Harangszó, 1919

1919-06-22 / 24-25. szám

mmmm

X. évfolyam.

1919. június 22.

24—25. szám.

Felelő* »lerkeiztő é* kiadó:

»ZALAY MIHÁLY.

Tár«szerke*zt6:

WÉMETH KÁROLY.

•Mfézlratok Lovászpatonára ^Veuprlmmígy«), előfl- • -zetéil dijak, raklamAcIók aa HARANQ8ZÓ kladóhlva- ■Jtalának Szentgotthárdra ^(VasvArmagya) küldandók.

» Előflzatóat elfogad rden avang. lalkAaz Aa tanító.

HARKNGSZO

EVANGÉLIKUS NÉPLAP.

Alapította: Kapi Béla 1910-ben.

Szerkesztő a a kiadóhivatal vezetője:

CZIPOTT QÉZA szentootthArd

(Vaavárme gye.)

A „Harangszó“ előfizetés ára: egéaz évre közvetlen küldéssel 10 kor., Csoportos küldéssel (legkevesebb 10 példAny) 8 korona.

A „Harangszó11 terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek Ingyanpéldányo- kát küldünk.

Megjelenik minden vasárnap.

Adhat-e az Isten a maga leikéből?

A keresztyén egyház a pünkösdi (léleknek, az Isten lelkének érintésére e született meg. Erre az érintésre, erre aaz isteni fuvallatra történt a lelkek- í ben az a nagy megmozdulás és át- s alakulás, amelynek következtében » egészen új emberekké lettek.

Olyanforma történt velük, mint i mikor a téli ágat megérinti a tavaszi i napsugár, s valami hirtelen bizser- » oés fut végig a száraz ágon, megmozdul i a benne lappangó életerő s új élet, 'i bimbó, új hajtás, új virág fakadoz .»-4*a. Az ó lelkűkben is tavaszi nap- L sütés, tavaszi fakadozás, tavaszi gaz- i dagság támadt, amilyent ezelőtt soha- i sem éreztek. Ügy tetszett nekik, mert [ úgy is volt, hogy életük azelőtt kol- i dús szegény és alacsonyrendü volt, i de most egy csapásra gazdag, termékeny, magasrendü életté formáló* i dott. Mindegyik valósággal új teremtménynek érezhette magát.

Megtérésük mutatja, hogy tényleg valami szokatlan dolog történt velük, amit a mai emberek hihetetlennek és lehetetlennek tartanak. Pedig korántsem olyan szokatlan, hogy ma is meg ne történhetnék. Nemcsak meg- 1 történhetik, de meg is történik, ha $ nem is olyan nagy mértékben és nagy meggel. Ma is vannak lelki megmozdulások, megtérések, komoly el- y határozások és megragadó cseleke• detek, amelyek arról tanúskodnak, hogy a lélekjárás épen úgy nem tűnt el a földről, mint a szél járása, ha egyszer csöndesebb és gyengébb is,

. mint máskor.

De hát lehetséges az, hogy az Isten a maga leikével megérintse a mi ty lelkünket és a maga leikéből adjon egy-egy fuvallatot a mi lelkűnkbe? Peleljünk előbb erre a kérdésre:

* lehetséges-e, hogy egyik ember ad- a n leikéből a másiknak?

Adhatok-e én tudásomból másoknak? Kétségtelen, hogy adhatok. Akár az igét hirdetem, akár a gyermekeket tanítom, akár az olvasók számára irok, tudásomat osztogatom szét a hallgatók, vagy olvasók között. De a tudás nem testemnek, hanem lelkemnek része, tehát telkemből adok egy-egy részt másoknak.

Vagy nem lehet-e a hitből átadni másoknak? Mikor valaki bátran, lelkesedéssel vallást tesz hitéről s élete is hitét sugározza ki: nem úgy érez- ztik-e, hogy annak az erőrebb hitü 8 tisztább életű embernek a leikéből száll át egy rész a mi lelkűnkbe s az erősíti és gyújtja lángra a mi lelkünket is?

Vagy honnan van, hogy egyik iskola növendékei nagyjából egyformán gondolkoznak, éreznek és gondolkozásuk általában különbözik más iskolák növendékeitől ? Azt mondják: ennek az iskolának más a közszelleme, mint a másiké. De mi az a közszellem és honnan ered ? Nem mástól, mint a tanítótól, mert minden tanító a maga leikéből csepegtet egy-egy részt tanítványai leikébe. Nagyjából tehát az iskola közszelleme, vagy lelki levegője a tanító lelki életét tükrözteti vissza.

Vagy nem látjuk-e, hogy a barátság által hogyan adja át egyik ember a másiknak lelkének egy-egy darabját s vele javító, vagy rontó hatását?

Ha így mi emberek is adhatunk át a magunk leikéből másoknak, mennyivel inkább az Isten, aki mindent nagyobb mértékben megtehet, mint mi azt felfoghatjuk.

Különben ezt teljesen megmagyarázni, ésszel fel'ogni és másokkal felfogatni nem .s lehet. Ezt csak érezni lehet épen úgy, mint az anya sem tudja soha ésszel végigkísérni és másnak pontosan elmondani, milyen öröm, milyen új érzés töltötte el, mikor szerencsésen világra hozta gyermekét. Ezt az érzést csak érezni, átélni lehet, de róla szavakban számot adni soha.

Kétségtelen, hogy sok ember soha sem érzi és éli át az Isten lelke által való megújulást, mint ahogy nem minden asszony érezheti az anyaság boldogító örömét sem. De ebből nem következik, hogy sem Isten lelkének kitöltetése, sem anyai boldogság nincs. Csak azoknak nincs, akik erre képtelenek

A jeruzsálemi sok-sok ezerre rugó tömeg között is csak háromezer embernek a lelke mozdult meg, csak ezek érezték a Szentlélek hatását; mások teljesen mozdulatlanok, közönyösek maradtak, ismét másokból meg egészen ellenkező hatást fakasztott, úgyhogy az egészet kicsúfolni való bolondságnak, a megtértek túláradó örömét esztelen »részegség«- nek tartották.

Az a napsugár, amely az élő ágból virágot, gyümölcsöt, új meg új ágat fakaszt, hiába esik a kiszáradt ágra, abban az élet meg nem mozdul, arra nézve a napsugár teljesen elveszett, mintha nem is volna. Az a meleg eső, amely a jó földbe szívódva áldást visz magával, a durva kőről hatás és áldás nélkül lecsorog.

Ugyanaz az ige, amely egyik szívben bűnbánatot kelt, jó szándékot ébreszt, a másikat teljesen hidegen hagyja, vagy még megátalkodottabbá teszi.

Ne csodálkozzunk rajta. Minél süketebb valaki, annál kevesebbet hallhat ugyanabból a hangból. És vannak belsőleg eltompult, lelkisüketek is.

De vannak, akiknek meg nem is akar adni az Isten a maga leikéből. Az ember se mond el mindent egyformán mindenkinek; az ember sem nyitja meg mindenkinek egyformán a szívét. Nem mindenki érdemes rá. Egy nagy görög bölcs, aki igazán a