Harangszó, 1919

1919-05-25 / 20-21. szám

128.

HARANQSZÓ.

1919. május 25.

paláit azon pénz és értékpapírok, amelyek az üzem zavartalan folytatására szükségesek. Ezen értékek a helyi munkás-, földmives- és katonatanács mint átvevőnek a helyszínén [adandók át.

A likvidáló bizottság által átvett rnindennemü egyéb ingóságok (műkincs, könyvtár stb.) a helyi munkás, földmives és katonatanácsnak adandók ^t megőrzés végett. A helyi tanács p. neki megőrzés végett átadott leltári iárgyakért teljes felelősséggel tartozik.

Minden egyes leltárra az átadó a következő záradékot tartozik rávehetni: >A felelősség teljes elvállalása mellett kijelentem, hogy a jelen leltárba felvett vagyonságon kívül semminemű vagyonságot nem kezelek, ilyen a legjobb tudásom szerint az Egyház, illetve hitfelekezet birtokában nincsen, továbbá hogy semmit el nem titkoltam és el nem rejtettem.«

Minden egyes leltár aláírandó, az (átadó (egyházi, hitfelekezeti hatóság vagy személy, vagy alapítványi kezelő) az átvét 1 átadást eszközlő bizottság (likvidáló bizottság) és az átvevő, illetve helyi munkás, földmives és katonatanács által.

Minden leltár 3 példányban álli- andó ki, amelyek közül az egyik az átadót, a másik az átvevőt illetve a pelyi munkás, földmives és katona- anácsot, a 3. a közoktatásügyi nép- piztosság vallásügyi likvidáló politikai megbízottját illeti meg, amely előzetesen továbbítás céljából a vármegyei pgyházi vagyont likvidáló bizottságához küldendők be.

— Hála Isten, — szól a pajtában az orvvadász — csakhogy itt vagyok. Már csak okos ember volt az, akárki égyen is, aki ide építtette. A szél süvítve száguldott a nyílásokon keresztül

Esteledett. A pajta belseje söté- edni kezdett. Testén hideg borzongás ütött végig. Fürkészőleg köriiltekin- ett a félhomályban s tekintete az ígyik pajtasarokban összerakott szal- nára esett. Odament és belefeküdt, )etakarta magát szalmával annyira, tőgy csak zord arca látszott ki belőle, lobban érezte magát.

Sötét lett. A szabadban lankadat- an erővel dühöngött a vihar. Recse- ;ett, ropogott a pajta feje fölött.

— Istenem, Istenem, — sóhajtott i szalmában — mi lesz velem? Félt, togy valami gerenda leesik a tetőül, azért felkelt. Tapogatódzva meg- .ereste a kaput, ahol bejött és kinézett. Zúgott, ordított a szél- és

A likvidáló (felszámoló) bizottságok a megtörtént fölszámolás után lehetőleg azonnal tartoznak a vármegyei vallásügyi likvidáló megbízottjához a megfelelő leltárak csatolása mellett jelentést küldeni.

Ha kiderül az, hogy egyes egyházi, hitfelekezeti, vagy alapítványi vagyon- ság a már lezárt leltárból az átadó, átvevő, avagy az átvétel-átadást eszközlő bizottságnak (illetve a bizottság bármely tagjának) rosszhiszeműsége folytán maradt ki, ez esetben a visz- szaélést, mulasztást elkövető forradalmi törvényszék elé állítandó.

Hogyan tért meg?

Egy ifjú, ki gondolkodásában, szavaiban, tetteiben, cselekedeteiben semmiképpen sem volt követésre méltó egyéniség, egyszer csak nagy hirtelen megváltozott. Utálni kezdte mindazt, amit addig gyönyörűségnek talált; keserűnek bizonyult előtte mindaz, ami annakelőtte édes volt szemében. Barátai csudálkozva, gúnyolódva faggatták : Hát veled mi történt? Apjának, anyjának is feltűnt, amikor egyszer meglátogatta őket, a fiú megtérése, azért ők is kérdezték: Hát te hogy tértél meg? Mi idézett elő életedben ekkora változást? Mi volt, ki volt az, ami téged ráterelt arra a bizonyos »keskeny útra« ?

