Harangszó, 1919
1919-03-02 / 09. szám
70 HARANGSZÓ. 1919. március 2. úgyszólván csak ez az egy maradt meg számunkra. Nem tagadhatjuk, hogy egy erősen megpróbált, leszegényedett ország gyermekei vagyunk. A hajótörött hiába sóhajt tengerbe veszett kincsei után ; a leégett hiába kesereg hajlékának üszkös romjai felett, ha nagy elszántsággal, nagy hittel munkához nem lát, hogy teljes erejének kihasználásával pótolja az elveszítettet. Nekünk most egyedüli biztos tőkénk s jövedelmi forrásunk a munka. Ezt a munkát egymás iránt való jóakarattal, becsületes hűséggel s a jó rendre s belső békességre való igyekvéssel kell végrehajtanunk. A megfogyatkozott eszközöket saját hivatáskörében, mindenkinek azzal a gondolattal kell felhasználni, hogy létezésünk, jobb jövőnk reménysége, gyermekeink boldogsága függ a mi csüggedellen akarásunktól, egy célra dolgozó becsületes munkánktól. Makula és szeplő nélkül valónak kell lenni minden magyarnak a jószándékokban is, a munkában is. Csak ez esetben várhatunk derültebb eget, siralmaktól, nyomorúságoktól mentes földet. Új ég derülése, uj föld viru- lása kívánatos reánk nézve az egyházi élet terén is. 'Nem szabad eltitkolnunk, hogy a nagy átalakulások, melyek annyi szilárd intézményt megráztak, megrázták az egyházat is. Jöhet olyan idő, midőn a nagy terhekkel küzdő állam kénytelen lesz tőlünk megvonni azt az anyagi segítséget, mellyel eddig egyházunkat támogatta. Eljöhet az az idő, mikor az evangélikus egyház — mint hajdan — híveinek áldozatkészségére lesz utalva. Akkor kell majd makula és szeplő nélkül valóknak lennünk, mint egyháztagoknak, hogy teljes erőnkhől Fentarthassuk azt az egyházat, melynek az emberiség oly sokat köszönhet. Nagy vesztesége volna az emberi- - ségnek abból, ha a mi egyházunk igazságai elhomályosulnának, vagy éppen feledésbe mennének. Hiszen bátran mondhatjuk, hogy azokat az igazságokat, melyektől most az emberek megváltásukat várják, a mi egyházunk megalakulása óta hirdette s amennyire gyenge ereje engedte, saját kebelében megvalósította. Az egyenlő választójog, a nőknek egyenlő értékelése, minden Isten képére teremtett embernek személyválogatás nélkül testvér gyanánt való megbecsülése az evangéliomi tanokból természetszerűleg folyó ősi kincsei egyházunknak. Hogy a munkás méltó a maga jutalmára, hogy minden elnyomó, kizsákmányoló zsarnokság jogtalanság, egyházunk minden időben hirdette. Ugyanez az egyház a legtiszteletreméltóbb vagyonközösséget prédikálja, mikor hirdeti, hogy a szegények, a szerencsétlenek, a nyomorultak osztályrésze a gazdagoknál, a szerencséseknél és az egészségeseknél van letéve, akik kötelesek az Istentől reájuk bízott vagyonnal nem mint végadománnyal, hanem mint kiosztott talentumokkal sáfárkodni. Demokrácia, szabadság, világbéke már régen drága tulajdona volna az emberiségnek, ha az emberek akarnának, mernének az evangéliom tanítása szerint élni. Ide kellenének a makula és szeplő nélkül való erős akaratú, jószándéku emberek. Az új ég és új föld, amelyet óhajtunk s melyben lakozik az igazság, csak úgy jöhet el, ha az emberek is megújulnak. A külső intézmények megváltozása semmit nem segit. Hiába lesz köztársaság, hiába lesz papiroson egyenlő jog, hiába lesz földosztás, terheknek igazságos, egyenlő elosztása, ha az emberek az új rendnek a maguk belső megújulásával új tartalmat nem adnak. Egyeseknek is, nemzeteknek is meg kell szabadulni azoktól a lelket eltorzító bűnöktől, melyek az embert az Istennel való közösségből kiragad- ! ják, Jézus nyomdokairól letérítik. Csak ! akkor jöhet el hozzánk az új ég és új föld, melyet oly' epedve várunk, melyben lakozik az igazság. Balogh István. Csöndes percek. Mind boldog az, a ki féli az Urat; a ki az ö ataiban jár. 128. Zsolt. 