Harangszó, 1919
1919-11-09 / 44-45. szám
232. HARANGSZÓ. 1919. november 9. nam tartott soká. A parlamentben sor került a katonai vitára s én nemzeti engedményeket kértem a trónörököstől. Kezdetben úgy látszott, hogy hajlik a szavamra, ámde a vad obstrukció Budapesten és a belvederi intrikák, amelyeken, fájdalom, magyar politikusok is résztvettek, megváltoztatták a véleményét és végre odáig fajult a dolog, hogy József királyi herceg hazafias közbenjárása ellenére sem akart többé meghallgatni. Néhai trónörökösről megrajzolt s Szé'l Kálmánnak tulajdonított jellemleírás csakugyan igaz. Erről tanúságot szolgálhat a »Harangszó« szerkesztőségének egyik igénytelen tagja is, kinek több ízben volt alkalma a rátóti kastélyban Széli Kálmánt hallgathatni, amint az barátságos, bizalmas együttlét alkalmából különös előszeretettel szinte az ember figyelmét lebilincselve, Magyarország jövendőbeli királyának jellemével foglalkozott. Egy ízben e sorok írója bátor volt megkockáztatni a kérdést: Mi a véleménye a kegyelmes urnák Magyar- ország jövendő királyának a protestánsok iránti érzületéről? Mire néhai jó Széli Kálmán azt felelte: Hogy a trónörökös nagy katholikus, az elvi- tázhatatlan tény. Egyébként is pedig a protestánsok sorsa mindig attól függ, mennyire gerincesek a protestánsok ! Könnyen megeshetik, hogy ép Ferenc Ferdinánd lesz az az egyéniség, kinek magatartása következtében a magyarországi keresztyének egy táborba tömörülnek. . Fehér vagy kék pénz. Az osztrák kormány olyan köny- nyelmüen gazdálkodik, hogy Ausztria az államcsőd előtt áll. Ahelyett, hogy a szomszédjaikkal törekedtek volna a békés árucserére s így szereztek volna élelmet, azt méregdrága pénzért az ántánttól vásárolták. Ennek folytán kiadták az összes külföldi értékeiket, elzálogosították az összes erdőiket és most, mint a teljesen tönkre ment ember, eladják a műkincseiket is, végül fizetni rövid idő múlva még sem tudnak. Ausztria nemcsak a külföldi hírek, hanem az államkancellárjuk bevallása szerint is közel áll az államcsődhöz. Ha ez bekövetkezik, akkor attól az Osztrák-Magyar Bank is megrendül, mert annak Ausztria a főadósa. Ennek folytán bekövetkezhetik az a helyzet, hogy a kék bankó is devalválódik és pedig nemcsak a németosztrák, hanem bélyegezeílen kék bankó szintén, amely nálunk is forgalomban van. Ezt a mi kormányunk enyhíti ugyan azzal, hogy a magyar állampolgárok kezében levő kék bankjegyeket lebélyegezteti és azt magyar állami pénznek ismeri el, azonban az értékcsökkenést aligha akadályozhatja meg, ha Ausztria rossz gazdálkodása révén a közös bankjegyünk leérték^ telenedik. Ezért kár a régi kék bankjegyekhez annyira ragaszkodni, sőt éppen a fenti körülmény folytán az most veszedelmes. Ennek ellenében a fehér pénzzel és a postatakarékpénztári pénzzel úgy áll a helyzet, hogy az hamis pénz volt, mert nem volt fedezete, amióta azonban az ország lakosságának túlnyomó többségét képviselő kormány azokat törvényes pénzként elismerte, — ez pedig megtörtént — azóta ezek mint kizárólag magyar pénz, vagyis magyar államjegy, az osztrák államcsődtől nem szenvedhetnek értékcsökkenést. A fehér és postapánzre