Harangszó, 1919
1919-01-26 / 04. szám
26. HARANGSZÖ. 1919. január 26. Műveltségében elbizakodva megtagadta a hitet. Tudományát, feltaláló tehetségét gyilkoló fegyverek gyártására tékozolta. Kényelme elpusztult- ságra csábította. Gazdagságát hamis vagyon halmozására, fényűzésre, vesztegetésre, bűnös élvezetek hajszolására használta. Élvezeteiben nem a lelki vágyak, hanem a testi ösztönök vezették. Minél messzebbre szakadt Istentől, annál jobban fogyott atyai öröksége, míg a háború rettenetes nyomorúságába jutott. De magábaszállás helyett egyre mélyebbre sülyedt. Előbb a gazdag örökség, a jómód vitte mesz- sze Istentől, most a nyomorúság dacos keménysége hajtja még távolabbra. Csak azért is tékozol tovább. Ha már a többi örökség elfogyott, ne maradjon belőle semmi! Csak azért sem akar az atyai házra visszatekinteni. Csak azért sem akar az atyáról tudni, sőt épen az ő bosszújára, őt okozva, rohan a lejtőn lefelé, míg csak az utolsó stációhoz nem ér: a disznók eledelére nem éhezik. Már ehhez a stációhoz közeleg, sőt egyik lábával oda is érkezett. Élvezetekből már csak a szennyes állati örömök izlenek neki. Rend helyett a rendetlenséget, tisztesség helyet a tisztességtelenséget, hit helyett a hitetlenséget, józan mérséklet helyett a féktelenséget tartja jónak. Emberből sem a java, hanem a salakja kezd tetszeni neki. Elér tehát oda, ahonnan már nem mehet tovább. Azután csak a magábaszállás és a rettenetes önvád követ- kezhetik: Vétkeztem az ég ellen és az én atyám ellen ! Azután majd szégyenkezve, bünbánattal fölkel, hogy visszatérjen azon az úton, amelyen könnyelműen elment és balgán eltéko- zolta mindenét. Hadifoglyaink hazaszállítása. A magyar hadifoglyok hozzátartozói között érthetően nagy a türelmetlenség. Illetékes helyen most a következőkép világítják meg a helyzetet : A fegyverszüneti megállapodásban nem lehetett kikötni azt, hogy mi is visszakapjuk a foglyainkat, a kormány tehát ismételten az ántánt- hoz fordult érdekükben. Addig is azonban a kormány biztosítani akarja, hogy hadifoglyaink élelemben és ruházatban hiányt ne szenvedjenek és szabadon levelezhessenek. Az Olaszországban és Franciaországban lévő hadifoglyaink hazaszállítása könnyebben fog menni. Az Olaszországban lévőket vizen és szárazon egyszerre fogják hazahozni. De még akkor is, ha naponta egy vonat szállítja őket, 120 nap szükséges, hogy a foglyok hazaérhessenek. Az Európai Oroszországban lévő hadifoglyainkat úgy látják el az oroszok, mint a saját katonájukat. Ezeknek a segélyezését a dán követség a hadifoglyainkból alakult katona- és munkástanáccsal egyetértőén végzi. Sokkal nehezebb a Szibériában, Turkesztánban és a Kaukázusban lévő több százezer hadifoglyunknak a segélyezése és haza- szállítása. Az orosz vasuli közlekedési viszonyok, a fennálló külpolitikai helyzet és a hazaszállításhoz szükséges pénzösszeg nagysága mind csupa nehézség. Mindezek ellenére abban a pillanatban ahogy az ántánt hozzájárul, megkezdjük foglyaink hazaszállítását. Addig nem tehetünk mást, minthogy segélyezzük őket. Ezért mennek ki már a közeli napokban misszióink a helyszínére. A vasútvonaltól távol dolgozó sok ezer hadifoglyunk hazaszállítását nem lehet kierőszakolni és a nagy távolság foglyainkat is visszatartja a szökéstől. Ha majd hazaszállításra