Harangszó, 1919
1919-05-25 / 20-21. szám
HARANGSZÓ. 127. ha egy igaz részvéttől ösztönzött biztos kéz megfogja kezed s így szólnak hozzád: Ne félj, csak a test porlandó, a lélek halhatatlan!« Te jól tudod, hogy a magasban kéklő ég csak levegő s a szálló felhők a tenger párájának összehalmozódásai, de látod este a csillagtábort, az mind megannyi más és más világ, hogy melyiken fogsz elköltözött szeretteiddel találkozni azt még nem fejtették meg a tudósok ; de ez a viszontlátás ép oly biztos, mint amily biztosan kimérte az égitestek pályáját az örök Isten 1 Testvérem, gondolkozz csak, nem szorultál te rá soha a vallás vigaszára ? Nem voltak-e mindig, minden körülmények közt a mi szegénységben, egyszerűségben élő prot. lelkivezéreink a mi igaz, jó barátaink? Van-e közietek egy is, aki el meri mondani, hogy valaha valakinek ártottak ők ? ! Hirdettek ők nekünk valaha hazugságot, babonát? Nem, soha! Ok azt vallották, hogy a gyarlóságban nekünk testvéreink, nem tartották magukat szentnek, csalhatatlannak Vallották, hogy Isten legalázatosabb szolgái s nekünk segítő jóbarátaink, lelki vezéreink. Hogy mit tettek ők értünk, nem sorolom el, valamint azt sem, hogy mennyi munkával, mennyi lelki-testi gyötrelem árán tudták megszerezni családjuknak a mindennapit. Pályájukra sok éven át készültek a hazai főiskolákon, sőt sokan közülök a külföldi egyetemeket is hallgatták. Ennyi tudással mehettek volna más, jövedelmezőbb állásra, de leikük kö1919. májas 25. zelebb állt az Istenhez s ők megelégedtek a sovány kenyérrel. Most, hogy változott a világ, miránk könnyebb megélhetés mosolyog. Rájuk azonban keserű sors vár! Pedig ők a háborúban is velünk együtt szenvedtek, nélkülöztek, hiszen nekik nem voltak hadinyereségeik, nagybirtokaik. Mégis bennünket vigasztaltak szomorúságunkban — hát mi most elhagynánk őket? Ha úgy hozná a szükség, a fiatalok, erősek megkeresik majd testimunkával kenyerüket, hisz az nekik sokkal jobb helyzetet fog nyújtani! De kérdem tőletek Testvéreim, hogy a többiek érdemelnek-e ily sorsot eddigi tiszteletreméltó múltjuk után? Nem, ezt a szégyent nem hagyjuk nevünkön száradni 1 Hisz a mi őseink voltak a gályarabok, akik hitükért vértanúságot is szenvedtek 1 Testvéreim, nekünk nem kell szé- gyelni ezután sem a Krisztus evangé- liomát, mert az egészséges szociáliz- mus ugyanazt tanítja, mint Krisztus! Aki eddig jó protestáns volt, az eddig is szocialista volt mindig öntudatlanul. Jertek hát, ne fordítsátok el közönnyel fejeteket, hiszen csak fölöslegetekből kell áldozni néhány koronát egyházunk számára. Hiszem, hogy nem marad el közületek egy sem, mert aki megfeledkezik Istenről, Isten is elfelejti azt! Kovács Ilona. Ismeretlen olvasónktól Borsodmegyéből kaptuk ezt a felhívást, amely arról tanúskodik, hogy a mai nehéz idők csak mélyebbé és erősebbé teszik a jobbakban a hitbuz- góságot s az egyházhoz való ragaszkodást. Nem is várják sok helyen, hogy a hivatalos ! egyház indítsa meg az új szervezkedés hanem amint ez a felhívás is mutatji maguk a hívek gondolkodnak az új teen dókról és buzdítják egymást az egyhá támogatására. (Hasonló cikkeket, eszmékc bárkitől szívesen veszünk.) Az egyházi javak likvidálása. Az egyházi javak likvidálása következő irányelvek mellett történik A likvidáló (felszámoló) bizottsá