a magyar állam gazdasági ereje és mindnyájunk vagyona nyújt fedezetet, mert azt most már törvényes pénzként ismerjük el. Miután agrárállam vagyunk és a mezőgazdasági termelésünket valóban lehetséges nagy mértékben fokoznunk, néhány esztendei komoly munkával mostani súlyos bajainkat könnyen kiheverhetjük. A magyar államnak tehát van jövője és teljes kilátása a jobb sorsra, tehát a magyar állam pénze jó. Miután pedig most csupán csak a devalvált fehér és a postapénz a magyar állami pénz, a kék pénz pedig közös pénz, amazt nem érheti a devalválás, amig a magyar állam boldogul, ellenben a régi kék bankjegynél ez bekövetkezhetik. Jézus a gyermekek között. Júdeábán a nap alkonyra haladt, Ott ül a Jézus lombos fa alatt, Levél, lomb hajlik lágyan fölébe, Gyermek a keblén, gyermek ölébe’. Egyik, kis arcát arcához tolja, Másik, merészen nyakát karolja, S nehánya játszva, kacagva sorba’, Jézus lábánál mászkál a porba’. Egy szőke angyal, a legszebbjéből: Lecsúszik halkan anyja öléből, S nagy ügygyei-bajjal hogy oda éré Ráül a Jézus bő köntösére. Csillogó szemmel hallgatják, nézik, Hogy szól a Jézus kedvükre nékik; S ha kérd: válaszra csak egy se várat Szól pici ajkuk: egy szóra százat. . . . S idő teltével ime úgy tetszik, A gyermekcsoport egyre növekszik . . . Ur áldásában hogy lenne részük: Sietnek oda az anyák vélük. „Hogy hiszünk benned Uram, im látod!“ — „Kisded gyermekem ha Te megáldod, Élete útja könnyebb lesz tudom.“ — „Enycm is' áld meg édes Jézusom !" De közbeszólnak a tanítványok — „E sok gyermeket miért hozátok!? Szegény jó lelkek! már attól félünk Terhére lesztek Urunknak vélük.“ „— Vigyétek őket békével, szépen!“ Ám az Ur halija és szól eképen . „Ne tiltsátok el tőlem ezeket A tiszta lelkű kis gyermekeket!“ „Jöjjenek hozzám, legyenek áldva Hisz ezeké az Isten országa!“ És reá teszi — mind sorra-rendre — Áldó kezét a kicsi fejekre. Tóthné — Munkácsy Eleonóra. November 9. vasárnap, 2. Kir. 19, 1—19. „ 10. hétfő, 2. Kir. 19, 20—37. „ 11. kedd, 2. Kir. 20. „ 12. szerda, 2. Kir 21. w „ 13. csütörtök, 2. Kir 22. „ 14. péntek, 2. Kir. 23, 1—20. „ 15. szombat, 2. Kir. 23, 21—37. „ 16 vasárnap, 2. Kir. 24. „ 17. hétfő, 2. Kir. 25, 1 — 17. „ 18. kedd, 2. Kir. 25, 18-30. „ 19. szerda, Zakariás 1 „ 20. csütörtök, Zakariás 2. „ 21. péntek, Zakariás 3. „ 22. szombat, Zakariás 5. EGYHÁZI közélet. A reformáció emlékünnepe. Az Evan- -<> gélikus Szövetség október 31-én a reformáció 402-ik évfordulója alkalmából emlékünnepélyt rendezett a Deák-téri templomban. Az emlékbeszédet dr. Raffay Sándor püspök tartotta. Az ünnepélyen Antalify- Zsiross Dezső és a magyar nők karének egyesülete is közreműködött Lichtenberg Emil vezetésével. A dunáninneni ev. püspökség székhelye. A dr. Baltik Frigyes elhalálozásával megüresedett püspökség székhelyét Balasa- gyarmatról ideiglenesen Budapestre helyezték át a magyarhoni ev. egyetemes egyház üllői-ut 24. szám alatti székházába. Ä hivatali teendőket Kirchner Rezső püspöki* ■ titkár látja el. Ott nagyobbacska hallgat a szóra, Két szeme csillag, orcája rózsa, Két kicsi keze imára téve, Meghajtva lágyan patyolat térde. Olvassuk a bibliát ^
