Harangszó, 1919

1919-12-07 / 49. szám

256. HARANGSZÓ. 1919. december 7. bánosai és a katolikus hivók küldött­ségei is, akkor már egész nyugodtan elhihetem, hogy a különböző keresz­tény árnyalatok csakugyan a meg­értés, a testvéresölés helyes utján vannak. Mikor az egyházi tényke­désben utazó evangélikus püspököt a reverencia minden jelével elhal- mozza az útjába eső vidék katolikus papsága, akkor az a megértés már nem mondva csinált, hanem őszinte és valójában meglévő. A tények töb­bet mondanak, mint a legszebb ve­zércikk. iffy van ez jél és Istennek legyen hála, hogy végre megértük. Bizonysága ez annak, hegy a keresz­tény akció nem egyoldalú felekezeti alapon áll. Törekvései nem egy ha­talomra vágyó felekezet egyoldalú törekvései, hanem védekező és biz­tosító megmozdulása az egy közös alapon, a keresztény erkö’csök alap­ján egyesült egész keresztéeységnek a nemzetietlen és a keresztény er­kölcsöket aláásni akarók ellen. A szerveskedés és harc alapja tehát nem a felekezeti érdek, vagy feleke­zeti gyűlölet, hanem az erkölcsi fel­fogások ktilötabözősége. Röviden szólva: a keresztény erkölcsű ma­gyarok harca a zsidó erkölcsüek és nemzetietlenek ellen. * Ugyancsak Szombathelyen meg­jelenő „Hira-ben a közönség köréből rovatban Nagy Ferenc ev. püspöki másodleikész tollából pedig felekezeti türelmetlenség címen a következőket-ássuk: k^rL’angoztatjuk a kér. egyházfcle- együttműködésének, egymás "#i*crtésének szükségességét Úgy a*rc! Égetően szükséges, fontos ez n#II.érdés. Csakhogy íme adott eset: vőlegény protestáns, a menyasz- szony katolikus, nemcsak a kereszt- levelük papirosán, hanem a lelkűk világában is. Féltik, őrzik sajátos lelki kincsüket, mert az Isten adta nékik. Ez eddig szép dolog, derék dolog I Ámde közbelép a felekezeti türel­metlen elfogultság Egy ferencrendi pap arra oktatja, tanitgatja a meny­asszonyt, hogy protestáns templom­ban prot. lelkész által kötött házas­ság nem törvényes, mert a házasság szentség, mely csak róm. kát: tem­plomban, róm. kai. pap által meg­kötve lesz azzá! A hiszékeny r.ői lélek világában — hogyne hinne, hi­szen vallásos és a papja mondja néki — kétségek támadnak, kezdődik a huza-vona, a lelki diszharmónia. Hát az én lelkiismeretem ilyesmire nem vinne rá. Elismerem a házas­sági közösségnek megszenteltségét, de úgy érzem: semmiféle egyházi funkció nem teszi azt azzá, hanem egyedül csak a házastársak egyéni, becsületes, tiszta erkölcsi élete. Tu­datában vagyok annak, valahányszor esketek, hegy a házasságot nem kö­töm, hanem megáldom az Isten ne­vében. Azt is tudom, hogy a ferenc­rendi lelkész urat egyházának dogma­tétele köti, ám hajoljon meg előtte! De csak azért, hogy egy reverzális- adással többet vezethessen be a ró«, kát. egyház anyakönyvi rovatába: ne igyekezzék egy ártatlan, vallásos női lélek világába diszharmóniát be­plántálni, ne igyekezzék a prot. egy­ház esketési funkciójának erkölcsi súlyát kisebbíteni. A róm. kát. egy­ház reverzális-adás nélkül templom­ban nem esket. Ám tegye! De hogy eskethessen, miért folyamodik egyes lelkésze olyan eszközökhöz, melyek­nek erkölcsi súlyát én nem szeret­ném lemérni. Együttműködés, testvéri kézszorí­tás igen, lehetséges, de csak úgy. ha kölcsönösen megbecsüljük egymást. Ez sokak véleménye, meg az enyém is. Alá is irom. * Mi pedig egymás mellé, illetőleg szembe állítva a két jelenséget, eszünkbe idézzük a „Harangszó“ f. évi febr. 2-iki és szept. 