Harangszó, 1919

1919-07-10 / 30-31. szám

1919. augusztus 10. HARANGSZÓ. 169. szellemből, amit az egyház nevelt bele s míg hite teljesen megszilárdult. Barátainak egyszer megvalotta: »Az ördög gyakran olyan argumentumokat (érveket) hozott elő nékem, hogy már nem tudtam, van-e Isten, vagy nincs«. Micsoda küzdelmen kellett keresz­tül mennie I De nem akart a kéte­lyekkel könnyen végezni. Nem űzte el azokat magától, nem is engedett nekik maga felett győzelmet, hanem megvívta a harcot, bármilyen rette­netes volt a teljes győzelemig. Nem nyugodott, mig a Szentirás segítsé­gével kételyei fölé nem kerekedett és az igazságot el nem érhette. Ilyen igezságszeretet mellett Ítéljük meg, igaza volt-e katholikus ellenfe­leinek, akik mindenkor >ős hazugot« láttak Lutherben ? (Folytatjuk.) f\ lélegzés kiskátéja. A lélegzés a legelemibb életszük­séglet s az ember azt hinné, hogy ezt a funkciót mindenki születésétől fogva helyesen végzi. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a legtöbb ember nem tud helyesen lélegzeni. A helytelen lélegzés a legsúlyosabb hiba, amely sok betegségnek lehet előidézője. A szülőknek nagy gondot kellene fordítaniok arra, hogy gyer­mekük már kiskorukban megtanul­janak jól lélegzeni. Arra kell először is ügyelni, hogy a kis gyermek telje­sen és csakis az orrán át szívja ma­gába a levegőt. Az orr átmelegiti a Úgy veszem észre, az a farizeus is olyan volt, mint én. Az is bizo­nyosan mindig csak magára gondolt. Csakhogy egy pohárral többet ihas­son, jó melegen lehessen, de a ven­dégre nem gondolt. Magára gondolt, de a vendéggel nem törődött. Pedig ki a vendég? Maga az Úr. Ha én hozzám eljönne, nem úgy tennék-e én is? És lekönyökölt Avgyéjics mind a két kezére s észre sem vette, hogy elszunnyadt. — Márton I — hangzott egyszerre a füle mellett valami lehelletszerühang. Fölrezzent Márton az álmából: — Ki az? Fölébredt, az ajtóra nézett. Senki. Megint elbólintott, de ekkor már vi­lágosan hallotta: — Márton, Márton! Nézz ki hol­nap az utcára: eljövök! Fölébredt Márton, fölkelt a szék­ről, megdörzsölte a szemét És nem levegőt s egyben meg is tisztítja. Az átmelegitett és megtisztított levegő aztán nem okozhat semmiféle kárt sem a tüdőben, sem a légcsőben. Nem szabad nyitott szájjal lélegzeni, mert ez a legveszedelmesebb az egészségre. Még az alvó gyermeket is fel kell kelteni, ha a szájon szívja be a levegőt. Aki horkol, az mind helytelenül lélegzik. A horkolás pedig kiszárítja a légcsövet és érzékennyé és fogékonnyá teszi a gégebajok és a köhögés iránt. De a nyitott szájon való lélegzés még súlyosabb bajokat is szerezhet az embernek. A fülkata- rus, nehéz hallás, asztmára való haj­landóság, mind a helytelen lélegzés eredménye is lehet. A nyitott szájjal való lélegzést tehát minden erővel le kell szokni, ha szokásból ered. Sokszor a ssájon való lélegzés va­lami betegségnek a Jele és ekkor or­voshoz kell fordulni. Előfordulhat, hogy az orr poliptól dugult be, vagy a mandulák megdagadtak, esetleg az orrüregben daganatok vannak, ame­lyeket el kell távolítani. A legjobb, rögtön egy kiváló orr- vagy gége­specialistához fordulni. Az se ritka­ság, hogy az orr Yáiasztófala kelle­ténél vastagabb, vagy elgörbült, mi által a rendes légcirkuláció megakad az orrban. A szülők gyakran szidják gyermeküket a rossz lélegzésért, mert azt hiszik, hogy rossz szokásból szív­ják a levegőt helytelenül. Az anyának, amint észreveszi, hogy gyermeke nem lélegzik rendesen, rögtön orvosi ta­nácsot kell kikérnie, mert csak így tudta: álmában hallotta-e ezeket a szavakat, vagy ébren. Eloltotta a lámpást és lefeküdt aludni. Reggel még hajnal előtt fölkelt Avgyéjics, imádkozott Istenhez, be- fütött a kályhába, föltette a zöldség­levest, darakását, belegyújtott a tea­főzőbe, kötényt kötött és az ablak­hoz ült dolgozni. Munka közben egyre csak a tegnapira gondol. Kivált két dologra: hol azt gondolja, csak rém­lett neki az a megszólítás, hol azt, hogy egész világosan hallotta. Hát hiszen ilyesmi megtörténhetik — gon­dolja magában. Ül Márton az ablaknál; de nem tesz annyi öltést, mint ahányszor az ablakra néz s amint valaki ismeret­len csizmával megy ott el, felnyújtja a nyakát, kinéz az ablakon, hogy ne csak a csizmáját lássa az arra menőnek, hanem az arcát is. Elment arra egy házmester új csizmában, elment egy vizhordó, azu­óvhatja meg magzatát sokszor egy egész életen át tartó betegségtől. Az őszi repce vetése s talajkészitése. Az őszi repcét békeidőben külö­nösen azért szeiettük mi gazdák, mert eladásából jutottunk fiiss pénzhez, néha pedig aránylag sokhoz. Ma ,’/álás okok ajánlják termelését. Hiányt sla­ved majdnem minden gazda a vén^ gító anyagban. Azután a repceolaj pótlószerül használhatjuk fel a z^ helyett. A jól elkészítet* talajba b.nI ran vethetünk utána búzát. Mag 5 ára s egyéb körülmények nagyon ki­ajánlják a gazdának must a rep^ termesztést. ,iy Televénydus mély rétegű, jó er?a sen trágyázott, mélyen szántott kp: zépkötöttségii agyagon diszlik. Me^1 terem a homokon is ha jó erős*h meg van trágyázva. :s Vetik kalászosok után is, de Jo^s korán lekerülő takarmány után vetij” mikor a talajt elkészíthetjük alája.,,1 Az elkészítés a következőképp!}, történik. Mihelyt lekerült a takarmá'*i sekélyen alászántjuk földjét; ezut^’ elfogasoljuk a szántást s mikor g^ zosodni kezd jó mélyen, 20-re leszánt juk, elfogasoljuk lehengerezzük s hi előző évben nem lett volna trágyázva megtrágyázzuk jó érett trágyával s ezt vetés előtt középmélyen alászánt­juk. A szántást megfogasoljuk, lehen­gerezzük s géppel elvetjük úgy, hogy tán egy kiszolgált vén katona foltos csizmában, a kezében lapát. Avgyé­jics ezt a csizmájáról ismerte meg. A* öreget Sztepanycsnak hítták s kegyelemkenyéren élt a szomszéd kereskedőnél Az volt a dolga, hogy segített a házmesternek. Sztepanycs elkezdte az Avgyéjics ablaka előtt a havat lapátolni. Ránézett Avgyéjics, aztán folytatta munkáját. — No lám. hogy megbolondultam vénségemre — gondolta magában Avgyéjics — Sztepanycs a havat tisz­títja, én meg azt gondoltam, hogy a Krisztus jön hozzám. Egészen meg­bolondultam. Hanem vagy tiz öltés után Avgyé­jics nem tudja megállni, hogy az ab­lakra ne nézzen. Oda nés s látja, hogy Sztepanycs a falhoz támasz­totta a lapátot, maga pedig mintha melengetné magát, vagy pihenőt tar­tana. — Vén törődött ember. Látszik,

Next

/
Thumbnails
Contents