kerül a sor, elsősorban a fővonal mentén levő fogolytáborokból hozzuk haza a foglyokat, hogy a beljebb fekvő fogolytáborok legénysége a már elszállítottak helyére, a fővonalhoz közelebb hozható legyen. De a hazaszállítás még akkor sem lesz egyszerű dolog, mert a szibériai vasútvonaltól északra fekvő viziutakat csak június hónaptól kezdve lehet használni. Viszont rá leszünk mégis szorulva a viziútakra, mert az orosz vasutak hihetetlen rossz állapotban vannak. Szerbia és Montenegró kiüritése alkalmával hadifogságba jutott véreink érdekében az ántánt fegyverszüneti bizottságához fordult a magyar kormány. Két malomkő között. Évszázados üldöztetés és elnyomatás következtében belénk gyökerezett az a tudat, hogy minket katholikus részről fenyeget megsemmisítő veszedelem. Más oldalról nem vártunk nagyobb veszedelmet, nem is készültünk ellene védelemre. És most megdöbbenve látjuk, hogy a modern zsidóságban s a vezetése alatt nagyra nőtt hitetlen irányban még nagyobb ellenségünk támadt. Valósággal két malomkő közé kerültünk s ha idejében össze nem szedjük magunkat, megőrölnek bennünket. Katholikus részről látszólag megszűnt a veszedelem. Vezetőik előzé- —**- kenyen keresztényeknek kezdenek nevezni bennünket és hívogatnak a közös harcra: a keresztyénség megvédésére. Sokan készpénznek veszik testvéri szavukat és támogatják a katholikus sajtó vállalatot s a keresz- tényszociálista pártot. Nekünk azonban ez a közmondás jut eszünkbe: Váltja a farkas a sző- , rét, de nem belső természetét! Most Jr» testvérek vagyunk és jó a segítségünk, mert veszedelem fenyegeti a katho- licizmust és vele a nagy javadalmakat, de a jó napokban soha sem voltunk testvérek és keresztyének, az egyenlőségről nem akartak tudni, sőt most is míg egyik kezükkel integetnek, a másikkal arcul vernek bennünket. A köztársasági elnök szerint protestáns ember nem lehet vallásügyi miniszter, mert bár törvény nem tiltja, eddig ez nem volt szokás. Mintha ma törődnének a szokásokkal, sőt a törvényekkel 1 Másutt sem tudják azt a szokásunkat ma sem megtagadni, hogy választások alkalmával inkább nézik a felekezeti hovatartozást, mint a rátermettséget. Hivatalosan sem egyházunkat nem ismerik el keresztyénnek, sem a protestáns lelkész , előtt kötött vegyes házasságot érvé--'% I nyesnek. Vegyes házasokat pedig csak 0 úgy esketnek meg az oltár előtt, ha a protestáns fél átengedi gyermekeit az ő javukra. h Emellett soha nem tudják megbocsátani, hogy amint mondják, (ami igaz is,) a forradalom előkészítésében mi is részesek vagyunk, mert az egyéni meggyőződésnek és emberi jogoknak tág teret engedünk. Arra is készen lehetünk, hogy a katholikus egyház bizonyos reformok életbe léptetésével kissé megújul s mint a nagy betegségből lábbadozó- nak étvágya túlságosan megnő és megtesz mindent, hogy elnyelhessen bennünket. Nem minket, hanem őket terheli A a felelősség, ha testvéri szavukban i nem tudjuk felismerni az igaz testvér szívbeli vonzalmát, hanem megőrlő 1 malomkőnek érezzük ma is a katholikus veszedelmet. Elég baj, hogy így \ van, de nehéz a farkassal megbarátkozni akkor is, ha behúzza egy időre s a karmait. Védekezzünk hát együtt, t, de ne bizzunk vakon I A másik ellenség még veszedelmesebb. Míg a katholikus egyház $ mint felekezetet, a modern zsidóság g
