Harangszó, 1919
1919-07-06 / 26-27. szám
(X. évfolyam. 1919. július 6. T—“ 26—27. szám. T Felelőt szerkesztő is kiadó: í JALAY MIHÁLY. Társszerkesztő: l~meth károly. liszlratok Lovászpatoná.a t«*szprémmeg,e), elöfi- ótósl dijak, reklamációk «HARANG8ZÓ kladóhlva■ ólának Szentgotthárdra ■ aasvármegye) küldendők. I Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Szerkesztő s a kiadóhivatal vezetője: CZIPOTT GÉZA SZENTOOTTHÁRD (Vasvármegye.) & 8 V EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Alapította: Kapi Béla 1910-ben. A család és az erkölcs Az örök isteni rendelés karöltve természettel családokba csoportosított bennünket, hogy külön-külön najlamaink és tehetségeink kölcsönös i/ámogatása által is segítve annál Alkalmasabban közeledhessünk a kitűzött célhoz, hogy annál több kapocsba! fűződve egymáshoz, többszörös Riisztön által buzdíttassunk a szerény .munkásságra, a magán- és közös óólét előmozdítására. Tudvalévő, hogy az együttes élet »nem kevés alkalmatlansággal jár; »Fe másrészt sokképpen kelltmesíii tjildi vándorlásunkat, ha azt bölcs {'etszabályok szerint intézzük. £T*Sokat tanult és tapasztalt emberek ^ illják, hogy még a sokban hibás isemberekkel is jobb együtt lenni, mint »iteljes elhagyatottságban élni. A jókkal /való együttlétnek örömeit pedig alig dlehet eléggé kifejezni. Hogy azonban a társas életnek nminél több kellemeit tapasztalhassuk, fi arra kell magunkat képesítenünk, iíliogy mindenki irányában igazságosak ö és méltányosak tudjunk lenni. Ktilö- ri nősen a hozzánk legközelebb állókkal, fi a családbeliekkel van legtöbb alkal- i műnk igaz szeretetünket éreztetni. f Való ugyan, frogy az Igaz szeretet s sok áldozatba kerül, de az is tagad- í hatatlan, hogy ez sokszorosan visszájaháramlik reánk a viszontszeretet és J^ljvesség jótékonysága által, jí' Nem kell bővebben részleteznünk amennyi örömöt szereznek az okos •ülőknek jól nevelt gyermekeik, ml- br illő kegyelettel róják le hálájukat reájuk fordított szülői gondokért, Hl likőr jámbor engedelmességgel tel- esítik elgyöngült szülőknek minden Kívánságát és félénken óvakodnak mindentől, mivel őket öreg napjaikban megszomoríthatnák. Minden jó szív elérzékenyül, ha ilyesmit tapasztalhat alahol. Ámde széliében hallatszik a pa- i nasz, hogy ilyesmi már nagy ritkaság j napjainkban. Fájdalom, igaz, mindinkább ritkulni kezd az eféle örvendetes jelenség. De hát, vájjon nem lehetne-e azt tenni, hogy újra szaporodásnak eredjen, ami eddig üdvös volt? Hogy is ne! Megterem a jó erkölcs minden helyen és minden időszakban, csak ápolni kel! annak keblünkben sarjadó csiráit Ezt pedig leginkább teheti a jó rendtartásű családi élet, melynek aztán legszebb díszei a jámbor és nemes erkölcsű gyermekek. Hogy azonban ily boldog családi körök támadhassanak, legelőbb is okvetlenül szükséges, hogy a családfők újra előszedjék elődjeik, apáik jobbik eszét és ezzel igyekezzék ismét visszaállítani a jó házi rendet. Természetes, hogy ennek előbb alapját kell letenni; azaz, hogy föl kell venni, amit sokan gondtalanul elvetettek, elhányták maguktól: azt az igazi vallásos érzelmet, mely minden üdvösséges tényezőnek alapja. Ha a jó iránti szeretetet megismerjük és gyakoroljuk, akkor a felebarátaink iránti tartozást is jobb rendben teljesítjük. Csak aki szereti az Istent, szereti felebarátját is. A „Harangszó“ előfizetés ára: egész évre közvetlen küldéssel 10 kor., csoportos küldéssel (legkevesebb 10 példány) 8 korona. A „Harangszó“ terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek Ingyenpéldányokat küldünk. Megjelenik minden vasárnap. Luther jelleme. Dr. Walter Vilmos rostocki egyetemi tanár a reformáció négyszáz éves jubileumára „Luther jelleme“ címmel igen alapos és értékes könyvet irt, amely minden oldalról megvilágítva elénk állítja Luther hatalmas alakját, aki, mint épen Walter könyvéből láthatjuk, valóban prófétai lélek, prófétai jellem volt, akit Isten rendkívüli adományokkal ellátva valóban prófétai munkára küldött és világtörténelmi szerepre méltatott. Walter értékes jellemrajzát ifj. Viktor János fordította magyarra és a »Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség« adta ki. Ennek nyomán ismertetjük mi is — bár igen kivonatosan és hézagosán — a nagy reformátor jellemét. Talán akadnak, akiket ez a rövid ismertetés a Luther jellemével és munkájával való bővebb és alaposabb foglalkozásra ösztönöz. Nagy lelki gyarapodással jár az ilyen munka. Egészen másként tudjuk látni és értékelni a reformációt, aminek folytán evangélikus hitünk is tartalmasabbá, öntudatosabbá s úgy magunkra, mint másokra nézve értékesebbé és hasznosabbá válik. Luther jellemét épúgy, mint hatalmas munkáját: a reformációt a történelem igen különbözőképen Ítélte meg. Egyik részen haraggal és megvetéssel tekintenek reá, a másik részen örömmel és lelkesedéssel. Különben is nehéz az ilyen nagy embert helyesen megítélni, mert jelleme több olyan ellentétes vonást egyesít magában, amelyek látszólag kizárják egymást. De az igazán nagyokat épen az jellemzi, hogy bennük a legfeltűnőbb ellentétek is megférnek egymás mellett. Luthert csak az értheti meg igazán, aki őt vallási hősként fogja fel, mert a hitnek nehéz harcát vívta meg előbb önmagában, aztán az ellenséges világban. Megtapasztalta, átélte, mi az, mikor az ember megtalálja a »kegyelmes Istent«; világosan, elevenen érezte a kegyelemnek bűnbocsátó, megigazító és boldogító hatását s ezt a belső tapasztalatot, ezt a boldog lelki élményt akarta az egész világgal közölni, hogy ezt a kegyelmet és boldogságot a világ is megtapasztalja és átélje. Erre a nagy feladatra kész volt mindenét, még életét is föltenni.
