Harangszó, 1919

1919-12-07 / 49. szám

1919. december 7. HARANGSZÓ. 257. kája lesz mindenkor az a Pittaval a mely ezeknek a haramiáknak gaztet­te teit meg fogja örökíteni. Návay La­jos, a két Hollán Sándor, Perry Osz- kár csendőraltábornagy, Borhy és Menkina csendőralezredesek, Berend Miklós orvosprofesszor. Dobsa László zászlós, Madarász Béla orvosnövea- dék és Szigeti Gusztáv kereskedő véres árnyéka lebeg a Cserni-külö- nitmény által elkövetett rémségök fölött. k Tisza István gyilkosai. Ma végre beszámolhatunk arról, hogy a gyilko- { sok majdnem valamennyien, az ér­telmi szerzők közSl többen, kézre- kertiitek. Fordulatot jelentett a bűn­ügyi nyomozás folyamán Schmideg József földbirtokos, tartalékos huszár- hadnagy vallomása. Hüttner Sáador százados és Sztanykoviszky Tibor hadnagynak beismerő vallomása alap­ján a nyomozás, mint kétségtelen valóságot megállapította, hogy Tisza Istváu grófot Pogány József dr., volt népbiztos, ifjú Dobó István joghall­gató, Horvát-Sanovics József köz­katona és Sztanykovszky Tibor fő­hadnagy gyilkolták meg s a gyilkos­ságban segédkeztek nekik Csernyák Imre százados, HlUtner Sáador ssa- - zados, egy Müller nevű tengerész- « zászlós, Gaertner Marcel Mór köz- •^Tcatona, a Roheim-villa délelőtti láto­gatója és Kéri-Kramer Pál Rajtuk kívül az eddigi vallomások alapján súlyosan van kompromittálva Fé­nyes László is, a ki állítólag tu­dott a gyilkosságról, a melyet az ő jelenlétében tartott katonatanácsi-ülé­sen határoztak el. A felsorolt gonosztevőket Pogány József és Horvát-Sanovics József ki­vételével már valamennyit letartóz­tatták. Pogány és Csernyák tadva lévőén Becsben van, Horvát-Sanovics pedig vagy Horvátorseágban, vagy valahol a Dunántúl rejtőzködik. Í A bolgárok aláírták a békeszerző­dést. A bolgár békeszerződést e neu- iiiyi polgármesteri hivatalban Sztam- boliszky teljeshatalmu bolgár meg­bízott aláírta. Az ünnepség, mint a párisi táviratok jelentik, gyönyörű keretekben folyt le, bár a cerimcnia maga hideg és kevéssé impozáns volt. Pichon betegsége miatt maga C!é- menceau jelent meg, aki néhány szá­raz szóval felhívta a bolgár megbí­zottakat a szerződés aláírására. Ciémenceeu láthatólag unatkozott és Polk amerikai megbízottal beszélge­tőiéit. Clétnenceau felhívására Sztam- boliszky felkelt a helyéről, ahol egé­szen izolálva ült, sző nélkül odament az asztalhoz, amelyen a szerződés és a jegyzőkönyvek feküdtek és vala­mennyit aláírta. Az aláírásnál kilenc ember segített neki, akik a lapokat forgatták és ráillesztették a pecséte­ket a lapokra. A többi megbízott gyors tempóban kővette. Alig írták alá a békeszerződést a megbízottak, CUmenceau néhány szóval véget ve­tett az ünnepi aktusnak, mely alig tartott tovább harmizc percnél és a megbízottak visszatértek Párisba. A szerződés leglényegesebb ren­delkezése, hogy Bulgária lemond Tráciáról, ezenkívül elveszíti a Stru- mica völgyét, nemkülönben a sterb határ északnyugati részén egy terü­letsávon a bolgár hadsereg létszá­mát húszezer emberre kell csökken­tenie és kártérítés cimén két és egy negy-d mllliárdot fizet. Az orosz bolsevikiek terrorizálni akarják a magyar bíróságot. Az orosz bolsevisták, akik tudvalévőén kétségbeesett harcot vlvsak most kint és bent az ellenforradalommal, s akik egyik koppenhágai távirat szerint ép­pen a minap tartóztattak le újabb 35.000 polgárt Pétervárott, fühöz- fához kapkodnak, hogy a bőrükre tüzesedő egérfogóból