Harangszó, 1919
1919-10-12 / 40-41. szám
208 HARANQSZO. 1919. október 12. Válsággal küzdő gyülekezet. A veszprémi kicsi gyülekezet egyike amaz evang. gyülekezeteknek, amelyet a hosszú ideig tartó háborús megpróbáltatás, a háború után való fölfordulás, különösen pedig a mindent romboló kommunizmus esztelen kíméletlensége alapjaiban megrázott. Pedig helyzete azelőtt sem volt rózsás. 1783-ban alakult, de azóta is, itt a veszprémi és vidéki katho- likus tenger közepette, folyton keserves küzdelmeket kellett folytatnia a I létért. Ami nem is csoda, mert 150 — 160 adófizető tagja, kiknek legnagyobb része vegyesházasságban élő egyszerű iparos, munkás és vasutas, a maga csekély évi adójából igazán csak áldozatok árán tudta a M gyülekezet életét biztosítani. Ezelőtt 36 évvel olyan szomorú I helyzetben volt a gyülekezet, hogy mikor újonnan választott lelkésze, az azóta meghalt Horváth Dezső, egy kerületi gyűlés alkalmával segélyt kért a gyülekezet számára, azt a választ kapta, hogy »Veszprémnek nem f adunk, mert Veszprém meghalt.« f Erre Horváth Dezső azt felelte: »No hát én megmutatom, hogy nem halt meg, csak aluszik.« És meg is mutatta. Erős akarattal, férfias kitartással, Istenbe vetett rendületlen hittel lelket öntött a szétszórt csontokba és a 150 egyháztagnak egyházszeretetét, áldozatkészségét annyira megnövelte, hogy iskolát építettek : a kis templomhoz tornyot, Az igazi kincskereséshez első sorban lelki és testi erő, egészség szükséges. Ezeket pedig Istenünktől kapjuk. Tehát Istenünk iránt hálával kell lennünk, szóval mindenekfelett vallásos életet kell élnünk. S ha pedig betegség látogat el * hozzánk, ne sajnáljuk azt a pár koronát, amit az orvosnak és patikának kell fizetnünk. Qyógyittassuk idejében magunkat, mert ha a bajt mélyebben hagyjuk gyökerezni sokkal többe kerül a gyógyulás Hát még az a drága idő, amit a betegnek ágyban kell eltöltenie I A vagyonosodásnak további útja I pedig az, hogy szorgalmasak legyünk I s mindig kevesebbet köitsünk, mint a jövedelmünk. Ha csak keveset tudunk is egy-egy éven át megtaka- 1 rítani, az sok éven át sokra megy. S előkerül a kincs. A legszebb anyagi kincs. Ezen van az igazi Istenáídás, mert tisztességes munkánk gyümölcse. bele három harangot állítottak; a lelkészlakást, amely hosszú ideig náddal volt födve, átalakították ; bérházat vettek ; pár ezer koronára rugó tőkét gyűjtöttek. Igaz, hogy Horváth Dezső egész 1913-ig maga tanított az iskolában : még a tanítói oklevelet is megszerezte, hogy működése ellen senki kifogást ne emelhessen. Jó sokáig ingyen tanított és csak a jó Isten a megmondhatója, mennyit küzdött e mostoha viszonyokkal, az élet és az emberek ridegségével. Horváth Dezső hosszú, munkás és áldásos élet után meghalt: vele a gyülekezet elvesztette gondozóját, atyját, ám szelleme itt maradt és érintetlen maradt az a buzgóság, egyházhoz ragaszkodó szeretet is, amit ő olyan lelkes munkával fölébresztett és, ápolt az egyházközség tagjaiban. Enélkül a kis gyülekezet a háború, a forradalom és kommunizmus hármas igája alatt bizonyára összeros- kadt volna. A mostani helyettes lelkész is, aki olasz fogságból haza jőve (régi helyére, Lévára, a csehek miatt vissza nem mehetett, s aki mindenét, amije volt, a lévai cseh megszállás és az olasz hadifogság