szemközt a kapuból jön egy kopott ember, Megy a jajgatókhoz könnybe borult szem[mel: „Jertek be szegények! Van egy fölös szo[bám; Itt az utcán ázni ne lásson a pogány." Megrendül az asszony, könny omlik a szem[böl, Csak egy törött hang az, mi az ajkon zeng föl; Azután visszanéz, az elhagyott házra ..: Oh az a tekintet!... Van-e ki meglássa? Ki látná, ki nézné? Fut szét mindenki, Az a gazdag úr is már az előbb ment ki. Megy oda serényen, ahol pénze gyűl meg, Ahol ezerekből százezrek gyűlnek. A zápor is elállt, kiderül az égbolt, Szétszakadt felhők közt növekszik a kék folt, *) E verset, mint Porkoláb Gyula kéziratát Baldauí Gusztáv pácai lelkész küldte be. Fölnéz a beteg... Most tekintete tiszta : „Azt a síró asszonyt, azt hozzátok vissza, |j Oda járjon orvos az ö betegéhez. Adjatok jó ételt, ha gyermeke éhez.* Parancsolja — úgy lett. Visszatér a család, H A gazdag háziúr lesz a legjobb barát. Elmaradt az árnyék, nem kell már remegni, Megenyhült a lelke: megtanult szeretni. f Porkoláb Gyula. •*+■ HÍREK, -h Az egyház köréből. Nyugtázás. Sodics Lidia czáki lakos i 8 darab nyomdarészvényt jegyzett. — A t ncmescsói lelkészi hivatal. Eljegyzés. Sokoray Bálint hántai lel- - kész eljegyezte Boór Ilonkát, Boór Lajos € magyarszombathelyi jegyző és egyház- - községi felügyelő leányát. Beállott nemzetőrnek. Egy cv. segéd- - lelkész nemrég elhagyta állását s beállottti nemzetőrnek. Napi 30 korona zsold, ruha,,* ellátás — ez több, mint a mennyit az cgy~i házak fizetni tudnak. Adományok. Özv. Szarka Károlynéii a nagygeresdi gyülekezet fenntartási alap-c jára 2000, az iskolára 4000 K hagyott vég--: rendeletileg. Seregély Sándor és neje nagygeresdi templomra 100 K. Ugyan-c; - célra Horváth István és neje Pórládonybóó Gyula fiuk emlékére 100 K. Özv. HorvátKt Józsefné Nagygeresdröl 100 K. Soltés;? Ferenc emlékére özvegye és fia Pórládony y ból 200 K, Ágoston János és neje Lőrinc di Rozália hadifogságból hazatérő, de útköz
