Harangszó, 1919

1919-05-25 / 20-21. szám

X. évfolyam.

1919. május 25.

20—21. szám.

Feleld* szerkesztő és kiadó:

SZALAY MIHÁLY.

Társszerkesztő:

NÉMETH KÁROLY.

Kéziratok LovAszpatonAra

(Vaizprémmegye), előfizetési dijak, reklamációk a HARANGSZÓ kladóhlva- talAnak SzentgotthArdra (Vasvármegy*) küldendők Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító.

HARANGSZO

EVANGÉLIKUS NÉPLAP.

•Alapította: Kapi Béla 1910-ben.

Szerkesztő s a kiadóhivatal vezetője:

CZIPOTT GÉZA szentootthArd

(Vasvármegye.)

A ,,Harangszó" előfizetés Ara: egész évre közvetlen küldéssel 10 kor., r:sportos küldéssel (le ve .ebb 10 példAny) 8 korona.

A „Harangszó" terjasz- tésére befolyt adomAnyok- ból szórványban lakó híveinknek IngyenpéldAnyo- kát küldünk.

Megjelenik minden vaeAr- nap.

1

=

Anyám szava.

A múltakon elmerengek 5 eszembe jut édes anyám;

Ünneplőbe öltözködve Hivogatólag néz reám.

Most is hallom csengő szavát, Szeretettel amint mondja:

„Vasárnap van, harangoznak,

Menjünk fiam a templomba."

Mily örömmel mentem vele I Megfogtam az áldott kezet,

Mellyel engem oly gyengéden Az Úr házába elvezet.

Gyönyörűség volt hallgatni Az éneket, az orgonát;

Szent buzgóság töltötte be A nagy Istennek templomát.

Pár év múlva elérkezett Gyermekkorom legszebb napja ;

Ott álltam az oltár előtt, hitet vallva és fogadva.

Lelki atyám buzgósággal Megáldott bennünket sorba.

Boldog voltam: apám. anyám feiern jöttek a templomba.

Gyermekkorom emlékei Kisérjetek el síromig;

Édes anyám szeretete Másvilágról is boldogít,

Onnan hallom most is szavát:

— A mennyben is van rám gondja — „Ma vasárnap harangoznak Menj el fiam a templomba."

Hajas Kálmán

Vígjuk gyermekeinket Jézushoz! |

A gyermek iránti szeretetet a teremtő Isten a szülői szívbe oltotta. ; Ez a szeretet a gyermekeket ápolja, neveli, támadások ellen védi és ta- ; nitja, hogy az a gyermek felnőjjön és \ az élet vándor útján boldogan me- ■ hessen előre. A gyermekek tanítására

már a régi világban is nagy o fordítottak. Állítottak iskolákat. A gyermekek tanítására nézve jó tanácsot adott bölcs Salamon midőn így szólt: Tanítsd a gyermeket is az ő utának módja szerint; még mikor megvénheszik is, el nem távozik attól.« (Péld. 22. 6.) Üdvözítő Jézusunk is nemcsak maga ült a doktorok, a tudósok közé és gyarapodott bölcsességben, Isten és emberek előtti kedvességben, hanem híveinek is meghagyta, hogy a gyermekeket Őhozzá vigyék. »Engedjétek, hogy jöjjenek én hozzám a kis gyermekek és meg ne tiltsátok őket; mert ilyeneké az Istennek országa.« Nem is késtek hívei, a keresztyén szülők gyermekeiket Jézushoz vinni nemcsak az imádságnak szárnyain, de az iskolai és templomi tanítás és nevelés által is. Különösen történt ez azóta, mikor a reformáció folytán a keresztyénség megujhodott.

Evangélikus népünk szinte határtalan áldozatkészséggel állított és tartott fenn Magyar hazánkban is intézményeket, hogy gyermekeink Jézushoz vitessenek és ő nála tanuljanak igaz bölcsességet a közismerti dolgokra vonatkozólag és a vallásiakra nézve is. De nemcsak ismereteket sajátítottak el gyermekeink Jézusnál, hanem jóindulatot, munkaszeretetei is véstek szíveikbe, szeretetet az Isten és az emberek iránt, szeretetet, vonzalmat az erény, a jóság iránt és egyúttal készséges engedelmességet mindannak a jónak cselekvésére, amit megismertek és megszerettek. Evang. intézményeink szinte vezető szerepet vittek. Evangélikus népünk miveltség, szorgalom, becsületesség, megbízhatóság tekintetében az elsők között állott. Az elsők között, mert ott voltak gyermekeink mindig Jézus lábainál, az evangéliom védő szárnyai alatt. Vigyük tehát a jövőben is gyermekeinket Jézushoz. Mesterházy Sándor.

„Bármit kérendetek az éu nevemben, én megcselekszem azt.“

János 14, 13.

Hitünk fejedelme: Jézus, ezekkel a lelket felemelő szavakkal, kérjetek az én nevemben, az imádkozás uj módjára nézve ad az ő tanítványai- j nak utasítást.

Mikor a Jézus nevében való imád- ^ kozásra utasíttatunk, azt ne higyje valaki, hogyha imádkozás közben azt mondja: Uram, kérlek a Krisztus nevében! ezzel mindent megtesz t ami a Jézus nevében való imádsághoz tartozik. Nem ér a csak puszta szájjal elmondott ima semmit, melyben Jézus lelkének egyetlen vonása sem észlelhető.

Ne higyje valaki, hogy Jézus nevében imádkozni annyit tesz, hogy imádságunkat az ö nevével kezdjük és végezzük. Mert Jézus neve ugyan kedves hangzású a mennyben, de ez a puszta név mégsem olyan varázsvessző-féle, melynek érintésére rögtön megnyílik a menny ; nem olyan bűvös erejű szó, melynek kimondására azonnal felpattan az ég ajtaja. Jákób , Ezsau ruhájába öltözve megcsalhatta világtalan atyját, de mi a Jézus nevében öltöztetett imáinkkal nem ámíthatjuk el az Istent, mert ő nem Izsák.

Jézus nevében imádkozni annyit tesz, hogy Jézus kívánságára és ne i csak a nyomortól kényszeríttetve könyörögjünk.

Hogy az ő biztatására való hivat- i

kozással jelenjünk meg a mennyei Atya előtt. Az ő nevében jároljunk Isten elé. Mert Jézus a mi egyetlen közbenjárónk. Amint a nap nélkül nem láthatjuk az eget, úgy Jézus nélkül sem a Istennek arcát.

Jézus nevében imádkozni annyit ’(

tesz, hogy könyörgésünket a Jézus i

érdemeire alapítsuk, nem pedig anyagi