miatt elvesztette) csak úgy tudott a kommunizmus megpróbáltatásai között Veszprémben megmaradni, hogy lépten-nyomon tapasztalta a hívek áldozatkészségét és szeretetét. Istenbe vetett hitén kívül a hívek szeretete volt az, ami nem engedte elcsüggedni, hanem inkább Qondunk legyen arra, hogy egész éven át legyen dolgunk, mert ahány napot munka nélkül elfecsérelünk, annyi napi munkabér a veszteségünk. Nálunk legtöbb kisgazda azért nem boldogul, dacára annak, hogy elég szorgalmasnak látszik, mert az egész hosszú telet, mikor a mezei munka szünetel, tétlenül, pipázva tölti el ahelyett, hogy valami kézimunkát végezne. Én és két fiam számos év óta kosarat fonunk télen, másik fiam és két legényunokám sepiüt köt, az asszonyok, leányok fonnak, szőnek s a télen át megvarrják az egész évre szükséges ruházatunkat. De még az iskolából kimaradt gyermekeknek is adok dolgot: a kisebbek fogpiszkálót faragnak. Lehet azt is értékesíteni. Boldogulásunkhoz az is hozzá tartozik, hogy embertársainkkal békében, szeretetben éljünk. Ne perlekedjünk össze minden csekélységen. Ha embertársainktól némi bántódás is arra ösztönözte, hogy: akármi történik is, bármennyit kell is nélkülöznie, ki fog tartani mégis a végletekig. A hívek, ismervén egyházközségük nehéz helyzetét, többszörösen gyűjtést rendeztek, amire különösen akkor lett szükség, amikor a kommunisták az egyházközségnek kicsi vagyonát, amely pedig csupa szegény, becsületes, munkásembernek keservesen összerakosgatott filléreiből került ki — elvették és meghagytak összesen 16 kor. 01 fillért és semmit többet! Azelőtt a gyülekezetnek főjövedelmét az 1200 koronára rugó összes évi adó adta és 3300 korona házbér; ehhez járultak a kívülről befolyó (államsegély, gyámintézet stb.) segélyek. A gyülekezet ugyan legutóbb az egyházi adót a duplájára emelte, de viszont a kommunista világban elvesztette a házbéreket. A politikai helyzet fordultával megint rendelkezik a házbérrel, csakhogy a két bérház javítási költségei már eddig is felemésztettek 1000 koronát, a városi mindenféle adók összege 500 korona, tehát az év végéig biztos jövödelmtil csak a duplájára emelt egyházi adó: 2400 kor. szolgál, aminek nagy része még csak ezután folyik be a pénztárba. A szeptember 26-án lefolyt közgyűlés elhatározta, hogy minden egyháztag rendes évi adóján fölül legalább 25 koronával járul a kiadások fedezéséhez. Ez az áldozatkész határozat egyelőre megoldotta a legégetőbb anyagi kérdéseket, annál is ér, ne szaladjunk azonnal ügyvédhez, akik (tisztelet, böcsület a kivételeknek) egy pörből tizet is csinálnak és sok esetben a perlekedők nem szabadulnak meg addig, míg csak teljesen tönkre nem mennek. Ez a kincskeresés titka röviden elmondva. S ha kedves öcsém követni akarsz ezen az utón, szívesen látlak nálam: bővebb felvilágosítással is szolgálhatok. Ebben hát nincs semmi ördöngösség, ellenben a hozzá vezető út a lehető legegyenesebb. Köszönöm kedves bátyám az okos tanítást s ha nem leszek terhére, majd még kérek is belőle, — mondta a fiatal gazda. Csakugyan az volt a titka Takó Gábor boldogulásának, amit elmondott. Első sorban is, mint említé, az összetartó, családi szeretet folytán munkájuk értéke megkétszereződött. Esténkint, vacsora után mindig egy kis családi tanácskozást tartottak az
