Harangszó, 1919
1919-05-25 / 20-21. szám
r 126. HARANOSZÖ Í919. május 25. ^ lyomoruságainkra, vagy lelki gazdagságunkra. Anyagi nyomoruságain- ;at, a csapásokat rendszerint meg- rdemeltük. Ha pedig valaki — mint íz imádkozó farizeus — lelki gaz- lagságát erényeit, érdemeit emlegeti íz Isten előtt, az valóságos őrültség. Mindnyájunknak »Bűnös« a nevünk s a kárhozat az érdemünk. Jézus nevében imádkozni annyit esz, hogy Jézussal jelenjünk meg íz Isten színe előtt, mert csak úgy alálunk kegyelmet nála. Vigyük tehát őt szívünkben májunkkal. Igaz, hogy ehhez alázat <ell, hogy elismerjük azt, hogy mi eljesen a Krisztus érdemére, Isten rgalmára szorulunk. A Jézus nevében való imádkozással irra utasittatunk, hogy úgy imádkoz- ■ :unk, amint Jézusnak szokása volt mádkozni. Tehát kitartóan. Az em- >erek nem szeretik, ha sokszor kér- ük őket. Ellenben Istennek, gyakori i tönyörgésünk kedves. Pál apostol is gy biztat: folyton imádkozzatok! krisztus maga is háromszor ismételte neg Qecsemánéban imádságát. Imádkozzunk alázatosan. Ne feledjük el, íogy Istennel szemben tanúsított kö- zetelődzés nemcsak illetlenség, hanem stenkisértés is. Könyörögjünk baz- %óan. Ha ima közben a lelkünk más- 10I jár, hogy kívánhatjuk, hogy az istené ott legyen ? Kérjünk bizoda- lommal, mert e nélkül imádságunk alyan, mint az élettelen kép. Könyörögjünk kegyes lélekkel, élő hittel különben reánk is vonatkozhatnak a pogány bölcsésznek a viharban jajTárca. Kecöli János. Mért vagy te oly rongyos, bús Kecöli János ? Telente a ruhád mért olyan hiányos ? Kis házadról a zsupp mért lóg oly foszolva, Mint a szélkapkodta cigányasszony rongya ? Nem jó sorod lehet bús Kecöli János t Elhullott a malac, eldöglött a Riska, Gyerekek lábáról leszakadt a csizma; Gornyadoz az asszony, szűk volt a termésem, Ami jött c vámon, elveszett a réven : Ezért vagyok szegény, — más emberek csúfja. Nem egyenes beszéd, János, a beszéded, Ferde utakon jár rongyos csizmád néked. Komád lett a munka, ’hüs árnyat vigyázod, Az időt a hegyen csak eltarisznyázod: Azért nincsen fedél a házadon néked! Embereid meg magad bús Kecöli János, Ne legyen a dolgod kelletlen, hiányos. Megtelik az ólad, a borjú rád böget, • Meggyógyul, vidám lesz a te feleséged: Csak a dolgot fogd meg, — jó Kecöli János! BALOGH ISTVÁN. veszékelve imádkozó kalózoknak mondott eme szavai: Hallgassatok, mert különben észre találják venni az istenek ittléteteket s akkor menthetetlenül veszve vagyunk Jézus azon utasítása, hogy az ő nevében könyörögjünk, bizonyos tekintetben korlátozza imáinkat. Mert megjelöli mit szabad, mit kell az Istentől kérni. Csak olyat, amit Jézus kért. Krisztus ugyan azt mondta az apostoloknak: Bármit kérendetek az én nevemben, megteszem. De ezt ugyan senki se értse úgy, hogy már most Jézus szellemével ellenkezőt is kérhetünk az Istentől. A Jézus neve korlátozza az anyagi dolgokra vonatkozó kéréseink :t is. Jézus a »Miatyánk«-ban, három első kérésében az Isten dicsőségére, a három utolsóban pedig a mi üdvösségünket vonatkozó dolgokat s csak az egy középsőben kérte a kenyeret. A mi szellemi és anyagi kéréseink között is ez legyen az arány. De soknál megfordítva áll a dolog s némelyek még az