Harangszó, 1919

1919-06-22 / 24-25. szám

Ifi9. június 22.

HARANQSIÖ.

A bég hossza haragos tekintetet v vetett a bátor ifjúra s így szólt hozzá:

»Egy napnyi gondolkozás} időt > engedek s holnap ebben az idótájban I ismét visszajövök.« Azzal eltávozott.

Mig Ruyter egész nyugodtsággal r visszahelyezte a kelmét helyére, ösz- i szefutottak a szomszéd sátrak kalmárai í s jajveszékelve tanácsolták neki, hogy f most mindjárt vigye ajándékul a kefe gyetlen bégnek, mert különben fejével együtt urának egész hajója veszve . van. Ruyter megköszönte, de nem — .követte a jóakaró tanácsot, válaszolván: »Hűtlen szolga volnék, ha meg nem maradnék a kimondott szó mellett. Férfi vagyok és az is akarok maradni.«

Eljött a másnap s Ruyter épp oly derülten árulgatott sátrában, mint ezelőtt. A jelzett időben pontosan megjelent a bég, még pedig egy vörös öltönyt s széles kardot viselő szolgától követve. Gyilkos tekintetet vetve, Ruyterre kérdeze: »Keresztyén kutya, meggondoltad e már?«

»Igen« — feleié Ruyter. — »Nem, adhatom egy fillérrel is alább, mint tegnap megmondtam. Életemet, ha tetszik, el veheted. De hűtlen szolga és gyarló férfi nem leszek.«

A körülállók lélekzete elállt már e feleletnél, mert a vörös ruhás ^ kardvasához nyúlt. Azonban a bégnek arca egyszerre átváltozik, szelid és derült lesz, ajkáról pedig e szavak hangzanak:

»A próféta szakállára mondom, hogy derék és becsületes lélek vagy.

Hivebb szolgát soha nem láttam s magamnak sem kívánnék. Add ide kezed s legyünk jó barátok. íme itt a pénz a mit kívántál, nincs egy fillér hfjja. E posztóból ruhát varratok, emlékül a te hűségedre.«

Kit veszedelmesek a társadalom szempontjából?

Az egyik japáni folyóiratban, a Nogyo Zasshi-ban érdekes cikk jelent meg évekkel ezelőtt Savada Gentoku tollából, aki tiz osztályba soroza azokat az ifjakat, akik ártalmasak a társadalomra nézve. Nem érdektelen megtudni, hogy kiket tart a japáni iró ártalmasoknak, mert az ő szempontjai karakterisztikusok a japáni gondolkozásra. Savada Gentoku táblázatának első osztályába azokat az ifjakat sorozza, akik jó nevelésben részesültek jól felkészültek az életre, de nem elég erősek, hogy győzedelmeskedjenek azokon a nehézségeken, amelyeket az élet eléjök állít. A második osztályba a túlerőltettek tartoznak. Ezek olyan szerencsétlen fiatalemberek, akiknek egészségét aláásta a megfeszített szellemi munka s idegbajokban szenvednek. A műveletleneket a harmadik csoportba helyezi a cikkíró. Ezek nem tanultak, vagy ha tanultak is, kevés dolog érdekelte őket s egyoldaluakká váltak. A negyedik és az ötödik osztályba azok az ifjak tartoznak,

vele szívet, úgy-e?

Naca erre nem felelt. Ellenben ismét nótába fogott:

özvegy asszony lánya vagyok,

Egy legényért élek-halok, Megfogadnám őt szolgámnak I Hívnám kedves uracskámnak.

— Csak aszondom, Naca, hogy rossz gusztusod van! — folytatta Péter.

— Miért? — kérdezte Naca.

— Azért, hogy neked olyan legény tecdk, mint Bokor Sándor.

— Honnét tudod, hogy nekem ki tetszik ?

— Elegen mondják a faluban.

— Mondjanak, amit akarnak, de én nem kötöttem és nem is kötöm senkinek az orrára, hogy nekem ki tetszik és mi tetszik!

— Hát nem vagy a Bokor Sándor után ?

— Mi közöd hozzá?

— Úgy-e ?!

143.

akik túlságosan rövid ideig részesültek a családi élet áldásaiban s korán kerültek ki az életbe, ahol hajótörést } kellett szenvedniük. Savada Gentoku táblázatának hatodik osztályába a gazdag emberek fiai kerültek, akik azért veszedelmesek a társadalomra nézve, mert nem ismerik az életet, nem ismerik a pénz értékét s nem igen teljesítik kötelességeiket a közönséggel szemben, mert anyagi körülmények nem kényszerítik őket erre. A hetedik osztályba a fantaszták és álmodozók kerültek, azok az ifjak, akik indokolatlan becsvágyból hamis célokat tűznek maguk elé, s nincs meg a kellő türelmük és szerénységük, hogy az életbe beleéljék magukat. A nyolcadik osztályba az élvhajhászok tartoznak, akiknek egyetlen életcéljuk: élvezni s akik nem akarnak mást, csak az asszonyoknak tetszeni. A kártékonyak kilencedik osztályába az epikureistákat sorozza a cikkíró, akik csak egy istenséget ismernek: a hasukat. A tizedik osztályba azok az ifjak tartoznak, akik nem vesznek részt a társadalmat előbbre vivő munkálkodásban, akik elhanyagolják őseik sírjait s akik nem dolgoznak a nemzeti eszmékért és nem hisznek az Istenben. A japáni iró nagyon okosan látta meg, hogy kik azok, akikből nemcsak kevés haszon háramlik a társadalomra, de akik igenis károsak. Ha végigolvassuk ezt a táblázatot, el kell gondolkoznunk: milyen kevesen is vannak azok, akik hasznosak.

— Mit jelent az az úgy-e?

— Mégis csak teccik neked az az alig-legény I

— Igenis legény ő a talpán.

— Legény? Mikor a vállamig is alig ér!

— Nem is olyan égilajtorja, mint te vagy!

— Katonáóknál is csak kéthóna- ,

posnak költött. ,

— Persze, mert édesanyja kifolya- 4 modta. Különben te még kéthónapos- . nak sem köllöttél.

— Mert nem akartam olyan semmi katona lenni.

— Ühüm! éppen téged kérdeznek i l olyan dologban.

— Igenis megmondtam a vizitá- - lóknak, hogy engem vagy huszárnak vegyenek be, vagy semminek. Aszond- - ták, hogy lehető legalkalmasabb vol- t nék huszárnak, de most igen szukté- ó rosan állunk lovak dolgában, azért ,t nem vehetnek be.

Y

ha szolgálatba állanái valahol.

— Isz’ azt szeretném, ha te felfogadná !

— Ej, galambom, nem kell nekünk szógalegény. Hátba elszeretnéd a gazdád lányát... Node, a Sármány meg nem adja így le a tejet, ha csak beszélgetünk. Nóta kell ennnek:

özvegy asszony lánya vagyok, Szeretőt én nem tarthatok,

De ha rózsám szépen kérne: Szívem od’adnám cserébe.

— Cserélj velem! — szólt a hosz- szú Péter s akkora kenyérdarabot dugott szájába, hogy úgy kidudorodott tőle az arca, mintha fölfujta volna a csúz.

— Ej, babám, rossz cserét csinálnék én veled. Más dolgom sem lenne akkor, minthogy neked folyton kenyeret süssek.

— Ne irigyeld tőlem ezt a pár falatot I Tudom Bokor Sándortól nem irigyelnéd. Szívesebben is cserélnél