Harangszó, 1919
1919-01-05 / 01. szám
4. HARANOSZÖ. 1919. január 5. tálán ember és lakást kért tőle. Jől van, mondotta a gazdag ember, hat szobát átengedek neked és semmi bért nem fizetsz, de tartozol a hetedik szobát számomra mindig rendben és tisztán tartani. A szegény ember nagyon megörült és kezdetben összes hozzátartozóival nagy igyekezettel tartotta rendben és tisztán a hetedik szobát. Lassan, lassan azonban ez a buzgóság megcsökkent s végre a hetedik szoba semmiben sem különbözött a többi hattól. Sőt végre annyira ment a dolog, hogy az egész lakást magukénak tekintették és a tulajdonosnak jogát kétségbe vonták. Bizonyára mindenki felháborodik ennek a szegény embernek hálátlanságán, de keveseknek jut eszébe, hogy ugyanígy cselekesznek az Isten kegyelméből vett hat munkás nap után az Isten által megszentelt hetedik nappal. B. I. Az ország helyzete és egyéb világesemények. Az ország helyzete nem mondható valami rózsásnak. Oka ennek, hogy az ántánt, mely eddig is közömbös volt Magyarország iránt, az utóbbi időben meg éppen már olyan magatartást tanúsít, mely szenvedéseinket napról-napra elviselhetetlenebbé teszi. Ellenséges szomszédaink sem a demarkációs vonalat, sem jogos álláspontunkat nem respektálják, a fegyverszüneti szerződés pontozataival pedig egyáltalán nem törődnek. A kormány mindeddig sikertelenül fordult az ántánthoz akár közvetetlenül, akár pedig az itt lévő francia és angol katonai bizottság utján, hogy az ellenünk elkövetett jogtalanságok ellen bennünket megvédjen és azokat a bajokat orvosolja, melyeket a fegyverszüneti szerződésnek a megszállt csapatok részéről történő állandó és fokozatos megszegése nekünk okoz. Az ántánt még ma is tévesen, sőt teljességgel helytelenül van informálódva rólunk. Sajtójából látjuk, hogy még mindig azt hiszi, hogy német nyomás alatt állunk és hogy Ausztriával még ma is valamely közösséget tartunk fönn. Igen nagy szerencsétlenségünk az is, hogy az ántánt azt hiszi, hogy Magyarországon bolyse- | vizmus van, hogy itt a kormány is bolysevik érzelmű és bizalmatlanságának épp ez egyik főoka. A kormány ezeknek tudatában minden lehetőt elkövet, hogy e sok téves hitet eloszlassa rólunk. Erősen bizakodik a kormány abban, hogy fáradozásának sikere lesz és hogy az ántánt a népjogok respektálásával fogja honorálni a magyar népköztársaság politikáját. A kormány tagjai minden alkalmat megragadnak, hogy a kommunisztikus és bolysevik áramlat ellen tiltakozzanak. A kormány egy legutóbb tartott miniszteri tanácskozás határozatához képest megtagadta a román katonai parancsnoknak abbeli kívánságát, hogy Kolozsvár városát, környékét és ezenfelül huszonhat vármegyét katonailag kiürítsünk, minthogy ez a követelés ellenkezik a fegyverszünet megállapodásaival. Károlyi Mihály miniszterelnök ezt a határozatot közölte Vix alezredessel és értesítette róla, hogy nem ürítjük ki Kolozsvárt, de csapataink tartózkodni fognak az összeütközéstől. A polgári pártok tömörülése és az egész polgárság szervezése dolgában megindított mozgalom sikerrel kecsegtet. A kormány is, a polgárság is a legnyomatékosabban tiltakozik az ellen mintha ez a szervezkedés a szo- ciálisták, illetően a szociáldemokrata párt ellen irányulna, sőt ellenkezően, mind a két tényező továbbra is szervi I kapcsolatot kíván a szociáldemokrata párttal és a vele való együttműködés minél hatásosabb és sikeresebb biztosítását kívánja. Akármilyen szomorú is azonban a helyzetünk 1919 elején, mindazon által elcsüggedni, kétségbe esni nem szabad. Most nincs más hátra, mint kitartani becsülettel. % Wilson elnök, amint azt már jeleztük Párisban időzik, ott tárgyal szövetségeseivel. -Azt mondják, hogy az ántánt hóditó politikája nemcsak Wilsonban, hanem az angol és francia szociáldemokratákban is jelentékeny ellenzékre talált. * Látszólag Náthán aztán úgy tett, mintha az üzlet egyáltalán nem volna kedvére, mit Neumark látván már csak 10 tallért kért a hegedűért. Szentséges egek, hisz e? közönséges lim-lom kiált fel most újból a zsibárus, nem ér meg 5 tallért sem. Te egy szívtelen ember vagy, jajdul fel erre Neumark s hegedűjét a hóna alá vette. No nem bánom szólalt meg ismét Náthán, üzlet, üzlet, adok érte 7 tallért. Jől van Náthán, azonban egy kérésem volna: engedje meg nekem, hogy az en kedves hegedűmön csak még egyszer, utóljára játszhassam akkor... akkor aztán itt hagyom magának, de hű az Isten, ő nem fog engem elhagyni s mialatt ezeket mondotta nehéz könnyek hullottak alá bánatos arcáján. Náthán készséggel ráállt s Neu- mark csakugyan kezébe vette a hegedűt s az elkezdett sírni, zokogni a kezében és egy pillanat alatt a piszkos, dohos helyiség betelt isteni muzsikával úgy annyira, hogy még a vén Náthán is elérzékenyedett. Elég, elég, kiált fel Náthán, vegye csak a 7 tallérját s ménjén Isten nevében. És Neuüiark letette a hegedűt, kézhez vette a 7 tallért és nagy sietséggel neki vágott Isten nevében a hideg éjszakának. * Azonban alig haladt néhány lépést, halló, halló, megállj! kiált utána egyszercsak egy erőteljes hang. Neumark megállt, megfordult, mire bocsánatkérés közepette egy ismeretlen férfiú közelítette meg, ki nagy udvariassággal megkérdé tőle: ön játszott oly szépen az imént abban az üzletben ? — Én, volt az egyhangú válasz. És nem volna szíves nekem az imént eljátszott szép dalt esetleg lemásolni? Én igen szívesen megfizetek érte, szőtte tovább a szót az ismeretlen férfiú. — Óh igen szívesen ingyen is, csak tessék ellátogatni hozzám. És erre megadja lakása címét. De kihez is van egyébként szerencsém kérdi már most Neumark barátságos hangon ? Qutig János a svéd szövetség házmestere vagyok, feleli amaz nagy készséggel. S erre egymást mégegy- szer üdvözölve elváltak. A barátságos meghívásnak Qutig készséges örömmel tett eleget. És nagy volt az öröme, amikor az ének birtokába jutott. 14 nap múlva azután Qutig ismételten felkereste Neumarkot, de most már a svéd követ megbízásából. A követ ur kéreti — közli tisztességtudóan Qutig Nvumarkkal — kegyeskednék elfáradui Ö hozzája, írnoka megbetegedett és én időköz-
