Harangszó, 1919
1919-10-12 / 40-41. szám
1919. október 12 HARANQSZÖ. 207. 3 a keresztyénséget felhasználják politikai célok elérésére, potikai sikerek kivivására. Amiból szükségszerüleg következett, hogy a keresztyénség Magyaroszágon olyan tényezővé lett, amely csak akkor számított, ha a politika egy számjegyet helyezett a sok nulla elé; s annyira elgyengült, hogy a liberális korszaknak gerinc és jellem nélküli küzdelmeibe sem erőt, sem öntudatot, sem magasabb szárnyalást bele vinni nem tudott. Jelenleg is mintha azt kellene látnunk, hogy a keresztyénségnek inkább azon oldala felkapott, amelyen ellenállást fejt ki bizonyos romboló törekvésekkel és eszményekkel szemben ; s kevésbé helyeztetik előtérbe a keresztyénségnek vallási és erkölcsi tartalom gazdagsága és magasztossága; a keresztyénségtől inkább azt várják, hogy mint kompakt tömeg egy olyan védőbástyát alkosson, amelyről lepattan minden ellenséges, minden nem magyar és nem nemzeti támadás fegyvere. S elvégre politikusok részéről ezt rossz néven venni nem lehet. Viszont politikusoknak és nem politikusoknak tudniok kell azt, hogy a keresztyénségben ellenálló erő csak addig van, amíg benne összetartó erő is van, ez az összetartó erő pedig egyszerűen elképzelhetetlen, ha a keresztyénségben nem ápoljuk azt a szellemet, azt az eszményt, azt a hitet, amely az emberi lelket felül emeli minden pártérdeken, kicsinyes tülekedésen, sőt e jelenvaló világnak minden elmúlandó fogyatékosságán és gyarlóságán. A keresztyénség csak akkor tud életet vinni a nemzet vérkeringésébe, ha a maga részéről soha szem elől nem téveszti ama trans- cendentális világot, amelyben az örök igazság légköri tüneményektől el nem homályosító állandó fénnyel ragyognak. A szolgálat, amelyet a keresztyén eszmék nemzetünknek a jelen pillanatban tehetnek, kétféle. Mindegyiket az jellemzi, hogy elszakadt életkapcsolatokat fiiz össze, kapcsolatokat, melyeket a háború bontott szét. A keresztyén eszmék összekapcsolhatják a magyart a keresztyén népekkel egyrészt, saját történelmével másrészt. Észre kell azonban vennünk, hogy az a népközösség, amelybe lépni akarunk, amely még csak most van kialakulóban, más természetűnek készül, mint a régi volt, mert a háború megdöbbentő éles körvonalakban tárta fel a régi nemzetközi viszonylatoknak hibáit, elégtelenségét, ingatag és sok tekintetben erkölcstelen megalapozását. S hogy az új népközösség jobb lehessen, mint a régi volt, minden nép, a mienk is, kell hogy a legjobbat nyújtsa, ami a hatalmában áll. Nemzetünk történelmének tényadatai is más megvilágításba kerültek a háború tapasztalatai révén. Kitűnt, hogy a nemzeti öntudat nem volt olyan szilárd, a nemzeti érzés olyan mély, hogy győzni tudott volna a próbákon, melyeknek ki voltak téve. Oka ennek az, hogy nemzeti öntudatunk inkább a külső csillogásban, mint a tartalmi i komolyságban és gazdagságban keresett kielégítést. A nemzeti öntudat I nem szellemi értékek megbecsülésén, nem jellembeli tulajdonságok kiművelésén, nem igazán nagy vezéreink tiszteletben tartásán és követésén nyugodott, hanem inkább parádézás és szónoklás volt. A keresztyénségnek homloktérbe állítása nem jelentheti tehát azt, hogy életünket ott folytatjuk, ahol