Harangszó, 1919
1919-11-09 / 44-45. szám
1919. november 9. különböztetni Ez lett neki is, nemzetének is végzetes tragikuma. Tisza a Verbőczyek, Zrínyiek, Bethlenek, Rákóczyak, Széchenyiek sorába emelkedett: Nemzete szolgálatában szemmel láthatólag Széchenyi követöle volt, de épen úgy lehet Bethlen utódának is tekinteni. Benne a magyar ész, a magyar szív, a magyar jellem hatalmas megtestesülését láthatjuk. Jellegzetes magyar nagyság volt Ilyenné csak a kálvinista magyarság talajából nőhetett ki Más talajon nagysága is, magyarsága is más szabású lett volna. A kálvinista magyarságban láthatjuk főképen az európai tudás és műveltség mellett azt a puritán, szinte maradinak látszó magyarságot, amely gondolkodásával a nagy világba kapcsolódik, de érzésével elszakadhatat- lanul ehhez a mi kis világunkhoz kötődik. Tisza nagyságát az is mutatja, hogy halála után még elevenebben él és hat népe életében. Már most az ő nevét emlegeti mindenki, az ő elvesztését sinyli legjobban az ország. Azok fogják a lesújtott hazát is fölemelni, akik Tisza hitével hisznek Istenben és magyar nemzetükben s az ő lelkületűvel áldozzák életüket a hazának Ypszilon. Harc után. A lelkem sír, a szivem vérzik A gyász miatt, mely téged ért Hazám I Száz sebből vérzik drága tested, Csillagtalan, borús az ég feletted, A hosszú, véres, vesztett harc után . . . ...Tested kívánják béres, szolga népek, Temetni vágynak hosszú „Fzerévef4, Gőggel hiszik, hogy itt az idő végre, Hogy álarcot, leplet félretéve Tort ül jenek az olcsó konc felett . . . — Szabadságért kiált a tébolyult tömeg, S nem veszik észre, hogy kezükre most rak- Özabadságot Ölő, fojto bilincseket I [nak, Ébredjetek és tisztán lássatok, Ti szolgaságban szenvedő rabok 1 Vagy tán vaksággal vert meg benneteket az Hogy tovább is jármot hordátok... [Isten, Szemfényvesztő; , kik a gyülölséget Kaján örömmel oltanák lelkűnkbe, Együtt kergessük, űzzük őket el, Hogy béke térjen vissza szíveinkbe . . . Higyjétek el, testvéri szózat ez, Mely nem kegyelmet kíván tőletek S ha elborult is felettünk az ég. — Van hitünk, van reményünk még Hogy az Isten a jogtalanságot Az igazság ostorával sújtja, S kit most megaláztak, földig letiportik, Fölemeli ismét virágozni újra I . . . Csillagtalan kárpitján az égnek . . . Fölvidul majd lelkünk arculatja, Sötét éjnek lesz még virradatja I . . . NOVÁK KÁLMÁN. _________ HARANQSZÓ ________ F erenc Ferdinánd és a magyarok. Gróf Czernin Ottokár a volt osztrák-magyar külügyminiszter, néhai trónörökösről, Ferenc Ferdinándról egy emlékiratot adott ki, mely aktuális bajaink között is élénk feltűnést keltett. Ebben az emlékiratban a volt külügyminiszter megállapítja, hogy Ferenc Ferdinánd néhai trónörökösünk gyűlölte a magyarokat. Gyűlölte a magyar népet, a jogát, az alkotmányát, sőt a nyelvét is. Gróf Czernin emlékirata megszólalásra bírta gróf Andrássy Gyulát, kire a volt külügyminiszter cikkében célzást tett. Gróf Andrássy, aki a maga megfigyelése alapján Czernin- nek Ferenc Ferdinándról közölt jellemrajzát lényegében megerősítette, egyben utal a néhai trónörökösnek előtte tett ama kijelentésére is, hogy »amit az ő magyarellenességéről hi- resztelnek, az tiszta hazugság, ő zsidóellenes, de nem magyarellenes.