Harangszó, 1919
1919-09-28 / 38-39. szám
X. évfolyam. (did. szeptember 28. 38—39. szám. Felelős szerkesztő és kiadó: SZALAY MIHÁLY. T Arsszerkesztő: NÉMETH KÁROLY. Kéziratok LovAszpatonára (Veszprémmegye), előfizetési dijak, reklamAcIók a MARANOSZÓ kladóhlva- talAnak Szentgotthárdra (Vasvármegye) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. t EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Alapította: Kapi Béla 1910-ben. Szerkesztő s a kiadóhivatal vezetője: CZ IP OTT GÉZA 8ZENTGOTTHARD (Vas vármegye.) A „Harangszó“ előfizetés ára: egész évre közvetlen küldéssel 10 kor., csoportos küldéssel (legkevesebb 10 példány) 8 korona. A „Harangszó“ terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek Ingyenpáldányo- kat küldünk. Megjelenik minden vasárnap. A mélységből... A mélységből kiáltunk fel Tehozzád! Óh, adj erőt javunkért kiizdenünk. Ha elfordítod is tőlünk szent orcád, Csak magunkra ne hagyj, jó Istenünk! Hazánkat balsorsátka ím megtépte, A szent kereszt csaknem a porba dőlt... Maradj velünk! Mivé lesz Fiad népe, Ha elhagyod s nem állsz mellete őrt ?! He engedd, hogy a súlyos ősi átok, A széthúzás dúljon hazánk felett; Ezer sebét, kínszenvedését látod, Amit vétettünk Ellened, feledd. +d.elkiink a jövőt aggódva kutatja, Ezer lelket egy gondolat epeszt: Vész mindenünket semmivé dúlhatja, De el ne vesszen, álljon a Kereszt! Fénye vezessen, egyesítsen minket, Lelkűnkbe öntsön újabb, szent erőt; Hitünk legyen: Áldásodat ránk hinted, Ha összetartunk a Kereszt előtt! ALMÁSY BRÚNÓ. Az imádság;. Ha a bibliát többször kezünkbe vesszük s az evangéliomot olvasgatva ^ Üdvözítőnk életét tanulmányozzuk, rkneggyőződhetünk arról, mily fontos szerepe volt nála az imádkozásnak. Nem kapott semmibe: nem segített, nem gyógyított, nem művelt csodákat és hatalmas dolgokat, mielőtt tekintetét az égre emelte s lelkének fohászát Istenhez küldte volna. Imádkozni látjuk Ót, elmélyedve az Úrnak dolgaiba negyven napon keresztül, hogy jól, hűséggel és teljességgel végezhesse el a reá váró nagy munkát. Imádkozott könnyes szemekkel, részt- *—♦ vevő szívvel jó barátjának, Lázárnak sírjánál, imádkozott véres verejtékkel •tt az Olajfák hegyén, hogy múljék el tőle a keserű pohár s imádkozott a golgotái kereszten ellenségeiért: »Atyám, bocsás meg nekik, mert nem tudják, mit cselekesznek«. Ugyan miért tette ezt Jézus mindig oly állhatatosan és buzgósággal ? Azért, mert az imádkozás lét- és életfeltétel volt nála, mint nálunk a levegő vagy mindennapi kenyér, mely előbbi nélkül semeddig, utóbbi nélkül is csak pár napig tudnánk elleni, eltengődni; azért mivel ez volt az a csatorna, melyen át mennyei erők ömlőitek leikébe, ez volt a kapocs, a beszélgetés formája közte és Isten i között; és nem utoljára azért, mert j meg volt győződve, hogy szívünknek könyörgése nem maradhat meghallgatás nélkül a mindeneket halló és tudó Teremtő előtt. Már most mi keresztyéneknek, Jézus igaz követőinek vaíljuk magunkat. Mi sem természetesebb tehát, hogy valóban öt kövessük s ha nála oly fontos az imádkozás, minálunk is az legyen. Mégis mit látunk, mit figyelhetünk meg a legtöbbünk életében ? Nem azt-e, hogy megfogyatkoztunk, megrestültünk az imádkozásban? A szerencsések azért, mert jól megy a dolguk, a boldogtalanok meg azért, mert úgyis rosszul folyik életük. S a szomorú eredmény nem egyszer az, hogy tiz vagy csak Öt percet sem tudunk naponkint annak szentelni, ki nekünk 24 órát juttat nap-nap után. Ha ez még sokáig így tart; ha benső lelki életünkkel a jövőben is oly végtelen keveset törődünk és gondolunk, mint eddig tettük: akkor lassanként oda jutunk, hogy nem is tudunk többé imádkozni, mint az új kornak egyik bölcsésze, ki könnyezve vallotta be: Hiába, nem tudom szívemet kinyitni az imádság kulcsaival. Pedig ha a legszentebb, legigazabb ember a ná- zárethi Jézus, nem nélkülözhette az imának erejét, hatalmát, mennyivel kevésbbé nélkülözhetjük mi, akik minden tekintetben összehasonlíthatatlanul gyengébbek, gyarlóbbak vagyunk, mint Ő. És tényleg a történelem is azt mutatja, hogy az igazi nagy emberek nagy imádkozók is voltak. Egy Bethlen Qábor, egy II. Rákóczy Ferenc, kinek gyönyörű imája »Győzhetetlen én kőszálamc szövegében is ismeretes előttünk, egy Bismarck, a hires német vaskancellár, azért voltak igazán nagyok és erősek, mivel sohasem restültek meg az imádkozásban. Nem volna szabad ugyanis elfelejtenünk, hogy Istennél a legparányibbtól a legnagyobbig minden készen van számunkra, amire csak szükségünk lehet, de megkívánja, elvárja tőlünk, hogy mi kérjük azokat, könyörögjünk azokért, hogy ez által is elismerjük, hogy nélküle semmi jót nem cselekedhetünk, Mivel azonban ezt elmulasztjuk, innen van, hogy korunknak egyik kiváló theológusa ezt kiáltja bele Jakab apostollal az elégedetlenek százezreinek fülébe: »Nincs néktek, mivel nem kértek!« Nincs néktek, mivel nem imádkoztok! Nincs igazi öröm, nincs igazi békesség és bol- dogság köztynk, mert mindezeket saját erőnkből akarjuk előteremteni s nem kegyelemből elfogadni. Sikertelen vállalkozás ez, hagyjunk fel vele. Isteni erő, Isteni kegyelem segíthet csak bennünket mindehhez, ezért imádkozzunk oly állhatatos és erős lélekkel, mint az, kit Mesterünknek vallunk. Horváth Sándor. Egy meghívás. Még a nyolcvanas években egyik nagy londoni kereskedő ház ügynökeként élt Indiában Mr. Shilling. Mint nagy jövedelmű ember nagy lábon, mint ifjú könnyelműen élt. Karácsony estén valami nagy mulatságot rendeztek barátaival. Mikor épen menőfélben
