Harangszó, 1919

1919-01-26 / 04. szám

26. HARANGSZÖ. 1919. január 26. Műveltségében elbizakodva meg­tagadta a hitet. Tudományát, feltaláló tehetségét gyilkoló fegyverek gyártá­sára tékozolta. Kényelme elpusztult- ságra csábította. Gazdagságát hamis vagyon halmozására, fényűzésre, vesztegetésre, bűnös élvezetek hajszo­lására használta. Élvezeteiben nem a lelki vágyak, hanem a testi ösz­tönök vezették. Minél messzebbre szakadt Istentől, annál jobban fogyott atyai öröksége, míg a háború rettenetes nyomorú­ságába jutott. De magábaszállás helyett egyre mélyebbre sülyedt. Előbb a gazdag örökség, a jómód vitte mesz- sze Istentől, most a nyomorúság da­cos keménysége hajtja még távolabbra. Csak azért is tékozol tovább. Ha már a többi örökség elfogyott, ne marad­jon belőle semmi! Csak azért sem akar az atyai házra visszatekinteni. Csak azért sem akar az atyáról tudni, sőt épen az ő bosszújára, őt okozva, rohan a lejtőn lefelé, míg csak az utolsó stációhoz nem ér: a disznók eledelére nem éhezik. Már ehhez a stációhoz közeleg, sőt egyik lábával oda is érkezett. Élvezetekből már csak a szennyes állati örömök izlenek neki. Rend he­lyett a rendetlenséget, tisztesség he­lyet a tisztességtelenséget, hit helyett a hitetlenséget, józan mérséklet he­lyett a féktelenséget tartja jónak. Em­berből sem a java, hanem a salakja kezd tetszeni neki. Elér tehát oda, ahonnan már nem mehet tovább. Azután csak a magába­szállás és a rettenetes önvád követ- kezhetik: Vétkeztem az ég ellen és az én atyám ellen ! Azután majd szé­gyenkezve, bünbánattal fölkel, hogy visszatérjen azon az úton, amelyen könnyelműen elment és balgán eltéko- zolta mindenét. Hadifoglyaink hazaszállítása. A magyar hadifoglyok hozzátarto­zói között érthetően nagy a türel­metlenség. Illetékes helyen most a következőkép világítják meg a hely­zetet : A fegyverszüneti megállapodás­ban nem lehetett kikötni azt, hogy mi is visszakapjuk a foglyainkat, a kormány tehát ismételten az ántánt- hoz fordult érdekükben. Addig is azonban a kormány biztosítani akarja, hogy hadifoglyaink élelemben és ru­házatban hiányt ne szenvedjenek és szabadon levelezhessenek. Az Olasz­országban és Franciaországban lévő hadifoglyaink hazaszállítása könnyeb­ben fog menni. Az Olaszországban lévőket vizen és szárazon egyszerre fogják hazahozni. De még akkor is, ha naponta egy vonat szállítja őket, 120 nap szükséges, hogy a foglyok hazaérhessenek. Az Európai Orosz­országban lévő hadifoglyainkat úgy látják el az oroszok, mint a saját katonájukat. Ezeknek a segélyezését a dán követség a hadifoglyainkból alakult katona- és munkástanáccsal egyetértőén végzi. Sokkal nehezebb a Szibériában, Turkesztánban és a Kaukázusban lévő több százezer hadi­foglyunknak a segélyezése és haza- szállítása. Az orosz vasuli közleke­dési viszonyok, a fennálló külpolitikai helyzet és a hazaszállításhoz szük­séges pénzösszeg nagysága mind csupa nehézség. Mindezek ellenére abban a pillanatban ahogy az ántánt hozzá­járul, megkezdjük foglyaink hazaszál­lítását. Addig nem tehetünk mást, minthogy segélyezzük őket. Ezért mennek ki már a közeli napokban misszióink a helyszínére. A vasút­vonaltól távol dolgozó sok ezer hadi­foglyunk hazaszállítását nem lehet kierőszakolni és a nagy távolság foglyainkat is visszatartja a szökés­től. Ha majd hazaszállításra kerül a