Isten házában sem Istent keresik. A szenvedések elhárítását is min- dig úgy kérjük, a hogy Jézus kérte : »Ne úgy legyen amint én akarom, hanem amit tel« Ha sohasem fenyegetne veszedelem, ez lenne lelkűnknek legnagyobb veszedelme. Az ilyen imádkozás, de csakis az ilyen hálás foglalkozás. Ezt fejezi ki Jézus azon Ígérete is: Én megteszem. Adakozzunk a Harauoszó terjesztésére! A lelkiismeret Elbeszélés irta: Takó Gyula. Jómódú ember a faluban Fenyves Péter gazduram: hat szép magyar ökör jár udvarából a mezőre dolgozni. Szép gazdasága nem sültgalamb módjára repült ám szájába, szorgalmas munkájának volt az a gyümölcse. A nap alacsonyan van még az ég alján, de ő már béreseivel jódarab földet megszántott. Mégis látszik szorgalmas munkáján az Isten áldása I Igaza van a közmondásnak: a szorgalom jutalmat nyer. Évről-évre gyarapodott gazdasága. Egy baja van csak Fenyves uramnak : birtokának legtermékenyebb része messze van házától: igen sok időt elrabol szorgos munkaidőben az oda- és hazamenés. De hát segíteni nem tudott, akárhogyan okoskodott is őkigyelme. Még a mérnöki Felhívás az evangélikus hittestvérekhez Testvérem I Tudom, hogy sietős az utad, hisz rohanva fut az óra, de én mégis kérlek, ajándékozz meg néhány petccel s figyelmesen hallgass meg. Ugy-e örül a lelked, hogy szívedbe ismét kezd visszaköltözni egy szebb, jobb, boldogabb jövőbe vetett reménység édes vigasza ? Ha kell is még egy ideig tűrnöd, nem fog soká tartani a szenvedés, el fog jönni végre a megváltás órája: az áldott békés élet. Munkád megérdemelt jutalma lesz: családod jóléte s tiéd lesz az élet minden öröme, szépsége ! Meg- érdemled, mert dolgozni fogsz érte! De kérdem tőled, hogy te érző lélekkel megáldott ember, hiszed-e azt, hogy téged mindig ki fog elégíteni a dúsan terített asztal, a telt erszény és az érzéki élvezetek gyönyöre ? Suhanó életed rövid idején nem lesznek soha egyéb vágyaid ? Nem jöhet rád olyan megpróbáltatás, amely ellen nem fogsz találni vigaszt öt érzékszerved hatáskörén belül? Ha látnád, hogy drága gyermeked már-már utolsót sóhajt, nem adnád-e oda minden vagyonod egy egészséges mosolyáért? Nem kiáltanál fel ilyenkor: »Jaj Istenem, csak ezt ne kívánd tőlem. Vagy ha olyan koporsó mellett állasz, amelyben az nyugszik, kit te legjobban szerettél, hová menekülsz nagy bánatod elől ? Nem fut e majd nyomodban mindenütt kétségbeesésed ? Úgy-e jól esik ilyenkor, tudomány sem jutott arra a magaslatra, hogy földjét közelébb tudná vinni házához. Most is ezen a távoli birtokon szántanak fogatai, közel a szomszédos birtokon épült koplaló majorhoz. (Nevét onnan kapta, hogy az egyik ínséges télen igen sok szarvasmarha elpusztult az — éhségtől.) A munka azért csak menne valahogy ; legtöbb bajt okozott a dús termés hazahordása, különösen ha esős idő járt, Az utak sem voltak a legpéldásabb rendben: eső után a szekérkerekeknek csak a fele látszott ki az agyagos kátyúból. Megtörtént az is, hogy a gazdag termés — mivel a rossz időjárás miatt hordani nem lehetett — elpusztult. Ez fájt legjobban Fenyves gazdának! Sok töprengés után elhatározta, hogy erre a birtokra pajtát épít, a hova — ha hordani nem tudja az idő miatt — berakja a termést és