feladata leltár mellett köztulajdonb átvenni mindent, ami az egyháí hitfelekezeti és az általuk kezelt ala pitványi vagyonok állagát képezte Kivételt képeznek: a templomolt nyilvános kápolnák és a rendszere használatra szánt imaházak, kálvá riák, szobrok, haranglábak, valamin ezeknek a vallási szertartásaiho szükséges felszerelései, amelyek nen leltározandók. A likvidáló bizottság minden átvel ingatlant (földbirtok, ház) és a hoz zátartozó élő és holt felszereléséve együtt a helyi munkás-, földmives- é katonatanácsnak adja át, mely tanác a további kezelés és hasznosítás irán gondoskodni tartozik, azt a fő elve tartván szem előtt, hogy a termeié zavartalan folytonossága mindene előtt és feltétlenül biztosítandó. A likvidáló bizottság az átvet pénz és értékpapírokat a legközelebb állampénztárba (adóhivatal) tartozi beszállítani. Kivételt képeznek a mezőgazdasági erdőgazdasági vagy gyári üzemekné < I ott el is csépelted. Télen aztán az l útak is jobbak lesznek, meg idő is több lesz a hazahordásra. Az okos gondolatot hamarosan tett követte, megkészült birtoka közepén a pajta. Nyáron bizony igen jó szolgálatot tett, megfelelt teljesen a követelményeknek; tél vége felé azonban csak kevés szalma képezte tartalmát. A többit — ami benne volt — elhordták haza. Tél’van. Csendes a pajta környéke. j Egy-egy nyúl vetődik feléje, a gyomra vonza oda azt is. A gazda és cselédei otthon foglalatoskodnak, mi dolguk lenne ilyenkor a mezőn ? No a szél, az mindennapos vendég; bujkál az oldalnyílások között, keresi az útat ki- és befelé. Hallgat köröskörül minden. Szürke felhők vándorolnak az égen, azt mondják, ez hóesést jelent. Hulldogálni- kezd a hó nagy pely- ‘•ekben. Nem csalt a szürke felhő! Nemsokára fehér szőnyeg borítja a mezőt. A gondos természet betakarja a földet, hogy ne fázzék vén teste. Alszik is most kikeletig... De nini, mintha a Koplaló major felöl mozogna valami! Talán csak képzelet! Nem képzelet biz’ az! A mozgás nem szűnik, sőt fokozódik; már lehet is látni valamit: ember közeledik. Egyenest a pajta felé jön. Már az alakja is látszik: prémes bunda van testén s a vállán puska. Biztosan vadász, más becsületes ember nem hord magával puskát ezen a vidéken. .. A hó erősebben hull. A vadász gyorsítja lépteit. Ruhája fehér már a hótól, csak zord arca mutat fekete színt. Bajusza kétszínű, a végén fehér, a hótői, beljebb fekete. A szél is felébredt álmából mert fújni kezd és hordja a havat. Ilyen időt csak a meleg szobából jó nézni! Ni, most megállt és tekintget! Talán vadat les? Rossz időben meg húzza az is magát valami védet helyen. — Eltévedtem, — mormogja foga között — az útat befödte a hó, to * vább nem megyek. Az este is itt vai már... Kár is volt ilyen messze eljönnöm hazulról, de hát tudtam én hogy ilyen idő lesz ? Az éjjelre meg húzom magamat ebben a pajtában Hidegnek hideg lesz, de nem segít hetek. Teljesen hiába járok, méj 1 csak egy hitvány nyúl sem került «, . puskám elé. .. Talán az Isten bünte mivel orozva pusztítom a vadakat — Hát orvvadász? Azért jár ilyenkor Mig igy töprengett, a szél növekv< - erővel csapkodta arcába a havat. — ítéletidő I — mondja és sebe: léptekkel megy a pajta felé; maj< hirtelen besurrant a szél által félig ’ nyitott kapun. Odakint eközben teljes erővel tör ki a hóvihar.
