Harangszó, 1919
1919-03-09 / 10. szám
1919. március 9. HARANGSZÓ. 75 az egyházat, az egyház elpusztult. A világi javak mellett elfeledte a Krisztust: léte alapját. Ellenben a reformáció egyházai nagyranőttek, megizmosodtak, mikor az államhatalommal szinte örökös harcban voltak. Ha kellett gazdaggá, ha kellett hősökké tette őket a koldusokat, gyengéket az élő hit, a Krisztusnak szívükben lakó evangélioma. Szabadon csúfolhatták az első keresztyénség idején Krisztust, állami védelem alatt szórhatták rá a gyalázatot és mégis erősödött, mégis ok hódították meg a világot, mert az a diadal, amely meggyőzte a világot, az ó hitük volt! A reformáció előtti időben ellenben máglyán égették el, aki Istenkáromlást szólt, sőt azt is, aki a római egyháznak nem tetszőt szólt, mégis összedült a régi egyház, amikor az egyház nem tudta erősíteni az államot, az állam nem menthette meg az egyházat I Mi is az államra építettük fel minden számításunkat. Tőle vártunk erőt, védelmet, így elpusztultunk. Az egyház teljesen az állam szolgálatába állott. így a maga sorsát összekötötte akaratlanul is az állam sorsával. Királynévnapokat, születésnapokat — egyfajta bálványozás — nekünk is tartanunk kellett volna templomaink- 1 ban. Ennélfogva kifelé úgy látszott, j hogy a kormányok bűnei a keresz- tyénségnek is bűnei. Pedig nem csak most van ott fenn seperni való! Volt már évek előtt is, úgy hogy szó nélkül is kiáltott a sok visszaélés. Amit az állam tett, mindazt az egyház s vallásos gondolkozás számára is írhatta a rosszakat. Es odaírta! Akik Túlvilág küszöbén visszaszól még egyszer: »Lelkem jobbik felét, életem hű társát rátok bizom immár. Mint • ■ szemetek fényét, úgy megőrizéttek és megbecsüljétek — jó édesanyátok!« Bátran megjelenhet. Hófehér ruháját föld be nem sározta, galambtiszta lelkét épen visszahozta, mint kiröppent sugár visszatér a napba: >Im, itt va- y gyök, Uram! Amiket rámbíztál, híven elvégeztem, akiket rámbíztál, gondju- I kát viseltem. Fogadj kebeledbe!« I Én Uram, Teremtöm 1 Hála és dicséret örök nagy nevednek, hogy őt nekünk adtad, hosszú évek során — örök példányképül — hogy őt köztünk hág ytad! És Te, igaz ember, óh Te, legjobb gazda, a haló-porodban légy ezerszer áldva, apám, édes apám 1 Farkas Mihályné. a régi államszerkezetet emelgették, az egyházakat, a vallásos gondolkozást is mozgatták, mert a kettőben fegyverbarátságot láttak. Mindegyre az állam támogatását kerestük — végül agyontámogatott bennünket az állam! Rövidlátó az, aki minden bajunkat mai keletünek látja. Nem ! Még csak csodálkoznunk sem szabad azon, ami előttünk és körünkben történik. Ha egyáltalán van az életben valami magától értetődő, ez magától értetődött. S talán jobb, hogy már ma jött ez a földrengés, mint évtizedek múltán. Ma még talán többen vannak ébren ! Mert tudod-e, édes testvérem, hogy míg azt hallottad örökké hirdetni: van Isten, él Isten az égben, te magad se igen törődtél vele, de most, amikor azt kiáltja a világ füledbe, nincs Isten! magfogod hallani, nem fogod elfelejteni és te mondod reá: Él Isten az égben, Légy jó reménységben Meggyötört szívem ! Az ember rendesen akkor tudja meg, mije van, mikor azt elveszik tőle. Eddig sok embernek érzéktelen volt vallása, mert terített tálcán vitték eléje annak javait. Most, mikor elvenni