Harangszó, 1919
1919-03-02 / 09. szám
If 19. március 2. HARANG SZÓ. 69. útja csak a legmélyebb megalázkodáson vezethet keresztül. A háború elején igen sokat beszéltünk a népnek újjászületéséről, de nem mindig gondoltuk meg, hogy minden újjászületést halálnak kell megelőzni. Ezt a meghalást el kell szenvedni, mi ezt most éljük át és ez fájdalommal jár; mert az újjászületés sohasem abban áll, hogy a régi irányban felfelé menjünk, hanem, hogy megforduljunk. A keresztyén politikának tehát nem lehet feladata, hogy egyszerűen vissza- k térjen a régi álláspontra. Azt sem szabad célunkká tennünk, hogy régi világnak lehetőleg nagy darabjait mentsük meg. Új utakat kell keresnünk, ebben van a jelennek és jövőnek felemelő hatása. Teljes újjáépítés a feladatunk, a régi alapon egészen új házat kell előállítanunk. Teljesen új viszonyok között cselekedetté és igazsággá változtatni a keresztyén eszméket, ez a legégetőbb feladat politikában, gazdasági életben és egyházban egyaránt. Az alkalom, melyet nekünk ez az új munka kinál, egy fénysugár a jelen sötétségében. Azért nemcsak lesújtva és megrázva érezzük magunkat, nemcsak a nyomort és szégyent látjuk, hanem mindenek mögött és fölött látunk új It útakat a régi célhoz. A mi népünket ** új világtörténeti állásra és feladatokra emeli a keresztyén hitnek és keresztyén polgáriasodásnak ereje. Fel a szívekkel! Bethel u. B. 1. Egy gondnok feljegyzéseiből. Február 18. A népek szövetségéről szóló teljes javaslat — azt Írják a külföldi lapok — elkészült. És ezzel kapcsolatban hozzák Wilson nagy beszédjét, melyet ez alkalommal mondott. >Az Egyesült Államok elnökének ez a beszéde a nagy lelki örömök szárnyán I lebeg előttünk tova. Egy egyensúlyát megnyert és biztosított lelkiismeret ^ húsvéti harangszava ez a beszéd. Azt mondja benne Wilson: kipuszti- tottuk a gyanú és fondorlatok miaz- máit. Az emberek — mondja tovább I — immár nyíltan néznek egymás szemébe, mondván: „ Testvérek vaI gyünk és céljaink ugyanazok.* Bizonyos, hogy abban a teremben, ahol a népek szövetségének a tervét szövegezték, semmit sem láttak abból a valóságos állapotból, amelyben a t népek manapság élnek. I Február 19. A Károlyi párt szózatot intézett az országhoz. Ez a szózat, melyet Hock János művének mondanak, önmagában véve valóságos remekmű. Hazafiság, vallás, magántulajdon, nemzeti érzés megnyugvást talál benne. De én mégis úgy érzem, hogy a keresztyén lélek, a Krisztus lelke mintha hiányoznék a programból. Vagy talán meglehet, hogy csak én?! * A pozsonyi vérontásról lassanként bű képet festhetünk magunknak. Az olasz ezredest, aki vértől borítva esett össze és olaszul ezt kiáltotta: Éljen Magyarország! Éljen Olaszország! tehát nem egy magyar fiú, hanem egy hű cseh vágta puskatussal fejbe, amikor az ezredes vissza akarta adni a magyaroknak a nemzeti szinü lobogót. * Február 20. Angliában is készül valami. A Daily Telegraph véleménye szerint teljes államfelfordulásra lehet az angol nép elkészülve. Mindenütt nagy tüntetések vannak, amelyeknek jellege nem érthető félre. * A nagyszebeni román kormány falragaszok útján keresztes háborúba szólítja fel a mócokat a kegyetlen magyarok ellen. »Keljetek fel románok — mondja a hirdetmény — keljetek fel az ország négy sarkából. Most vagy soha. Papok, akik kereszttel a kezetekben jártatok front előtt, hirdessétek most a szószékről a románnak, hogy ütött népünkre nézve a keresztes háború szent órája. Minden oláh lélek háromszor vessen magára keresztet, mondván : Ámen és Isten segíts . . fegyverre fel !< * Február 21. A fővárosban ismét egy új politikai párt alakult. Az új párt részben mint önálló párt kiván működni, részben pedig a már meglevő polgári pártokkal akar operálni. Az új párt címe: Nemzeti Egyesülés pártja. A sok párt alakulásából most már talán mégis elég volna. * Február 22. Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligája Budapesten a vármegyeház dísztermében most tartotta hatodik felolvasó estélyét. Raffay püspök elnöki megnyitója után meg nem nevezett szerzőtől egy gyönyörű hazafias verset olvasott fel, majd Révai Mór tartotta meg előadását. Fejtegette Wilson ideális szándékait. Rámutatott a nehézségekre, melyeket Wilsonnak le kell győznie. Ha kimondtuk a jog és igazság nagy szavait, bátorságunknak is kell lenni az eszmék életrehivására — mondotta Wilson. Mégis úgy látszik, mintha Wilson a párisi tárgyalás folyamán, sót már előbb is ellentétbe került volna saját magával. Mindig hirdette, hogy a békekonferencia dönt minden kérdésről, minket pedig október 18-iki válaszában arra utasított, hogy a csehekkel és a délszlávokkal mi magunk egyezzünk meg E kérdés még ma is a stádiumban van, holott senki a saját ügyében biró nem lehet. Ügy tetszik tehát, mintha ez az írás nem Wilson Írása és a benne megnyilatkozó szellem nem Wilson szelleme lenne. Február 22. Párisban Clemenceau miniszter- elnök ellen revolveres merényletet követtek el. Münchenben Eisner Kurt miniszterelnököt lelőtték. Budapesten a kommunisták vezérét félholtra verték. Véres zavargások hire érkezik Qrácból. Mindenfelől megingott újból a föld, mintha csak az ötéves háborúban az emberi vérszomj nem tombolta volna ki magát eléggé. Vér, vér és mindenütt vér. Új ég és új föld. Lépegetünk, bandukolunk az élet homályfedett útjain. A fellegek szaporodva tornyosulnak s az út sokkal inkább homályba vész, mint más esztendőben. Hova, merre vezet ez az út, nem tudjuk, nem látjuk, még csak nem is sejtjük. A föld bizonytalanul inog lábaink alatt, az égen fenyegető vészfellegek villámai cikáznak. Epedve, óhajtva várunk új eget és új földet. Ezt első sorban a polgári élet terén várjuk. Polgári jogainkat és kötelességeinket jelenleg csak igen kis mértékben gyakorolhatjuk. Annyi diadalmas hősi tusa után legvózöttek gyanánt kell viselkednünk, holott első sorban hagyományos s becsületes jóhiszeműségünk révén megcsaltak vagyunk. Jelenleg fegyvereink erejére nem támaszkodhatunk, azokat önként leraktuk s a világ népeinek igazságérzetére és Ítéletére bíztuk magunkat. Ezt az Ítéletet nyugodtan és türelemmel kell bevárnunk, de nem fásult tétlenséggel, hanem hűséges munkával. A sok jog és kötelesség közül
