Harangszó, 1919
1919-02-09 / 06. szám
If 19. íebftiár 9. HARANQSZO. 45. A „Harangsíé“ és a „Népszaya“. A szociáldemokraták lapja, a »Népszava« január 24-iki számában foglalkozik lapunkkal s ugyancsak alaposan megmosdat és kioktat bennünket. Hogy a mosdatáshoz sárt, a kioktatáshoz botot használ, az természetes. Cikkéből közöljük a következőket: >A >Harangszó«-ról tudni kell, hogy olyan harangnak a szava, amit a luteránus papok rángatnak a hívek fülébe. Az ágostai evangélikus vaskalaposok klerikálizmusának a lapocskája ez, amivel a jámborabb és kisebb igényű híveket akarják egy falkában tartani a papok .. Nem is annyira harangszó, hanem körösi szentelt viz, ami sem árt, sem használ. vagy pedig olyan luteránus igazság, ami nincs se alatta, se fölötte, se benne... Egyik legutóbbi számában azt szerkesztőüzeneteli, hogy nem foglalkozik politikával, de úgy érzi, hogy például sürgősen megkellene csinálni a keresztyén demokrata pártot, olyat, amelyik előtt szent legyen a magántulajdon. Ennek az új demokrata pártnak a programmjáról nem is kell többet mondani. Olyan párt kell, amely antiszemita és amely har- col a magántulajdonok, szóval a nagy vagyonok és a papi javadalmak sérthetetlenségéért. Világosabban: gyertek, keresztyén testvérek, csináljuk vissza az egész forradalmat, mert ez nem tetszik nekünk, mert ez nem keresztyéni, amennyiben a grófok és — Eressze be a gólyát, tanítónéni 1 — Oh fiam, nem jön az többé mi- hozzánk ! Tudja ám, hogy sok gyermek van már nálunk. Sokat hozott már ide... Az almádat csak tedd el... — Jaj, Istenem! Ki játszik akkor ezután én velem ? — tör fel a keserű sóhaj a gyermek kebléből s forró könny buggyan szeméből. — Játszik Klárika és Mancika. ■ Megmondom nekik, hogy játszanak ^ veled !... Jól tudja a gyermek, hogy vége már annak: elveszítette azokat is, mint a nénjeiket, az előző játszótársakat. Néha tán pár percig megteszik figyelmeztetésre, parancsszóra, de mit ér az ?! Lekuporodik a folyosó legalsó lépcsőjére, onnét néz búsan reménykedve a távolba, hogy tán mégis csak jön a gólya. Lám a fecskék , megérkeztek már, boldog csicsergésj sei köszöntik a fellelt édes szülő \ ' főpapok nyugodt szundikálását zavarja és hiányzik belőle az ébredő magyarok erkölcse: az antiszemitizmus. A következő számban kijelenti, hogy köszöni szépen ezt a forradalmat, nem kér belőle, mert az osztályuralom helyett a szervezett munkásság uralma köszöntött be, ami pedig szemben találja magát a többség gondolkozásával, mert keresztyénellenes. Ha ez ellen védekezni akar a többség, akkor Kunfi miniszter újabb forradalommal fenyegeti meg az országot ...« Azntán elmondja, hogy nekünk »nem volt keresztyénellenes a kizsákmányolok osztályuralma, a forradalom előtti Magyarország, a magántulajdon rendszere, a világháború.« { Úgy állít oda bennünket, mintha nagy : bőségben úsznánk, mert »nem ron- I gyoskodunk és nem koplalunk.« Sze- I műnkre veti, hogy >a forradalmat és sajtót lezsidózzuk« még pedig üzleti érdekből. Aztán azt kérdi »hol van ebben az eljárásban a keresztyén erkölcs?« Erre a következőket jegyezzük meg: Most tudjuk meg a Népszavából, hogy van luteránus klerikálizmus is és hogy mi a grófok és főpapok nagy vagyonáért harcolunk. Most tudjuk meg, hogy a luteránus papok anyagi bőségben úsznak, mikor a munkanélküliek tizenöt koronás napidíjainál nem soknak megy többre a jövedelme s a szociálista vezérek közül egynek-egynek több a jövedelme, mint 10—12 luteránus papnak együttlakhelyüket, repdesnek az eresz alá épített fészek körül. — Ejnye mihaszna gyereke! Miért ülsz az útba ?! Nem nősz ám meg, ha átlépek rajtad; — szól rá az öreg Csőre Bindi, levélhordó. Egy csomagnyi levéllel igyekszik bejutni a házba. A gyermek most az ablak alá húzódik, ott kuporodik le, mint egy gombolyag. S amint várja-várja sóvárgó szívvel a gólyát, a nyitott ablakon át fuldokló zokogás hallat< szik ki a szobából: — Oh jaj nekem !... Jaj szegény gyermekeimnek !... Elesett ő is... Nem jön meg, nem látjuk ót többé soha... A gyermek remegve ugrik fel, sietve biceg ki az iskola udvaráról. S otthon édesanyja ölébe borul keserves sírással: — Lássa, lássa!... Nem jön többé a gólya a tanító nénihez! A néni is igen sir... a néni is azt siratja I... véve. Most tudjuk meg, hogy bűn a hívek összetartása, mikor senki úgy össze nem tartja a maga nyáját, mint a szociáldemokrata párt, amelynek tagjai tüzőn-vizen vakon követik vezéreiket. Hogy már a protestánsoknak is fel kell nyitni a szájukat, az azt mutatja, hogy a helyzet tűrhetetlen. Nem bántjuk mi a zsidót sem hitéért, hanem az ellen tiltakozunk, hogy a szabadság nevében a keresztyén- séget, magyarságot lépten-nyomon ellenforradalommal vádolja és háttérbe- szorítsa. Mi úgy tudjuk, hogy a forradalom népköztársaságot teremtett, nem szociálistaköztársaságot s az ország többsége elvben sem helyesli a vagyonközösséget. Kívánjuk tehát a népköztársaságban a nép többi része számára is a szabadságot, tehát magyarnak, keresztyénnek és a falu népének is. Ne keressen a Népszava mindenben politikát és ne emlegessen mindjárt ellenforradalmat, ha valaki más véleményen van, mint ők. Hiszen ók követelték mindenki számára a szabadságot. Engedjenek hát szabadságot másoknak is. Különben ma annyira életünkbe vág a politika, hogy még azt is politikai izgatásnak vehetik, hogy a valláshoz való ragaszkodást ajánljuk, mivel egyik-másik párt zászlajára irta a vallások megsemmisítését is. A keresztyén erkölcsről szóló kitanítást köszönjük. Legnagyobb hibánk az, hogy a keresztyén türelemről szóló tanítást annyira megtartottuk, hogy valósággal birkákká tettük magunkat, hogy mások a fejünket a a térdük közé szorítsák és kedvük szerint nyírjanak, fejtsenek bennünket. És most megütköznek, ha a mészárszékre nem akarunk szó nélkül menni. Abban igaza van a Népszavának, hogy »kurta kötelü és gyönge szavú • haranggal harangozunk«, mert a mai t időben magas hegyen, magas toronyban álló hatalmas vészharangra volna szükség, hogy sikongó, lélekbe markoló kongásával felriasztaná a halálra szánt keresztyén Magyarországot • Szalay Mihály ifelelős szerkesztő. a Kérelem. Stattdruckker Gyula, volt honv. táb. lelkész az evang esperesi hivatallal Körmenden legyen szíves közölni a dunántúli nyomdai részvény- társaság ügyében való érintkezés céljából mostani címét.