a háborút elhagytuk. Ez lehetetlenség. Ez nem lenne elegendő. Jelenti azt, hogy népünket az igazság és az élet útjára akarjuk vinni az által, hogy öneszméletre bírjuk és megmutatjuk neki azt, ami az életben legértékesebb. E célból azonban elsősorban nem a keresztyénség negatívumai, hanem pozitívumai használandók fel s ezek között is először a keresztyén személyiségek, mert a közömbössé vált tömeget csak személyiségek rázhatják fel a közönyből. Olvassuk a bibliát. Okt. 12. vasárnap, 1 . Kir. 11, 22-43. n 13. hétfő, 19 12. n 14. kedd, 19 13. n 15. szerda, 19 14. n 16. csütörtök, 9) 15, 1—24. n 17. péntek, 15, 25-16. 14. 99 18. szombat, 19 16, 15-34. n 19. vasárnap, 17. n 20. hétfő, 99 18, 21-46. 9} 21. kedd, 99 19. 99 22. szerda, ” 20, 1-21. 99 23. csütörtök, 20, 22-43. 99 24. péntek, 99 21. 99 25. szombat, 99 22. — Csakhogy nekem sem volt ám mindig nyolcvan hold földem, mint most, — folytatta az öreg. — Mikor feleségemmel összekerültünk, három hold földem volt csupán és két tehenem ; feleségem hozománya pedig alig tett ki háromszáz pengő forintot. — Thühal Hisz’ akkor kend kincsekre talált valahol! — csodálkozott az előbbi. — Találtam bizony, nem is tagadom. Én bizony egész életemben kerestem a kincseket és meg is találtam. S mindenki is megtalálja, aki úgy keresi, amint kell keresni. — Hej, de meghálálnám bátyám- uramnak, ha megtanítana engem is, hogyan kell kincset keresni. Mert biz’ kerestem én eddig eléggé, de nem bírtam rátalálni. — Én pedig igen örvendek, ha hű tanítvány leszel. Tehát halljad a kincskeresés titkát: Az örökké vidám nagyanyó azalatt pedig a vacsorát készítette a legidősebb menye segítségével. S mikor együtt volt a nagyszámú család a vacsoránál, két hosszú asztalt körülülve, huszonötén emelték szájukhoz a kanalat, azaz először is huszonöt há- látadó lélek mondta az asztali áldást. Három fia volt az öreg Takó Gábornak. S az első fiát csakis egy gyermekkel áldotta meg az Úr, aki már szép sugártermetü hajadonná fejlődött. Ellenben a második fiának kilenc gyermeke volt, a harmadiknak pedig hét. Mindannyiam Istenfélelemben, embert becsülve, munkát szeretve, testvéri szeretetben nevelkedtek fel. Csodálkozva kérdezte valaki az öreg nagyapótól, hogyan tudnak anynyian együtt megférni, békességben élni? — Egyszerű annak a nyitja, magyarázata — felelte az öreg gazda. — Bárki megteheti, csak szeretet legyen a szívben. Biz’ csakis az igazi szeretet az alapja nemcsak a családi békességünknek, boldogságunknak, hanem az anyagi előmenetelünknek, vagyonosodásunknak is. Ahol szeretet lakozik a szívekben, ott van egymás iránti becsülés, megbocsátás és ösz- szetartás. összetartással több s pontosabb munkát tud végezni az ember, mint csupán saját magára utalva. Nálunk tizennégy java erejében levő dolgos kéz munkálkodik összetartással, megfelelő munkafelosztással s magam és az anyjukom is teszünk- veszünk egvet-mást erőnkhöz képest. Határozottan merem állítani, hogy az én családom munkája ily egyesüléssel, összetartással kétannyit ér, mintha kiilön-külön megosztva, saját magukra utalva, gazdálkodnának. — Könnyű annak az előmenetele, boldogulása, akinek olyan szép nagy vagyona van, mint kigyelmednek, — jegyezte meg az előbbi.
