Harangszó, 1919

1919-11-09 / 44-45. szám

X. évfolyam.

1919. november 9.

44 —45. szám.

Felelős szerkesztő

ős kiadó:

SZALAY MIHÁLY.

Társszerkesztő:

NÉMETH KÁROLY.

Kéziratok Lovászpatoná-a (Veszprémmegye), előfizetési dijak, reklamációk a HARANQ8ZÓ kiadóhivatalának Szentgotthárdra (Vasvármegye) küldendők.

Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító.

EVANGÉLIKUS NÉPLAP.

Alapította: Kapi Béla 1910 ben.

Szerkesztő s a kiadóhivatal vezetője:

CZIPOTT GÉZA

SZENTCOTTHÁRD

(Vasvármegye.)

A „Harangszó“ előfizetési ára: egész évre közvetlen küldéssel 10 kor., csoportos küldéssel (legkevesebb 10 példány) 8 korona.

A „Harangszó“ terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek Ingyenpéldányokat küldünk.

Megjelenik minden vasárnap.

3. Zsoltár.

fterütaett bennünk bús, Barages ellen, Azl mendják, nincsen paizs bősz nyilaik

[ellen;

Begy le is elhagytál, hö Pásztorunk, Yér- Nem emeled már fel erős karedértünk.j tünk.

felséged jegyére ima szárnyán széliünk, Bizalommal kérne: légy te erős cárunk. <•> nyugedt lesz a lelkünk, hitünk lángja

[lebban,

Bel legnagyobb a nesz: a te kared ett ran.

)L .

f Te támogatsz minket ébren s álmainkban, Kllenünkkel szemben irgalmad Delünk nan. Kiéitől kezdoe Te reltál mi Délünk [tünk. Relj fel Urunk, kelj fel légy te erős Yér- Dubovay Géza.

Rosszkor születtünk?

Mérhetlen szenvedések hosszú sorozatát élték át katonáink a szemeink előtt lezajlott példátlan háború alatt. A testet és a lelket egyaránt emésztő gyötrelmek már szinte a végtelenségbe húzódtak és annál inkább fokozták, annál magasabb hó- fokra emelték a béke utáni vágyat, a csalóka reményt, hogy a béke olajága majd begyógyít minden égő sebet és az édes otthon tiszta, meleg, nyájas levegőjében fájdalmat okozó kóranyagok nem veszélyeztetik az egészséget, a lélek nyugalmát.

De milyen borzasztó csalódás tépte szét a vágynak, a reménynek kecsegtető képeit! A fegyverszünet beköszöntött, de nem úgy, a mint re- méltük, nem kibékülés folytán, nem 7 a jobb érzés diadalmaskodott a hírvágy és hataloméhség felett; hanem a kedvezőtlen körülmények súlya alatt összeroskadtunk. És a harctérről hazatérő katonáink itthon is lélek- csüggesztő körülményeket találtak békés nyugalom helyett. Hamis próféták gonoszlelkületü oktatásai által félrevezetett embercsoportok fékevesztett tébollyal romboltak az országban, megtámadva anyagi s lelki kincseinket : a vallást, a nemzetiséget, a közerkölcsöket Sivár nyomorúság ütött tanyát a Duna Tisza Istenáldotta térségein, bérceinken és völgyeinken, hol az éléstárak kiürültek, a munkásság mezei elnéptelenedtek és a tanulmányait befejezett ifjú nem talált foglalkozási tért, melyen életpályáját biztosíthatná. Nem csuda, ha a harcterek kemény megpróbáltatásaiból a polgári életbe lépő ifjak az ezer sebből vérző haza láttára arra a keserű panaszra fakadnak: Rosszkor születtünk !<

Emelkedjünk föl azonban a Gondviselés bölcsességébe vetett hit szárnyain a mindennapi élet poros országújáról a megfontolás tisztább levegőjébe, melynek üde fuvallata felszárítja a fájdalom által kisajtolt könnyeket. Szemléljük elfogulatlan látással a körülöttünk lefolyó nagy eseményeket, figyeljük meg az innen is amonnan is hozzánk felhangzó szózatot: »Nagy időket élünk l* Petőfi szavai: >A század viselős, születni fognak nagyszerű napok . Véres napokról álmodom, mik a világot romba döntik és az ő világnak romjain az új világot megteremtik* e szavak, mondom, korunkra inkább illenek, mint költő korára. Az a példa nélküli átalakulás, melyet Petőfink prófétai lelke megálmodott az ő idejében virradt hajnalra s most érte el fejlődésének delelójét, hogy egészen új kornak kapuit nyissa meg. »Bölcsőd s koporsód közti ür századoknak szolgál mesgyeül* mondja egy

másik prófétai lélek: Arany János.

Ezek a kinos gyötrődések, melyek ma lelkünk erőit sorvasztják, a vajúdó új világ jelenségei. Nagy bűnbe esett az emberiség. Az egykor elhanyagolt gazdasági téren igyekezvén előre haladni az anyagi javak utáni mohó vágy foglalta el egészen lelkületűnket és e mellett elfeledkeztünk a mennyei Atyáról. Elhagyva hűtlenül az ő oltárát az arany borjú imádásába té- veledtünk. A német birodalmi pénzügyminiszter a pénzügyek tárgyalása alkalmával az augusztus 12-iki nemzetgyűlésen a következő szavakat mondta: >A birodalmi szükségáldozat vezeklése annak a pénzsóvár szellemnek, amely a nép széles köreiben elterjedt.* Szenvedések bűnemésztő lángjaiban kell tehát a léleknek megtisztulnia a bálványimádásban hozzá ragadt szennytől, hogy az Isten fiainak ígért boldogság hazájának méltó polgárai legyünk, hogy az Isten országa eljöjjön hozzánk.

Mert az is bizonyos, hogy a meny- nyei Atya nem hagyja fiait elpusztulni a bűnök özönvizében. A mocskos áradat hullámait az ő kegyelmének napfénye fölszárítja, kiderül felettünk az égboltozat tiszta kékje s megjelenik majd rajta a bűnbocsánatnak és kibékülésnek jelképe: a szivárvány ékes szinpompája. Milyen felemelő lesz majd akkor annak a tudata, hogy az emberiség nagyszerű drámájának mi is tevékeny részvevői voltunk. Boldog büszkeséggel és hálás, szívvel hirdetjük majd Isten kegyelmét, hogy épen ebben a korban, ebben a világtörténeti átalakulásban éltünk.

De ha nem is élnénk ilyen körülmények között, ha nem is élnénk ilyen rendkívüli, példátlanul kivételes időszakban, mely sok szenvedés után egykor majd magas jutalomban részesíti azokat, kik azt megérik; a bölcs gondviselés intézkedése ellen a jó