Harangszó, 1919
1919-09-28 / 38-39. szám
HARANC1SZÖ. l$!9. szeptember 28. 2t)Ö A vallásoktatásról. »A vallás magánügy.« Ez a három szó először csak mint a szociálizmus válasza hangzott el ama néki szóló vádra, hogy vallásellenes. Ezt a választ — úgy látszik — a forradalom izgalmaiban sokan félreértették, vonatkoztatva a vallástanításnak az iskolából való kikapcsolására is. Holott a proletársajtó szerint is ennek a tételnek jelentésé tisztára ez: a szociálizmus, mint tan, a vallással szemben semleges, de annak megtagadását azegyéntől nem kívánja. De még így értelmezve is káros ez a tantétel és téves állítás, hogy a vallástanításnak nincs helye az iskolában. Mert igaz ugyan, hogy a vallás elsősorban magánügy, egyéni érdek. (Kell is, hogy az legyen!) Azonban sok más dolog is van az életben, amely szintén magánügy első szempontból véve, de amelynek épen olyan fontos vonatkozása van a társadalomra, mint az egyénre: pl. a házasság, az egészség, a műveltség, a szórakozás stb. Vájjon logikus volna-e ezeket száműzni a közérdek nyilvántartásából csupán azért, mert magánügyet is képeznek? Legyünk óvatosak. Tiszta meggyőződésem, hogy a vallás nemcsak magánügy. Sokkal fontosabb és jelentősebb, mint egy szép ábrándozás. I Nem is a papok kenyerének az ügye. A vallásoktatás nem egyedül a lelki szükségletre vonatkozik, de reális értéket is jelent a nevelésben. Ezért az iskolában méltán hely illeti meg. Hatása a fegyelem, a kötelesség- tudás, az erkölcsiség tekintetében ' pótolhatatlan. A legjobb erkölcstanok ] is csődöt mondanak ezekkel az igényekkel szemben, mert leginkább csak az értelemhez tudnak férkőzni; mig a vallástanítás az érzület kapuit is kinyitja és így intenzívebb munkát végezhet. Legkiválóbbjaink, nemzetünk nagyjai, mártírjai mind a vallásból merítettek erőt és nyertek talizmánt. Kultúránk, irodalmunk kétségbevon- hatatlanul a vallás kertjéből sarjadt ki. Mi magunk — a jelen generáció — is még a vallástan árnyékában rázogattuk a tudás fáját. Sokan tehetnénk vallomást, hogy boldogságunkat, munkakedvünket, kedélyünket csak ennek köszönhetjük. Hogy a vallástan megzavarta volna 4 lelki világunkat?. . A katholikus, evangélikus mivoltunk?... Haj, meg I bizony 1 Mint a violát az, hogy rózsa is van mellette, — mint a fiilemilét, hogy pacsirta is zeng a levegőben ! — A felekezetnélküüek egymás ellen viaskodnak. En evangélikus vagyok, de zsidók, katholikusok és felekezet- nélküiiek megvagyunk egymás mellett. A müveit világ legkiválóbb elméi mind elismerték a vallásban levő energiákat. Ha egy K^pernikusnak, egy Repplernek, Newtonnak, Pasteurnek, egy Röntgennek, Siemensnek stb. szüksége volt a vallásra, a mi gyermekeinknek nem volna szükségük arra ? Az amerikai Unió iskoláiban nagyjában nincs vallásoktatás. Ez a tény is bizonyára tévesztő példaképen szolgált a vallásoktatást mellőzni akarók előtt Ám a mi viszonyaink és az amerikai népviszonyok között ég és föld a különbség, miből folyólag ott az iskolai vallástanítás szinte lehetetlen. Ennek pótlásáról mindazáltal gondoskodnak. Az Egyesült-Államokban a vallás és tanítása életszükséglet és reális érték. Roosevelt volt elnök még hivatalába is telefont vezettetett a templomból, hogy a »vallás tanítását« mindenkor biztosítsa magának. A mostani elnök imákat és böjtöt rendelt el az Unióban, a közszellem hatása alatt, a háború súlyosabb szakaiban. Az ottani hajótársaságok és vasúttársaságok a legfontosabb állásokat elsősorban mindig olyan egyénekkel töltik be, akik vallásos egyesületeknek tagjai; és az amerikai nép inkább az ilyen társulatok hajóin és vasútjain utazik, ahol ez a szempont érvényesül, — mert neki a vallás élet- és vagyonbiztonságot jelent. Az Unió évente milliókat áldoz vallásos célokra és intézményekre. — Megérjük-e így a szabad Ámerikát? A német természetbölcsész, Büchner Lajos, felesége halála után felkereste egykori iskolatársát, egy hírneves berlini lelkészt és kérve kérte, hogy egyetlen leányát nevelje: »Csak neveld leányomat a te hiteden és én nagyon hálás leszek érte!« Az istentagadó tudóst legyőzte atyai szíve, gyermekét nem akarta megfosztani a boldogságtól. Mit mond a mi szívünk? llauszki Sámuel. Drágaság és fizetésemelés. Valahányszor fizetésemelésről beszélnek, azok, akik fizetésemelést kérnek, nem mulasztják el annak a felemlítését, hogy a régi fizetésből nem lehet megj élni, mert mindennek az ára nem I tudom hányszorosára emelkedett. Tökéletesen igaz. De igaz ám egy másik dolog is, ! amiről sokan megfeledkeznek ; tudnl- I illik, hogy a fizetésemelésekkel együtt I jár a drágulás. Tegyük fel, hogy az j ország munkásait két munkás kép- | viseli. Egy pék és egy szénbányász, j A péknek szén kell, a bányásznak I kenyér kell, mirdegyik ellátja tehát i a másikat. A pék keres annyit, hogy \ meg tudja venni a szenet; a bányász ; keres annyit, hogy meg tudja venni | a kenyeret. Mondjuk keres mindegyik ; naponta öt koronát. A bányásznak sikerül bérét napi i öt koronáról tiz koronára emeltetni, ! s ennek nagyon megörül, mert azt gondolja, hogy ezentúl kétszer annyi kenyeret ehetik. Azonban honnan kerül ki az ötkoronás béremelés? Kicsoda fizeti azt? Világos, hogy a pék. És a pék honnan veheti ezt az újabb öt koronát ? Világos, hogy a bányásztól A pék felemeli a kenyér árát kétszeresére, mert ő is kétszeres áron kapja a szenet, öt korona helyett tiz koronát kapnak naponta, de a tiz koronával ott vannak, ahol előbb az öt koronával. A fizetésemelés a drágaságon nem segít; a fizetésemelés a drágaságot növeli. Luther jelleme Bátorsága. Folytatás. Luther jellemében férfias bátorságát szoktuk legtöbbet emlegetni és leginkább csodálni. Azt lehetne hinni, hogy ez veleszületett jellemvonása volt. Pedig egészen ellenkezőleg: veleszületett hajlama a bátortalanság, a félénkség, a visszahúzódás. Ezt a félénkséget atyjának és tanítóinak kíméletlen szigorúsága még inkább növelte. A zárdái zárkózottság szintén nem volt alkalmas a bátorság kifejlesztésére. Ámint maga mondja, legjobban szeretett »a sarokba húzódni«. A tanári és prédikátori pályától is -félt. Mindegyikre csak felsőbb hatóságának parancsára készült. A szószékre is csak kötelességből, biztatva, félve lépett fel. Sokkal jobban tudott szerényen engedelmeskedni, mint a világ előtt bátran szerepelni. Annál bámulatosabb későbbi halálmegvető bátorsága. Ilyenné pedig