Az ifjú erre nem szólt semmit, hanem egyszerűen elővett a zsebjéből egy könyvet és azt hallgatagon átnyújtotta édes apjának.

hóvihar. Látni azonban semmit sem látott: koromsötét volt körülötte

minden.

Ólomszárnyon ballagott az idő, a percek órai lassúsággal múltak.

Töprengése közben eszébe jutott valami — a pipa. Felcsillant a szeme mint a haldoklónak, kit az orvos azzal biztat, hogy meggyógyul. Keresi zsebeit, kétszer-háromszor is ismétli, de csak nem került elő a gondüző jószág.

— Elveszett! — kiáltja kétségbeesetten Szavát azonban elnyelte az orkán zenéje. Majd tapogatódzva az előbbi fekvőhelyére indult, azt gondolva, hogy biztosan ott esett ki zsebéből. Néhányszor elesik, míg végre megtalálja. Kereste, kereste, még a homloka is gyöngyözött, — noha zúgott a hideg szél a pajtán keresztül — de a pipa csak nem került elő.

Majd gyufát vesz elő, hogy megA könyv az Új Testamentom és a Zsoltárok Könyve volt.

S hogy jutottál te ehhez a könyvhöz — kérdezte már most az édes apja tőle?

A társaság, amelyben azelőtt naponta megfordultam — úgymond — beszéd közben nem egy alkalommal ócsárolta előttem a bibliát, mint idejét múlt könyvet. Azonban annál inkább, minél többet ócsárolták előttem, annál inkább ébredezett bennem a vágy egy biblia után. Végre is elhatároztam magamban, hogy veszek egyet. Az elhatározást tett követte. Megvettem a bibliát. De nemcsak hogy megvettem, de azóta nap-nap után szorgalmasan olvasok is belőle. S azóta, hogy lapozgatok benne s olvasgatok már is egy új világ tárult fel lelki szemeim előtt, egy új élet, melynek részesévé — úgy érzem — én is lettem s kezdem megbecsülni ifjúságomat, értékelni az életet, mint Istennek adományát, melynek igazi becsét értékét a Jézus Krisztusban való élő hitben találom fel. Csakis amily mértékben vagyunk képesek a Jézus Krisztusban hinni, bízni, remélni, olyan mértékben teljesíthetjük kötelességeinket, vagyunk erkölcsösek és vannak erényeink, tudjuk hordozni a napok hévségét és terhét.

Két rezgő könnycsepp a szülők szemében, volt a néma válasz. És Istennek békessége, amely minden emberi értelemnél feljebb való, ott őrködött ezentúl a három szerető szívben.

világítsa az átkozott piparabló szalmát. Pajtában és ilyen időben gyufát gyújtani őrültség, de hát a pipa eltűnése annyira izgatta, hogy nem is tudta mit csinál. Elvette az elveszett pipa a gondolkozó képességét. ..

Ellobbant a gyufa; látja már a szalmát, de nem a kedves pipát. Most erős szél rohan a pajtán át és az égő gyúfát a szalmarakásra viszi... Most vette csak észre mit csinált. Próbálta elnyomni a lángnyelveket, de eredménytelenül . . Néhány pillanat múlva az egész épület lángokban állott. A szél, a hó és a tűz éltette egymást a pajta rovására.

Az orvvadász menekült kellemetlen helyzetéből. Amint a kapun kiugrott, a tűz fénye egy kis fekete tárgyra esett: a pipa volt... Bejövésekor esett ki zsebéből. . .

A pajta környékét, amely az előbb koromsötét volt, a félelmesen dühöngő lángnyelvek napallá változtatták.