« Most egy ismert politikus a Pester Lloyd hasábjain üjabb adalékokkal szolgál a néhai királyfi jellem- rajzához. Ezeket az adatokat Széli Kálmán volt miniszterelnöktől tudja, aki úgyszólván egy darab ideig benső viszonyban állott Ferenc Ferdinánddal. — Ferenc Ferdinánd mondotta Széli Kálmán -- sajátságos egy természet. Élesen gondolkozik, jól beszél, talán nagyon is jól, azért, ha megragadja a szót, nem szívesen engedi el a beszéd fonalát, "' zonban könnyen befolyásolható. Leginkább a közvetlen környezete által, mely gyakran Magyarország ellen uszítja. Nem mondhatni, hogy viszonyainkat nem ismeri, de meg kell állapítani, hogy azokat idegen szemüvegen át nézi. Első összeütközésem a trónörökössel pétervári útja miatt történt. Az uralkodót kellett ott képviselnie, s a nélkül, hogy a kormánynak csak be is jelentette volna, két urat rendelt maga mellé díszkiséretül. Magyar részről a klerikális ellenzék egyik vezérét választotta kísérőjéül. Ezt a politikai szokással összeegyeztethetetlennek találtam, azonnal Bécsbe utaztam s fölajánlottam őfelségének a lemondásomat, mivel az egész eljárásban a bizalmatlanság jelét láttam Ferenc József mosolyogva utasította vissza a lemondásomat s így szólt: — Ferenc Ferdinánd kissé szen- vedelmes ember, de tudni kell vele _________________________23L_ bán ni. Beszéljen vele, biztos vagyok benne, hogy sikerülnie fog őt kapacitálni. — Szó ami szó, a királyi herceggel való beszélgetésem egyáltalán nem volt kellemes. Eleintén dühbe gurult, újra meg újra hangoztatta, hogy joga van, mint bárki másnak, olyan társaságot választania, mely neki tetszik. De végre is engedett a rábeszélésnek s a vita végén kezét nyújtva, így szólt hozzám: — Az emberek itt (Bécsben) természetesen azt fogják mondani, hogy én is megijedtem a magyaroktól, maga pedig mindamellett magyarfalónak fog tartani. Más alkalommal ezeket beszélte el Széli: — A legmélyebb benyomást tette jeárn Ferenc Ferdinánd, amikor egy alkalommal, éjjel, Kelenföldre hivatott, a hová különvonaton hirtelen megérkezett. Magánkívül az izgalomtól ragadta meg a kezemet és így szólt: — Önnek segítenie kell rajtam I — Elmondta ezután Chotek grófnőhöz való szerelmét és kijelentette, hogy okvetlenül el fogja venni, ha a bécsi udvar meg is pukkad. Azután részletesen felsorolta azokat a nehézségeket, amelyek a házasságnak útját állják és izgatott hangon beszélt a császár ellenállásáról. Kárt, hogy nyomban utazzak vele Bécsbe és interveniáljak az uralkodónál, miközben utalt a liberális magyar felfogásra, mely hasonló ügyekben megnyilvánult. Teljesítettem a kívánságát és sikerült is a bécsi akadályokat elhárítanom. A házasság után Bécsbe utaltam. A királyi herceg magához hivatott, még pedig azzal a megjegyzéssel, hogy azonnal jöjjek utcai öltözetben. Amikor beléptem, a trónörökös a legnagyobb szeretetreméltó- sággal fogadott, karon fogott és a feleségéhez vezetett, akit a következő szavakkal mutatott be nekem: — Itt van a szerencsénk megalapítója ! Ezután együtt reggeliztem a fiatal párral, amely nem győzte dicsérni a magyar nemzet lovagiasságát. — Sohsem fogom a magyar politikusok nemes magitartását elfelejteni mondotta Ferenc Perdinánd, amikor szóba kerültek a tárgyalások, ame’vek a képviselóházban házasságkötése alkalmából folytak. — Fájdalom, a trónörökösnek a magyarok iránt való ez a hangulata