1. A különböző jelszavak között, melyeket manapság odadobtak az emberek közé, nem kis jelentőségű ránk nézve, társadalmi életünk, nemzeti létünk egészséges kialakulása szempontjából pedig különösen fontos: mindennek meg kell változnia. Igen mindennek, de legelsősorban az embernek s általa a keresztyén családnak, ha azt akarjuk, hogy nálunk a gyűlölet országát újból a szeretet országa váltsa fel. Köztudomású dolog, hogy a nemzetek ereje és erkölcsi nagysága attól függ, hogy a családi élet milyen erkölcsi alapokon nyugszik. Ha egy-egy keresztyén ház, benne a családi élet az egész vonalon újból Istennek erős vára, egy-egy temploma lesz ahol az arcnak verejtékét, azt a munkát a mindennapi imádság megszenteli s istenfélelem és kérész- tyéni alázatosság lesznek újból azok I a fundamentomok, amelyeken egy-egy ház sziklaszilárdan megáll, akkor következik csak el egy jobb kor, egy boldog idő, s köszönt bennünket egy új tavasz, amikor is az embertisztelet I s felebaráti szeretet erénye újból kihajt közöttünk, leszünk boldogok, meg- I elégedettek. Mert ne feledjük el, csak az a boldog, aki féli az urat s az ő ^ utaiban jár. Csak arra a házra, csak arra a családra számíthat az állam, a nemzet, melynek homlokára láthatatlan betűkkel oda van írva: Én és az én házam tiszteljük az Urat* Ilyen ház pedig, fájdalom, manapság kevés van! Vagy talán mégis máskép van s én nem szóltam igazat ?! HIRE k. Az egyház köréből. Bizottsági ülések. Az 1848 évi XX te. végrehajtása és a theol. fakultás kérdése tárgyában legutóbb Budapesten ülést tartottak az e célra kiküldött bizottságok. Az előbbi kérdéssel kapcsolatban egyházunk a kath. autonómiának kiadni szándékolt állami vagyonnak megfelelő aránylagos részt kéri. Az utóbbi kérdésben — mivel az egyetemek is a mostani időben bizonytalan helyzetben vannak — határozatot nem hoztak. Apa és fia egyszerre haltak el. Kis- somlyón 77 éves korában febr. hó 8-án elhalt Porkoláb László földbirtokos. Vele » együtt ugyan az nap elköltözőit az élők sorából fia Porkoláb Gyula nyug. pécsi lelkész 44 éves korában. Legyen az édes apának és nagytehetségü, költő pap fiának emléke áldott! A lévaiak esküje. A „Dunántúli Protestáns Lap“ február 8-iki számából vesz- szük: Megesküdtek a lévai reformátusok papjukkal együtt a templomban, hogy magyar földjüket, nyelvüket soha meg nem tagadják, hazájukhoz örökké hűek lesznek, idegen állam alakulását országuk területén soha el nem ismerik és ha erőszak folytán kénytelenek lennének ideig-óráig idegen fennhatóság alatt élni, azt az állapotot tör- • vényesnek soha el nem ismerik, az ellen A örökké tiltakozni fognak és ha az idő eljön, életüknek és vérüknek áldozatával a magyar haza szabadságáért sikraszállnak. „Esküszünk, Isten minket úgy segéljen“ — hangzott heves zokogás között, mintegy hatszáz jelenlévő hivő ajkáról a fenséges fogadás. Gyermekek, felnőtt, fiatal aggastyán, leány és asszony, mint varázsütésre, úgy állott föl ég felé tartva kezét és tette le fogadását. Felügyelő-választás. A nyíregyházai gyülekezet dr. Meskó László helyébe felügyelővé dr. Zelenka Lajos kúriai bírót; a budai egyházközség I. felügyelőjévé Szűrik Lajost, Ii-od felügyelőjévé dr. Scholtz Oszkárt választotta meg.
