Harangszó, 1919
1919-09-28 / 38-39. szám
HARANGSZÓ. ködésüket is kikérjék. Egynek lenni az imádkozásban, az egyetlen fegyver felhasználásában és egyért dolgozni: Isten dicsőségének az anyaszentegyház által való megvalósításáért, ez a jövendő, mely mindnyájunk erejét és minden képességét követeli. 1919. szeptember 28 Keresztién Magyarországot akarónk! Demokratikus, müveit, keresztyén ^ Magyarországot akarunk, amelyben minden becsületes munkás boldogul Azt akarjuk, hogy igazság és erkölcs uralkodjanak ebben az országban... Csak ha az ország dolgozó keresztyén népe veszi kezébe a hatalmat, menekülünk meg a pusztulástól... Nemsokára megindul az újjáépítésnek emberfeletti munkája az egész vonalon. Ebből a hatalmas munkából nekünk protestánsoknak is ki kell vennünk a bennünket megillető részt... Bator, határozott, céltudatos, meg nem alkudó keresztyén politikára van szükség, amely fajunk szellemi, erkölcsi és gazdasági érdekeit állandóan szem előtt tartja és megvédi... Ma minden becsületes keresztény magyar embernek egy táborban van a helye! A keresztyén felekezetek V* között külömbséget nem ismerünk. A véres közelmúlt tanulságaképpen ilyen s ehhez hasonló ünnepi kijelentések köszöntének bennünket újból. Mert szükség van, nagy szükség, Magyarországon az összes keresztyén felekezetek együttműködésére, egyetértésére, testvériesülésére, együtt érzésére. És a keresztyén felekezetek között az együttműködés, az egyetértés, a testvériesülés, az együttérzés kezd komoly formát Ölteni Ha ez a jelenség nálunk most csakugyan becsületesen, komoly, lélekszerinti, belső lelkiszükség kielégítését képezi — amint ennek a felfogásnak már egyszer a »Harangszó« folyó évi február 2-án Pfrrf, megirt cikkemben kifejezést adtam — ügy Isten áldása nem fog elmaradni. A felvetett kérdéssel kapcsolatban ma csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy mi protestánsok, közelebbről evangélikusok ebben az annyira kívánatos együttműködésben, összetartásban ünneprontok alig leszünk. Miként a múltban nem, úgy a jövőben is alig hiszem, hogy nálunk, katholikus testvéreinkkel szemben a testvéri készségnek szeretetik' nek, Tiszteletnek adandó alkalommal való bizonyságtétele kánoni vétséget képezne valaha. Ezúttal is újból hangsúlyozom azért, nem rajtunk fog múlni, hogy az evangélikusok és katholikusok végre e szerencsétlen hazában édes testvérekként üdvözöljék egymást s így a keresztyének egy táborba tömörülhessenek. De nem is erről kívánok én jelen alkalommal értekezni Éngem a felvetett témával kapcsolatban jelenleg egy másik, az én szememben nagyon is fontos kérdés izgat. Keresztyén Magyarországot akarunk, a keresztyéneket egy táborba kívánjuk tömöríteni, a keresztyénség megújhodását óhajtjuk Magyarországon. De hogyan is lesz ez tulajdonképen lehetséges? Ennek első feltétele, hogy Krisztushoz mindhalálig hű, öntudatos keresztyénekkel rendelkezzünk, akik tudatában vannak annak a megmérhetetlen gazdagságnak, melynek ők a Krisztusban részeseivé lettek. Ilyenek pedig az anyaszentegyházban ma vajmi kevesen vannak. Kevesen, kik többre : becsülik a lelket, hogy nem a testet, i Akik inkább vetnek a léleknek, hogy nem a testnek, hogy abból arassanak örök életet. Kevesen az elöljárók között is, kik minden porcikájukban keresztyének, Krisztusi lelkülettel, Krisztusi türelemmel, Krisztusi szeretettel hordják a napok hévségét és terhét és így viselik szívükön saját maguknak, hozzátartozóiknak, egyhazuknak, hazájuknak érdekét. Kevesen vannak a keresztyének között, akik nyugodt lelkiismerettel elmerik mondani a vallomást: Nekem mind életemben, mind halálomban nyereségem a Krisztus I Hogy pokollá lett körülöttünk az élet, hogy söpredékké es utálattá lettünk a népek között, hogy rettegés és tör van mi rajtunk, pusztulás és romlás, az nemcsak a véreb Szamuellynek «s vezérkarának a bűne, hanem a mi bűnünk is. Óh, mert valljuk be csak őszintén, elhagytuk az élő vizek forrását s új kutakat ástunk magunknak! Nem egy keresztyén szülő és gyermeke az idő folyamán dobta el magától-e azt, ami szent az ebeknek és a disznók eleibe hányta az ő drága gyöngyeit. Azért, ha most komolyan akarjuk a keresztyén Magyarországot, mindenekelőtt tartsunk bűnbánatot. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz az Isten — hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól. Vessük le ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt 199. öltözzük fel amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben, öltözzük fel egyszóval a Krisztust I Felöltözvén a Krisztust, a bűnbánattal kapcsolatban keltsük új életre önönmagunkban az egyházias érzületet, melynek lényege: hogy mindenütt és minden viszonyok között az egyház tagjainak érezzük magunkat, hogy az azzal való összetartozandóságunk- nak élénk tudatával bírunk, hogy szellemi és erkölcsi életünk erőit annak teljességéből merítjük, minthogy Krisztus urunk az ő kegyelmének és igazságának drága kincseit az egyházba és annak kegyelmi eszközeibe fektette le. Mert amily mértékben növekszik bennünk nap-nap után újból az egyházias érzület, oly mértékben növekszik köztünk a testvéri egyesülés, az összetartozandóság érzete. Amily mértékben növekedőben van nap-nap- "titán sok vihart látott egyházunk iránti szeretet, oly mértékben gyullad ki újból szegény, szerencsetlen hazánk iránti honsze- relmünk. Forgatván ezeréves múltúnk történelmét, kiket tartottak ott nagy hazafiaknak? Nemde azokat, kiknek hazaszeretete a vallás, az egyházszeretet tüzébe forrt ki és tisztult át istenfélelemmel párosult hazaszeretetté. * Demokratikus müveit keresztyén Magyarországot akarunk, amelyben minden becsületes munkás boldogul. Azt akarjuk, hogy igazság és erkölcs uralkodjanak ebben az országban. Hogy e szép álmunk minél előbb valóra váljék, tisztítsuk meg kezeinket, sziveinket a bűntől, alázzuk meg magunkat az Isten hatalmas jobbja előtt. Megalázván magunkat, felmagasztal bennünket. Mert nem gyönyörködöm a meghaló halálában, ezt mondja az Ur, hanem hogy megtérjen és éljen ! C. O. Letűnt a vörös szín... Letűnt a vörös szín, Nemzeti szín járja. Nem bűn már keblemen A magyar kokárda — A magyar kokárda. Fenn hordom fejemet, Szemem meg úgy ragyog — Áldom a Teremtőt: Mivel magyar vagyok! — Mivel magyar vagyok! BÚZA JÓZSEF.