akarják tőle, eszmélni kezdenek sokan. Senki ne haragudjék meg érte, ha a mai világ, amely a kormány mögött áll, azt mondja, a vallás — ami alatt mindig a keresztyén vallást értik — az államnak nem sokat ért. Nem, mert aludtak a vallás gyermekei. Rémesen hangzik most a világ ajkáról az az ébresztő, ami eddig szószékről hangzott felénk. Használ-e, felébredünk-e ? Sajnos, minden bajunkért magunkat okolhatjuk, csak magunkat! De ez egyben az az ok is, amiért elcsüggednünk nem lehet. Ha Isten velünk, ki ellenünk?! Ha elveszni nem akarunk, bennünket elveszíteni nem tudnak. Sok kormányt, sok istentagadót látott már, aki arra tanított: én veletek maradok a világ végezetéig. Ha pedig Ö velünk lesz a kormány nélkül, látni fogjuk, sokkal többet nyerünk, mintha az állam volt velünk — Krisztus nélkül! Fóbián Imre. Aki bizalmatlan, jogtalanságot követ el másokkal s árt önmagának: nekünk kötelességünk minden embert jónak tartani, mig az illető az ellenkezőjéről meg nem győz bennünket. A világ oly nagy és mi emberek oly kicsinyek vagyunk: azért nem foroghat minden egyedül mikörülünk. Ganghofer, bajor iró. Az Isten beszéde megmarad örökké. ,Az ég és a föld elmúlnak, az én beszédim pedig sem- miképen el nem múlnak." Márk 13, 31. Az emberek iránt határtalan szeretettel viseltető Jézus, hogy ezek az igaz boldogságot és az üdvösséget elérhessék, tanította ezeket. Tette ezt beszédeivel, melyekkel helyes irányt mutatott a föld vándorának. Világosságot árasztott az emberek utaira. Jól mondotta: >Én vagyok e világnak ama világossága, aki követ engem, nem jár a setétben, hanem életnek világa lészen annak.« Ján. 8, 12. Meg is parancsolta ám az ő beszédének hallgatását és megtartását. »Boldogok, akik hallgatják az Istennek beszédét és megtartják azt.« Luk. 11, 28. Másrészről óva intette híveit a hamis próféták álnok beszédeinek hallgatásától. »Őrizzétek magatokat a hamis prófétáktól, kik hozzátok jönnek juhoknak ruhájokban, de belől ragadozó farkasok.« Máté 7, 15. És hogy az emberek már előre megtudják, hogy e beszédek lesznek mindenkor hivatva őket a boldogságnak utján vezetni, kijelentette: >Az ég és a föld elmúlnak, a'z én beszédim pedig semmiképpen el nem múlnak.« Azóta közel kétezer esztendő múlott el. Sok emberi tudomány merült fel azóta és tűnt el a megsemmisülés tengerébe. De az ur beszéde elterjedt a föld minden határain. Milliók meg milliók követik azt. Keresztyén országok rendezkedtek be a szerint, törvényhozásukban, intézményeikben, életükben. És amely népek ahhoz igazán alkalmazkodni igyekeztek, Isten félelmében, a felebarát szeretetében és az igaz kegyességben, azok annál inkább haladtak a fejlődésnek utján. Hiszen írva van: »Legyetek azért ti tökéletesek, mint a ti mennyei atyátok tökéletes.« Máté 5, 48. Azért én is az örök igéhez tartom magamat, mikor a magam boldogságán és üdvösségén munkálkodom és amikor családom, egyházam, hazám és embertársaim javáért fáradok. Amit az megtilt, ami azzal ellenkezik, azt kerülöm s amit az parancsol azt teljesíteni iparkodom. így annak vezetése mellett mindig eligazodom az élet szövevényes utain és haladok célom felé. Voltak ugyan és vannak emberek, kik gyarlóságuk által vezetve az örök igének ellene támadtak és támadnak, de az emberek elmúltak és elmúlnak. Azonban az igét, Istennek i