28-iki szá­mokat, ahol világosan megírtuk, nem rajtunk, de egyedül a katolikus test­véreinken múlik, hogy az ú. n. szö­vetkezés hosszú életű legyen. Mi protestánsok, közelebbről evangéliku­sok az ann)ira kívánatos együttmű­ködésben ünneprontók alig leszünk. HETI KRÓNIKA. A nyugati tótok memoranduma. A nyugati tótok küldöitsége, mely Nyitra, Trencsén, Liptó és Pozsony vármegyékből szervezkedett, tegnap fölkereste Sir George Clerket és me­morandumot nyújtottak at neki. Arra kérik Clerket, hogy hívja fel az an­tant figyelmét arra az elhatározá­sukra, hogy nem hajlandók Cseh­országhoz csatlakozni, hanem a mor­vaországi totókkal egyesítve külön tőt királyságot óhajtanak létesíteni, lehetőén angol családból származó uralkodó jogara alatt. A memoran­dum hivatkozik arra, hogy Szlovákia lakossága nagyrészt magyar érzelmű s az új alakulás esetén is szoros kapcsolatot akar létesíteni Magyar- országgal. Sir George Clerk átvette ♦* a küldöttség memorandumát és meg­ígérte, hogy a tótok kérését illetékes helyen előterjeszti. A tótok tehát most már belátják, hogy vezették őket neki a falnak. Magyar beszéd Hont megye szlovák kilzgyülésén. Hosszú szünetelés után Hont vármegyében okt. 30-án tartett a megyebizettsag közgyűlést. Ez volt a törvényhatóságnak első cs#h-szlo- * vák közgyűlés#, amelyben fölszólalt * Ivánka István, a megye volt főispánja is, s férfias, okos, magyaros beszé­det tartott. Megkapó felszólalásában egyebek között a következőket mondta: — Se magam, se múltam, se nemzetiségein meg nem tagadom. Legnagyobb ellenségemmel is kész vagyok békében élni s bármennyire fájjon is e kénytelen hódoltság, lojá­lis polgára akarok lenni annak az államnak, amelynek kötelékébe a ke­gyetlen történelmi akarat ereje, esé­lye sodort. Szülőföldemet csak azért, mert ma az újabb európai államala­kulatban Cseh-Szlovákországho* tar­tozónak mondják, el nem hagyom. Itt, ezen a földön születtem magyar­nak. S nemzeti voltomban, mint cseh­szlovák állampolgár is magyar ma­radok és mint ilyen akarok itt meg­halni. Addig, ha tehetem, a magyar­ság érdekében küzdeni fogok a hó­doltságban is. Nem karddal, hanem a szabad szó és minden törvényes, lojális tevékenység fegyverével. Re­mélem, hogy ezt a vérteden harcot minden igazi magyar ember folytatni fogja mindaddig, mig nemzetiségi jogainkat a Slovenskoban is ki nem vivjuk. Ha tehát hódítóink békés együttélésben akarnak velünk lenni és munkálni, helyezkedjenek a hami­sítatlan wilsoni elvek alapjára, s ad­ják meg becsültesen, amint Ígérték, nemzeti autonómiánkat Ne akarjanak máról-holnapra magyarokból szlová­kokká átvedleszteni. A terroristák ez itélöszék előtt. A budapesti böntetőtörvényszék most tartja a leszámolást a bolyseviki gonosztevőkkel, a kiknek garázdál­kodása mérhetetlen gyászt és szenve­dést zúdított az országra. Huszon­négyen ülnek a vádlottak padján, hírhedt terrorista vezérrel, Cserni Jó­zseffel együtt, A vádlottaknak azon­ban csak felerésze terrorista, a többi kisebb fajsúlyú kommunista gonosz- tenő. A borzalmak hajmeresztő króni­J

Next

/
Thumbnails
Contents