Harangszó, 1919
1919-02-09 / 06. szám
1919. február 9. HARANQSZO. 43. ar emberiség emelkedését, hanem sűlyedését okozná. A dologtalanságot növelné, elszegényedésre vezetne, az egyéniséget kiölné s ezzel a legboldogtalanabbá tenné az embereket. Elitéljük a szociáüzmusnak haza- fiatlan irányát, mert Jézus szeretett kivétel nélkül minden embert, de azért nem feledkezett meg hazájáról. Szívéből sajnálta és megsiratta annak pusztulását. Elítéljük kíméletlen eszközeiket, erőszakos, szabadságellenes törekvésüket, mikor a régi osztályuralom helyett a maguk osztályuralmát akarják az ország többségére ráerőszakolni. Az igazság nem szorul ilyen erőszakra. A jót tehát megbecsüljük és támogatjuk a szociálizmusban, de a salakot nem tudjuk vele együtt aranynak mondani, hanem a maga nevén salaknak nevezzük. Ipszilon. Hátra a vallással? Annak bizonyságául, hogy a vallás ügye iránt az egyházon kívül is menynyire érdeklődnek a keresztyén magyarok, közöljük a szervezett földmí- velők lapjának >A barázdádnak következő cikkét: Szobatudós urak kitalálták, hogy > akkor lesz teljes a szabadság, ha már az Istent se ismerjük el. Ki akarják tiltani a vallástanítást az iskolából s azt akarják, hogy gyermekeink csak káromkodni tanuljanak, de imádkozni világért sem. Amolyan borjúmódra | szeretnék neveltetni fiainkat és leányainkat, hogy eszükbe ne jusson az Isten. Vannak emberek, akik szégyenük vallásukat, sőt — ha az üzlet úgy hozza magával — le is tagadják. De becsületes ember tartja a hitét s tiszteletben tartja a más vallását is. Utolsó dolog az, mikor a valláskülönbség az akadálya a kölcsönös bizalomnak és összetartásnak. Üres kifogás tehát egyes tudós uraknak az a kita’álása, hogy a vallás a gyűlölködés csirája. Ellenkezőleg, Krisztus arra tanította az embereket: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat 1 Akik az iskolából ki akarják tiltani a vallástanítást, azok nem szegény emberek, mert csak a szegény ember tudja, mit ér a hit vigasztalása. A vallás nevel mindenkit erkölcsre, erkölcs nélkül pedig nincs rend és köz- biztonság. A francia tudósok próbáltak külön erkölcsöt csinálni. Utcai nőt állitottak az oltárra. De nem sokáig állt ott a szerencsétlen s vele bukott az embercsinálta erkölcs is. Hogy a mi »radikális« tudósainknak sikerül-e jobb erkölcsöt kitalálni, mint a valláserkölcs, bajosan hisszük. Már pedig erkölcs nélkül sem állam, sem család, sem ember nem lehet. Aztán az egyes embereknek is érdeke, hogy becsület, tisztesség és erkölcs uralkodjék az országban, de az államnak még inkább, mert még a költő is azt mondja, hogy »minden állam támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely, ha megvész, még a leghatalmasabb állam is összeomlik s rabigába görnyed... « — Istenkém, Istenkém, mikor ta- ' lálok még egy érett sárga körtét I — Ne sirj, fiam, ne sirj! Keresek I én számodra másikat. S majd egy hét múlva megérik valamennyi körte. Addig-addig ágaskodott, keresgélt az édesanya, mígnem talált a fán két kis érésnek indult férges körtét. Sugárzó arccal sülyesztette zsebre a gyermek s átbicegett a szomszédba, az iskola udvarára. A folyosó előtt két csöpp leányka játszott. A két és fél éves ragyogó, bogárszemű Klári bábuját táncoltatta, ide-oda tipegve. A másfél évvel idősebb Mancika pedig egy nagy fakarika guritásával, hajtásával birkózott nagy igyekezettel, kevesebb sikerrel, mert a karika minduntalan felborult. — Hajthatom, Mancika, én is a karikáját? — Nem tudod te hajtani, mert nem tudsz utána szaladni. Fáj a lábad. A fiú elszomorodva nyúl a zsebébe. — Nini, mit hoztam ? Kíváncsian tekintenek oda a csöppségek. A bábu és a karika a földre hullanak a kis kezecskékből. — Mi az, Gabi?!... Kinek hoztad a körtét ? — Ezt Mancikának, emezt meg Klárikának! Csillogó, ragyogó szemmel, mohó gyorsasággal rágcsálják a kis leányok a körtét. A fiú vézna, ráncos arcocskája is reményteljes boldog mosolyra derül. — ügy-e. Mancika, hajthatom most a karikáját ?... Hajthatod, Gabi. De ugy-e, hozol még körtét? — Hozok, Mancika, hozok. Azt mondta édesanyám, hogy jövő héten valamennyi körte megérik. Akkor hozok ám sokat! Tele rakom körtével mind a két zsebemet. — Nekem is hozol, ugy-e Gabi?... A vallást azok akarják száműzni az iskolából, akik a családnak és a magántulajdonnak is ellenségei. A földmívelő nép mind a háromhoz ragaszkodik, mert hitére, családjára s tulajdonára egyaránt szüksége van. Még föltételezni sem szabad tehát, hogy a szervezett földmívesnép politikai pártja, a kisgazda- és földmíves- párt is azok közé szegődik, akik a vallástanítást száműzni akarják az iskolából. Jól tudjuk, hogy ezután a templomok bezárása és a házasság intézményének eltörlése következnék. De a szobatudós urak megkótyago- sodott bandája nagyon erélyes ellent- állásra talál ebben a politikailag szervezett földmivesnépnél. Kunfi Zsigmond és Tass János az iskolai vallásoktatásról. A január 12-ikén a Vigadóban tartott nagygyűlés elnöksége küldött- ségileg adta át a közoktatásügyi, valamint a vallásügyi miniszternek azt a határozati javaslatot, melyet a valamennyi felekezetet képviselő nagygyűlés Szilassy Aladár közigazgatási bírósági alelnök elnöklésével hozott. Kunfi Zsigmond közoktatásügyi miniszter válaszában kijelentette, hogy ő a szociáldemokrata párt képviseletében és megbízásából vesz részt a kormányban. Ilyen minőségben természetesen igyekezni fog a minisztersége előtt is vallott politikai programját, világnézeti és erkölcsi felfoFoghatod akkor az én babámat; — selypíti Klárika 1... Megindul a boldog gyermekjáték. Míg az iskolaterem nyitott ablakán kihallatszik a hadbavonult férjet helyettesítő fáradhatatlan hitves csengő hangja: »Jobbra fel, kereken le, rajta föl...« az alatt a csöpp leánykák ügy eljátszadoznak a már tizenkettedik évét is betöltött, de náluknál mégis alig-alig nagyobb beteg fiúval, mintha csak hasonkorú leány pajtásuk volna. Segíti a bábukat öltöztetni, csigájukat hajtja, majdan gombozást játszik velük, akárcsak az elmúlt években a csöpp leánykák nénjeivel, akiket beszólított már az iskola az udvarról, a játék mellől, ók már akkor sem játszanak a sánta fiúval, mikor kijönnek az iskolából. De im Mancikához új játszó pajtás jön, a jegyzőék Birikéje. Három bábut is hoz magával. Hát még mennjrf 1 sok szép babaruhát!
