Harangszó, 1919
1919-09-28 / 38-39. szám
198. HARANOSZÓ. 1919. szeptember 28. van a lakomára, megszólítja egy öreg asszony, hogy nem volna-e hajlandó e szent estét az ő körükben eltölteni, majd meglátja, nem bánja meg. Az öreg ‘asszony a keresztyén misszió tagja volt. Schilling nagyon érdekesnek találta a dolgot s gendolta mennyi furcsaságot beszélhet majd a rajongók dolgairól barátainak, elment az öreg asszonnyal, buzgó éneklés, hő imádság, az első karácsony történetének olvasása közt telik el az este. Schilling mintha látná mosolygós gzermekéveit, mikor az édes tanítga- tás az első imádságra, mintha hallaná a gyermekszív őszinte énekét, melynek hallatára úgy megtelik a szív valami kimondhatatlan érzéssel. Nem megy el barátai lakomájára. S elhatározza, hogy komoly, becsületes ember lesz. Milyen komoly volt elhatározása, mutatja, hogy főnökéhez sürgönyt meneszt, melyben kijelenti, hogy azt a hajórakomány bálványt, mely épen megérkezett, ő el nem adja, mert ellenkezik keresztyén meggyőződésével, hogy ő a bálványimádást terjessze. Főnöke egyszerűen elcsapta. Kenyér nélkül maradt. Amint búsan járja az utcákat, találkozik Thoben püspökkel. Ez kérdó szomorúsága okát. Elmondja. »Lássa ifjú barátom — mondja az ősz püspök ön már egy diadalt aratott a sátánon, próbálja folytatni. Legyen hittérítő-« Schilling ráállt. S két év múlva ő lett a legkedveltebb hittérítője Indiának, ki, amint maga mondá, meg nem nyugszik addig, míg mindazokat Jézushoz nem vezeti, kiket az eladott bálványokkal megrontott. Főpásztori körlevél. Kapi Béla dunántúli püspök 17. számú körlevelében a következő szózattal fordul egyházkerülete lelkész- és tanító karához: Szeretett Lelkész- és Tanítótestvéreim ! Midőn a proletárdiktatúra megszűnése óta elsőizben szólok az egyházkerület lelkészi- és tanítói karához, hálá- datos szívvel magasztalom Isten megsegítő kegyelmét, mely megpróbáltatások között erőnk, kétségeinkben reménységünk, bizonytalanságokban e- gyedüll bizonyosságunk volt. Egyházunk súlyos szenvedések nyomait hordozza. Anyagi létünk alapjai megrendültek s hozzávetőlegesen sem tudjuk felmérni a lelkekben történt rombolás nagyságát. Mégis nem töltjük meddő panaszkodással időnket, hanem azt komoly önvizsgálatra fordítjuk, hogy meglássuk a nehéz fenyítésben Isten nevelő eszközét, mely azután végül is az igazság békességes gyümölcseivel fizet. Isten iránt való háládatossá- gunkat elhatározássá és munkaerővé alakítjuk. Nemzetünknek a politikában, közgazdaságban, kulturális és társadalmi életben értékesíteni kell a letűnt nehéz időszak tanulságait. Nemzeti szerencsétlenség és a nemzet léte ellen elkövetett bűn lenne, ha a régit folytatnánk és nem keresnénk egy általános megújulást. Ami elkorhadt és megrothadt, az pusztuljon s adjon helyet egy új teremtésnek, melyben az Úr lelke az embermilliók boldogságára munkálkodik. Egyházunkat is bűnbánatra kötelezi a körülötte heverő sok rom. Meg kell látnia mulasztásait és meg kell keresnie kötelességeit. A siránkozó panaszkodás erőt zsibbaszt, a felelősséget másokra hárítja, az önvizsgálat feltárja a valót és erőt ébreszt. A történelem tükrében meglátjuk igaz mivoltunkat Az egyháztársadalom, de különösen az iskola-ügy, a bel- misszió s a tanítóképzés vagy inkább nevelés terén sokat mulasztottunk. Mindezt pótolni a jövendő feladata. Köszönettel