épségben ment­sék ki magukat. Mint rémuralmuk elején, most is a szikratáviróhos fo­lyamodnak, s a világ minden tájéka felé nyújtják ki véres karjukat, hogy segítséget kapjanak. De most nem a csábítás és a nagyhangú világbol­dogító ígéretek frázisait fuvolázzák, amelyekben semmiféle józan munkás nem hisz többé, hanem a fenyegetés. Egyik bécsi távirat szerint Ausztriá­ban állítólag elfogták Csicserin kül­ügyi népbiztos egyik csonka szikra- táviratát, amelyben azzal rémíti az osztrákokat, hogy bolseviki módra elteszi láb alól az Oroszországban élő hadifoglyokat, ha Ausztria kiadja Kun Bélát és társait a magyar bíró­ságnak Nem tudni, milyen rejtelmes szá­lakból szövődött így egybe az össze­függés Kun Béla személye és az osz­trák hadifoglyok életének biztossága között, de nem leszünk meglepve, ha Bnuerék most erre a fenyegető­zésre támaszkodva fogják újra biztatni az osztrák kormányt, hogy tagadja meg Csicserin véres kezű magyar bűntársainak kiszolgáltatását. A francia választások. Franciaor­szág egé«z területén lezajlottak a képviselőválasztások. Eredményük Clemenceaunak, politikájának győzel­mét jelenti. A három szoclálista párt 129 mandátumot veszített. Mit vittek el a románok. Avanti olasz újság Bécsből keltezett hosz- szabb jelentésben, a melyből a cen­zúra több helyütt törölt, a románok magyarországi viselt dolgaival fog­lalkozik és a többi közt ezt Írja: A románok Budapesten Gnnepiesen ki­jelentették, hogy többé nem rekvirál- nak sem ingó, sem ingatlan javakat, ügy látszik, hogy Magyarországból nincs többé mit elvinniők. A románok a szovjet bukásakor hatalmukba kerítettek 32 592 teherszállító kocsit, 1344 személyszállító kocsit, 64 lu­xuskocsit, 26 hálókocsit, 711 első­rendű és 193 másodrendű lokomoti- vot, továbbá 11.098 árukkal és rekvirált tárgyakkal megrakott kocsit. Mindezt elszállították. Azonkívül a raktárakból rengeteg gyapjút és élel­miszert szállították el. Tokaj vidékéről pedig mintegy ötszáz millió korona értékű bort. Az ipari üzemekből elhurcolták a gépberendezéseket. Az egyik antant misszió számítása sze­rint a leszerelt géprésztk értéke több milliárd koronára rúg. A románok mindenre rátették a kezüket, kivéve a hajókat. Ha angol gőzösök nem őrizték volna a kikötőt, akkor a ma­gyar hajók és monitorok is elván­doroltak volna a Dunán. A román kisajátítás nem kímélte a kastélyokat sem. A románok pedig ezzel szemben még mindig jelentik hivatalosan, hogy ők Magyarországgal szemben humá- nosan jártak el. Az erdélyiek szenvedése. Erdély magyarsága immár másodszor jaidul Tói, télben, fagyban kiverve otthoná­ból másodszor él immár a menekül­tek keserű kenyerén tengődve. Szo­morú, könnyeket fakasztó vonatok érkeznek s benne nem személyszállí­tásra szánt vagonokban szorongnak heteken keresztül Erdély kiflldözött magyarjai. Panaszszavukat még alig hallotta a társadalom, mert Erdély büszke magyarsága nem akarta te­tőzni a nemzetnek amúgy is nagy fájdalmát. De most a tél, a fagy, a nincitelenség fölszabadította kebléből az első kérő szót. A magyar tiszt­viselők ezrei hetek óta teherkocsikban laknak a vasúti pályák pusztaságán, gvermekeikkel, otthonukból elhozott bútordarabjaikkal, a kulturember mél­tóságát megalázó viszonyok között Van-e szükség arra, hogy az erdélyi magyarság értékét vázoljuk? Van-e szükség arra, hogy a meg nem szál­lott területek magyarságának bemu­tassuk az erdélyi magyarságot? Van-e

Next

/
Thumbnails
Contents