sor, elsősorban a fővonal mentén levő fogolytáborokból hozzuk haza a fog­lyokat, hogy a beljebb fekvő fogoly­táborok legénysége a már elszállítot­tak helyére, a fővonalhoz közelebb hozható legyen. De a hazaszállítás még akkor sem lesz egyszerű dolog, mert a szibériai vasútvonaltól északra fekvő viziutakat csak június hónaptól kezdve lehet használni. Viszont rá leszünk mégis szorulva a viziútakra, mert az orosz vasutak hihetetlen rossz állapotban vannak. Szerbia és Montenegró kiüritése alkalmával hadi­fogságba jutott véreink érdekében az ántánt fegyverszüneti bizottságához fordult a magyar kormány. Két malomkő között. Évszázados üldöztetés és elnyoma­tás következtében belénk gyökerezett az a tudat, hogy minket katholikus részről fenyeget megsemmisítő vesze­delem. Más oldalról nem vártunk nagyobb veszedelmet, nem is készül­tünk ellene védelemre. És most megdöbbenve látjuk, hogy a modern zsidóságban s a vezetése alatt nagyra nőtt hitetlen irányban még nagyobb ellenségünk támadt. Valósággal két malomkő közé ke­rültünk s ha idejében össze nem szedjük magunkat, megőrölnek ben­nünket. Katholikus részről látszólag meg­szűnt a veszedelem. Vezetőik előzé- —**- kenyen keresztényeknek kezdenek ne­vezni bennünket és hívogatnak a kö­zös harcra: a keresztyénség meg­védésére. Sokan készpénznek veszik testvéri szavukat és támogatják a katholikus sajtó vállalatot s a keresz- tényszociálista pártot. Nekünk azonban ez a közmondás jut eszünkbe: Váltja a farkas a sző- , rét, de nem belső természetét! Most Jr» testvérek vagyunk és jó a segítségünk, mert veszedelem fenyegeti a katho- licizmust és vele a nagy javadalmakat, de a jó napokban soha sem voltunk testvérek és keresztyének, az egyen­lőségről nem akartak tudni, sőt most is míg egyik kezükkel integetnek, a másikkal arcul vernek bennünket. A köztársasági elnök szerint protestáns ember nem lehet vallásügyi miniszter, mert bár törvény nem tiltja, eddig ez nem volt szokás. Mintha ma tö­rődnének a szokásokkal, sőt a törvé­nyekkel 1 Másutt sem tudják azt a szokásunkat ma sem megtagadni, hogy választások alkalmával inkább nézik a felekezeti hovatartozást, mint a rátermettséget. Hivatalosan sem egyházunkat nem ismerik el keresz­tyénnek, sem a protestáns lelkész , előtt kötött vegyes házasságot érvé--'% I nyesnek. Vegyes házasokat pedig csak 0 úgy esketnek meg az oltár előtt, ha a protestáns fél átengedi gyermekeit az ő javukra. h Emellett soha nem tudják meg­bocsátani, hogy amint mondják, (ami igaz is,) a forradalom előkészítésében mi is részesek vagyunk, mert az egyéni meggyőződésnek és emberi jogoknak tág teret engedünk. Arra is készen lehetünk, hogy a katholikus egyház bizonyos reformok életbe léptetésével kissé megújul s mint a nagy betegségből lábbadozó- nak étvágya túlságosan megnő és megtesz mindent, hogy elnyelhessen bennünket. Nem minket, hanem őket terheli A a felelősség, ha testvéri szavukban i nem tudjuk felismerni az igaz testvér szívbeli vonzalmát, hanem megőrlő 1 malomkőnek érezzük ma is a katho­likus veszedelmet. Elég baj, hogy így \ van, de nehéz a farkassal megbarát­kozni akkor is, ha behúzza egy időre s a karmait. Védekezzünk hát együtt, t, de ne bizzunk vakon I A másik ellenség még veszedel­mesebb. Míg a katholikus egyház $ mint felekezetet, a modern zsidóság g

Next

/
Thumbnails
Contents