gondolok mindazokra, kik a proletárdiktatúra nehéz idejében hűséggel megállották anyaszentegy- házunk mellett s kitartásukkal, munkaerejükkel, meggyőződésük bátor hitvallásával anyaszentegyházunkat erősítették. Hálával gondolok az egyházmegyék espereseire és felügyelőire, kik a felelősségteljes időben igazán bölcsességgel egyesítették az erélyt. Meleg szeretettel gondolok a lelkész- testvérekre, kik alkalmas és alkalmatlan időben meg nem szűntek az örökkévaló változhatatlan igazságot hirdetni. Meleg szeretettel gondolok a hu tanítótestvérekre, kik fenyegetések és tilalmak közt is teljesítették vallástanítói tisztüket s együtt imádkoztak híveink seregével. És szeretettel gondolok híveink ezreire. A felvonuló ellenség elé nem fegyverrel, hanem imádkozó lélekkel léptek. A kifosztott egyházi pénztárakat megtöltötték szeretetiik adományaival s a kézből kiütött kenyér helyett más kenyeret adtak szeretettel. A nehéz időszak legmeghatóbb emlékei maradnak ezek mindvégig, melyeknek emléke is erőt ad a nehéz kötelességek teljesítésére. Fájdalommal kell megállapítanom, hogy köztünk is voltak gyengelelküek. Megtévedtek és elestek. Egyházunk, hazánk és a keiesztyén világrend iránti kötelességünk követeli a megtorlást Nehéz kötelességnek érezzük ezt, melyet szívvel és túlzás nélkül fogunk teljesiteni. Ezenközben is egy pillanatra sem feledjük, hogy a mások megtévelyedésében meglássuk saját gyengeségünket és mulasztásunk sokaságát. A jövendő még bizonytalan, de a^Jjj munka kötelessége bizonyos. Bármit hozzon a közelgő jövő, bármiként alakuljon ki hazánk és egyházunk végleges helyzete, bizalommal kérem a lelkész- és tanító testvéreket, álljanak egyházunk munkás táborába. Egész szívre, egész lélekre, a meggyőződés teljességére van szükség. Hozza mindenki önmagát a Krisztus anyaszentegyháza szolgálatába, teljesítse hűséggel a rábízott munkát, akkor látunk még boldogabb időt Isten kegyelméből 1 Ugyancsak a fenti körlevélben 1225. p. alatt megemlékszik a püspök az Evang. Kér. Munkások szövetségéről, amidőn így szól: Az egyházunkat fenyegető válságos időben az egyházszeretet és felelősség munkás táborba állította anyaszent- A egyházunk Krisztustszerető lelkes csa-^***'1 patát. Megalkották az Evangéliomi Keresztyén Munkások Szövetségét s programmul tűzték maguk elé anya- szentegyházunk munkára serkentését *' s egyházunk tagjainak élő egyháztagokká léteiét. Ez idő szerint főleg a főváros gyülekezeti életének erősítésére törekszenek, külön istentiszteletek, vallásos estélyek tartásával. Az egyetemes papság elve alapján a lelkészek munkatársául hitbuzgó világi egyháztagokat állítanak oda az örökkévaló igazság hirdetésére. Az ifjúság és a felnőttek részére bibliai köröket szerveznek, ahol egy-egy tapasztalt keresztyén munkás útmutatása mellett behatolhatnak az Isten igé- jének csodálatos világába. Fegyverükvj^ az ige, erősítőjük: Isten kegyelme. Ettől a kegyelemtől várják, hogy szövetségük munkáját kiterjeszthesse evang. anyaszentegyházunk szélesebb köreire is. Erősítsük testvéreinket buzgó imádkozásainkkal. A Szövetséget lelkésztestvérek és gyülekezetek, valamint a gyülekezet világi tagjainak legmelegebb figyelmébe szeretettel ajánlom. Szeretettel ajánlom azt is, hogy a felettébb szükségessé váló egyházi munkaszervek megteremtésé- **** nél tanácsukat, sőt esetleg közremü-
