Harangszó, 1919
1919-02-09 / 06. szám
44. HARANOSZÓ. 1919. februrf' 9. gását a közoktatásban is érvényesíteni. Ezt köteles őszinteséggel kijelenteni. Rendkívül nagyfontosságu és széles rétegeket érdeklő elvi kérdésekről lévén azonban sző, természetesen magának az összminisztérium- nak a felfogása lesz irányadó. Különben is a politikai erő és hatalom kérdése az, hogy miképpen lesz ez a vitás ügy elintézve. A küldöttség ezután Vass János vallásügyi minisztert kereste fel és neki is átadta a nagygyűlés határozatát. A miniszter beszédében kijelentette, hogy a közoktatás kérdése ki van kapcsolva az ő reszortjából s azért abba irányítóan csak mint a kormány tagja szólhat bele. Egyéni álláspontja az, hogy az iskolában sem lehet nélkülözni a valláserkölcsi nevelést. A pénz. A háború -olyan pénzbőséget teremtett az országban, amilyent a mai nemzedék még nem látott. A nagy pénzbőség sokakat megcsal, mert elhiteti velük, hogy a háború alatt vagyonosodtunk. Az igazság az, hogy a háború alatt leszegényedtünk. A tévedés onnan ered, hogy a pénzt vagyonmutatónak szoktuk tekinteni. A pénz azonban csak addig jelent vagyont, amig azt becserélhetem valami árucikkért, ételért, italért, ruháért, lakásért, könyvekért stb. Ha a pénzemet nem tudom becserélni áruért, ha nem tudok rajta vásárolni semmit, akkor a pénzem nem ér semmit. Még aki a pénzt imádja, az is csak azért teszi ezt, mert elképzeli, hogy a pénzén mi mindent vehetne, ha akarna. Azokat az árukat, melyeket pénzemen vásárolhatok, termelni kell. Mindaz, amit veszek, termelő munkának az eredménye. Akár kenyeret, akár aranygyűrűt; akár szenet, akár újságot vásárlók, a pénzemért más embernek a munkáját, munkájának az eredményét vásárlóm meg. A pénznek tehát csak abban az esetben van értéke, ha az emberek munkával valamit termelnek. Ha nincs munka, ha nincs termelés, akkor a pénz értékét veszti. Pénzünk értéke annál kevesebb ! lesz, minél kevesebb munka folyik, minél kevesebbet dolgozunk. Ez történt a háború alatt. Millió, meg millió ember, aki dolgozhatott volna, s gyárakbn, műhelyekben, szántóföldeken árukat állíthatott volna elő, semmi ! termelő munkát nem végezhetett. A pénzbeli kiadás pedig sok volt. A papírpénzt szaporították, az árú fogyott. A következménye az lett, hogy pénzünknek alig van vásárló ereje. Úgy látszik, mintha némelyek azt gondolnák, hogy a helyzeten azáltal lehet segíteni, ha mindenkinek nagy fizetést adunk. Vagyis ha még több papírpénzt hozunk forgalomba. Ez helytelen eljárás. A több fizetés csak akkor segít, ha érette cserébe többet is dolgozunk. Ha meg kevesebb, vagy — Gyere Manci, velem játszál, ne azzal a csúnya, sánta fiúval! S no lám, Mancika is milyen hamar hűtlen lesz Gabihoz, aki már akkor mindennapos, hűséges játszópajtása volt, mikor kocsiban ülő ba- I bácska volt. A sűrű lombos eperfa alá húzódnak Birikével játszani. Klárika még kitart a fiú mellett a játékban. Nem tudják elcsábítani mellőle. Noha gúnyolják is vele, főleg a büszke Birike. — Én Dabikáva! játszom. Dabika jó: hoz sok körtét, almát. A legszebb gyümölcsöket Klárikádnak teszi el a fiú. Ha keveset kap otthon, maga nem is eszik belőle, mind a kis játszópajtásnak viszi. így múlik el boldog játékban a ragyogó, szép nyár és a sok édes gyümölcsöt adó őszi időszak első fele, mígnem beköszönt a zord, erős, fagyos, havas idő, amikor beszorul a kis beteges fiúcska a kis zsellérkunyhójukba. Játszópajtás nélkül ül, hervad otthon búsan édesanyja rokkája mellett. Az ablakon les ki folyton, mikor ragyok fel a tündöklő tavaszi napsugár ? Végre beköszönt, felvirrad az a várvavárt rügyfakasztó, tündöklő fénysugaras első tavaszi reggel. A fiú bizsergő, dagadozó szívvel biceg át az iskolaudvarba. A csöpp tanító leánykák is kint játszanak már kipirult arccal, örömet sugárzó szemekkel. De, óh ! Gabikának nagyot dobban a szíve, sejtelmes ijedtség szállja meg. Klárikának is van már egy hason- koru játszótársa. . . Lassan, bátortalanul biceg a fiú melléjük, zsebéből egy marék aszalt almát vesz ki: — Nézze, Klárika, mit hoztam ? Aszalt almát. — Csak olyant!. .. Nem szejetek olyant, csak idazsi almát, — mondja Klárika. rosszabb munkáért adunk több fizetést, akkor a pénzügyi helyzetünk mindinkább leromlik s nem kerülhetjük el a teljes csődöt. Az elszegényedésnek, népünk koldusbotra jutásának csak egy ellenszere van: a munka. Ezt a kellemetlen igazságot sokan nem akarják belátni. Pedig így van. N. K. Vandalizmus. A népvándorlás vad népei közül is kiváltak vadságukkal a vandálok, akik kíméletlenül elpusztították az utjukba kerülő művészi épületeket, szobrokat, képeket is. Az ő nevükről vette eredetét a vandalizmus név, amely esztelen, céltalan, örült pusztítást jelent. Ilyen gonosz tett játszódott le Ti- szadobon, ahol az eszeveszett csőcselék Andrássy Gyula gróf kastélyát kifosztotta s a festményeket, köztük ; a világ legnagyobb festőművészeinek műveit a Tiszába szórta. A kár több millióra rúg. Ilyennek hallatára fellázad az em- ' bernek minden emberi érzése és arra gondol, hogy a megvadult ember a vadállatnál is alább valóvá válik. Nem csoda, ha a nemes gróf azt a vidéket többé látni sem akarja, ahol a föld ilyen népet hord a hátán. A vandálok pogányok voltak. Ki merné keresztyénnek tartani a tisza- dobi csőcseléket? ! — Irtsátok csak ki a hitet, napirenden lesz az őrült vandalizmus! — Nini, de szép lepke! Jer, Klárika, fogjuk meg! — kiáltja a kis uj barátnő s utcu neki, megiramodnak a lepke után. Gabika elszorult szívvel, szomorúan néz utánuk s érzi, hogy elveszítette már ezt a játszótársat is. Meglátja a verandán a kis leányok édesanyját, oda baktat: — Tanító néni I Hozott már a gólya uj kis babát ? A még mindig csinos, üde asz- szonyka, hét gyermek édesanyja kissé el is pirul. — Nem hozott, Gabi! . . Nem is hoz... nem is hozhat, mert be sem eresszük többé a gólyát! — mondja mosolyogva A gyermek mélységes megdöbbenéssel néz, bámul az asszonyra, majdan szó nélkül sietve elbiceg. Negyed óra múlva azonban már ismét előtte áll, két szép piros almát tesz elébe s esdekelve mondja:
