Harangszó, 1919
1919-07-13 / 28-29. szám
1919. július 13. HARANQSZÓ. 161. Még barátai is jobban szerették volna, ha komolyabban és ünnepélyesebben viselkedik, s nem tréfál es élcelődik olyan vidáman és fesztelenül, de mível bűnt nem látott benne, megmaradt természetességében s akár komoly dologról, akár tréfáról volt szó, szabadon természetesen kiöntötte bensejét. (Folytatjuk.) Az orvos hívása. Irta: Dr. Kovácsics Sándor járási tiszti orvos. »Hogyan hívjuk az orvost« címmel egyik orvosi lap közölt nem régen cikket A cikk tárgya annyira a mindennapi életbe vág. annyire össze iügg az orvos és a közönség eredményes együtt működésével, hogy szinte bekezdő fejezetül kínálkozik a közegészségről megindítandó cikksorozatnak. Közismert jelenség, hogy magyar népünk még mindig nem látja tisztán az orvos hivatását. Nem tudja, hogy gyógyítani csak az tud, aki megtanulta ismerni az emberi szervezetet, ennek rendes és beteges működését; v aki ismeri a gyógyszerek hatását. Részben innét ered, hogyha valaki megbetegszik, bizik a jó természet gyógyító erejében. Ha azután ez nem tud megbirkózni a bajjal, akkor sorra kerülnek azok, akiknél a jó szándék soha, de a gyógyítás mesterségének, művészetének tudása majd mindig hiányzik. Elmondják: az én Pistám is így volt; tettünk rá hideg, vagy meleg borogatást; adtunk be neki anya- \ levél főzetet, vagy más egyebet; a gyerek jobban lett, meggyógyult; most olyan egészséges, mint a makk. \ Hát adjunk ennek is azt; tán rreg- * gyógyul ez is? Ha a betegség komolyra fordul, az ajánlott házi ke- ^zelés nem vált be, akkor gondolnak arra, hogy mégis »jó lenne talán orvost hivni.« Ez alatt természetesen napok teltek, a baj is tovább fejlődött, így az orvos súlyosabb probléma előtt áll, mintha kezdetben mindjárt hívták volna Az első és fő kötelesség tehát — különösen gyermekeknél — az, hogy ne várjunk az orvos elhívásával, ne próbálkozzunk tudatlanok javaslataival, mert az emberi élet nem valami kísérleti nyúl értékével bir. Szokjuk meg azt, ha baj van a háznál, akár gyermeknél, akár felnőtnél, azonnal hívjuk el az orvost, mert ha 99 szer nincs komoly esetről szó, de a századik esetben már a korai, időben való hívással megakadályoztuk a betegség komollyá való fejlődését, úgy bőven megjutalmazva láthatja mindenki lelkiismeretes eljárását. Mit mondjunk az orvosnak? Nem elég egyszerűen izenni, hogy »gyűj- jön el, mert beteg az idesapám«, hanem értésére kell azt is adni, hogy mikor betegedett meg s körülbelül milyen bajról van szó? Erre azért van szüksége az orvosnak, hogy tudja magát mihez tartani: azonnal kell-e mennie, vagy bevárhatja mig sorra kerül? A baj természetét illetve pedig azért kell tájékoztatni, hogy ha valami segítő eszközre, műszerre van szükség, azt mindjárt magával vihesse. Ne kelljen az orvosnak újból visszamennie. Itt csak arról van szó, hogy megmondják : a gyereknek a torka fáj, kelevénye van, szúrásai, fájdalmai vannak, köhög stb. szóval olyan jelenségek bemondásáról melyeket bárki észre vehet, megtudhat, aki a beteget látta, aki a beteggel már beszélt. Meg kell mondani az orvosnak azt is, hogy a beteget hogy hívják és hol lakik? Akár hányszor megtörtént, hogy a személyzet nem tudta megmondani se a beteg nevét, se a lakását; vagy elfelejtette, vagy nem is mondták be. Mindenkit nem ismerhet se az orvos, se az alkalmazottja. Különösen vidékre való kiszálláskor esik meg gyakran, hogy a beteg lakását pontosan nem mondják meg Ilyenkor azután bejárhatja az orvos a fél falut, mig megtalálja a beteget. Tessék elképzelni ezt a helyzetet téli időben, sötét este, mikor az utcán már senki sincs, világosság is kevés helyen, mikor a tyúkokkal feküsznek az emberek s mikor minden háznál egy-egy véreb fogadja az alkalmatlankodó idegent Tegyük meg tehát az orvosnak azt a szívességet, hogy akár helyben, akár vidékre hívjuk, írjuk fel: a beteg nevét és lakását. Röviden elég ennyi: Nagv János. Árpás, 125. szám, torka fáj. Soha ne küldjünk az orvosért kis gyermeket, aki az orvos kérdezősködésére nem tud felvilágosítást adni. Ha pedig mást nem lehet elküldeni, akkor Írjuk fel neki a beteg nevét, lakását, a betegség természetét, hogy mikor óhajtja az orvos látogatását: azon- nal-e, vagy még az nap. Az orvosnak több betege is van, ritkán van .abban a helyzetben, hogy azonnal mehessen; másrészről meg- könnyitjük munkáját, ha az egy útban esőket, egy utcában lakókat egyszerre látogathatja meg, nem kell neki külön-külön mindenkihez elmennie. Végül szeretném megértetni az olvasóval, a magyar néppel, hogy ne csodát várjon az orvoslói. Ne azt várja, ha egyszer megnézi az orvos a beteget, hogy az már elégséges s ha nem gyógyul — más orvost kell hivni. A gyógyítás olyas féle szellemi munka, mint a hadvezéré. Ki kell kutatnia az ellenséges állásokat, a betegség helyét, minőségét, fokát s harcba kell vinnie a legjobb fegyvereket, a gyógyszereket. Időközben váitozhatik az ellenséges hadállás ereje, helye, foka s most már más fegyverről, más gyógyító szerről kell gondoskodnunk. Ha a beteget csak egyszer láthatjuk, akkor természetesen a beállott változásokról nem vehetünk tudomást, s a tudatlan hozzátartozók még mindig ott támadják az ellenséget, a bajt, a honnét az már régen elhurcolkodott. Ezért a stratégiai eredménytelenségért igazán nem lehet az orvost,^ az orvos által előirt gyógyító eljárást, gyógyszert okolni. Ili bűnös maga a - közönség, ki az orvosban — sajnoi — nem az emberbarátot, de a kenyérig keresőt látja. Sajnos, az orvosnak is meg kell élni valamibői, bár leg-rja többen nem abból szeretnénk élni, r_ amit a beteg, vagy hozzátartozója 51 fizet. r_ Elárulhatom Önöknek nyájas ol- \z vasók, hogy az igazi orvos miedig^ többet ad, mint a mennyi ellenértéke,er_ neki nyújtanak, mert az orvos életei s ment, sokszor a maga élete árának Legyen tehát a közönség teljes jg bizalommal orvosa iránt, aki szívén-0g lelkén viseli sorsát, egészségi jóvol-ra_ tát, boldogságát, akit a közönség nem’ie. tud megfizetni, csak háláját róhatja^i le anyagiakban, érzéseiben. > Becsüld; js az orvost a szükség miatt.« —}4S mondja egy latin közmondás. ,t_---rr-............. az A gályarabok meghagyása ésan vallástétele: Mikor a kapuvári bőr- }a tönber. szenvedő protestáns lelkésze- ez két gályarabságra indították, Rima- szombati János gömöri lelkész búcsú- ^ zásul ezt mondta az odasereglett )e híveknek: »Kedves atyámfiai, ne rendüljetek meg és a tiszteteknek állhatatossága
