Harangszó, 1919
1919-04-20 / 16. szám
It 19. április 2fL Mikor reá szidalmak hullnak S készebben inkább érte halni, Mintsem kislelkiin megtagadni... — Ki ezt hiven mind sorra járja, Csak az Krisztus igaz barátja. Szalay Mihály. A szülői ház kötelessége. A vallás kiszorult az iskolából. A tanítók egyáltalán nem végezhetnek hitoktatást, nem is serkenthetik a •«-gyermekeket templomba járásra. A lelkészek és hitoktatók nem léphetnek be az iskolába, csak azon kívül részesíthetik a gyermekeket hitoktatásban. De csak azokat, akiknek szülei ezt kívánják. Akié nem kívánják, azt az iskolán kívül sem szabad vallásra tanítani. A jövő vallásoktatása így sok ne- uézségbe ütközik. Ha az iskoláink elvesznek, hiányzik a megfelelő helyiség. A templom télen hideg; a nyári idő pedig mindenképen alkalmatlan a tanításra. Nemcsak az ész képtelen a meleg miatt erősebb és tartósabb munkára, hanem a gyermekek összegyűjtése is lehetetlen. Magánházban viszont hely nem kerül a sokszor százat is meghaladó gyermeksereg részére. Az anyagyülekezetek még csak megbirkóznak valahogy a rájuk váró feladattal, de mi lesz a távol eső leányegyházakkal, amelyek közül sok majd kántort sem tud alkalmazni? Mert arra is elkészülhetünk, hogy az ha nem is olyan szép, de nyugodtabb és biztosabb, mint a tudósé. A múlt században Szilágyi István felszólította Arany Jánost: hogy nem jó volna-e Molnárból egy magyar Faustot csinálni, mert az élete elég regényes hozzá. De Arany, aki Hatvani professzort úgyis megörökítette, azt felelte, hogy nem akarja Goethét utánozni, olyan mű csak egy lehet eredeti. a. Szegény Molnárunk már szinte típusa lett a bolyongásnak és nélkülözésnek. Helyben maradni és a pénzzel bánni ez a különben vallásos buzgó lélek nem tudott. Már Páriz Pápai kimondta róla, hogy nagy tudós, de papnak nem való. Ha vádolták, ő a prófétával felelt: »Az embernek uta nincsen az ő tulajdon hatalmában, sem az utonjárónak, hogy az ö maga lépését igazgassam Hivatkozott Erasmus, Kálvin és Sámboki vándorlásaira. Sőt Krisztusról is versben mondá: *L HARANQSZÖ. állami tanítók mellékfoglalkozáskép sem végezhetnek kántori teendőket. Sőt ha végezhetnének is, mit ér, ha nem lehetnek azon a világnézeten, nem állhatnak azon a valláserkölcsi alapon, mint mi. A szülői házra vár nagy felelősség és kötelesség. A szülőknek kell mindéi akadályt elhárítani, minden áldozatra készen lenni, ha azt akarják, hogy gyermekeik vallásos nevelésben részesüljenek. Eddig igen sok szülő teljesen az iskolára hagyta gyermekei nevelését. Sőt akárhány rontott azon, amit az iskola épített. Ezután a szülői hajléknak kell jórészt az iskolai nevelés hiányát pótolni. Nem szabad a szülőnek erre idejét, fáradságát sajnálni. De ami a legfőbb, példájával, életével kell gyermekét a jó felé ragadni. Régi igazság, hogy a szó csak megmozgat, de a példa magával ragad. Ahol a szülő szereti vallását, templomát, gyermeke is ritkán szokott vallástalan, templomkerülő lenni. Azt tapasztaljuk, hogy egyik családban ráértek Isten dolgaival foglalkozni az apák, ráérnek a fiák és rá fognak érni az unokák is; a másikban nem értek rá az apák sem, a fiák sem, azért az unokák sem fognak ráérni. Mint ahogyan a tiszta levegőjű vidék lakosai általában egészségesebbek, mint a mocsaras vidéké, a gyermeknek lelki fejlődése is csak ott egészséges, ahol tiszta erkölcsi levegő veszi körül. Romlott környezetből ritkán nő ki romlatlan lelkű ember. Számkivetésben járt ez földön Christus [urunk is, Járjuk el ez járást, hát mi is ő tagai. Csak azt csudáljuk, hogy ennyi bolyongás között hogyan tudott annyi maradandót alkotni: grammatikát, ] szótárt, zsoltárkönyvet, magyar bibliát és Kálvin Institutióját, mely utóbbinak magyarsága Pázmánnyal is versenyez. És egy ily bolygó magyar tudósnak volt hűséges élettársa Ferinari Kunigunda, ez a romantikus nevű jó asszony, Luther fiának unokahuga és Cruciger Gáspár unokája. Első férje Tessalónikába bujdosott a zsidók közé, de a második is, aki mint jövevény magyar botlott be szállásadó házába, kevés nyugalmat adott neki az életben. Kétszer elvándorolt szép Magyarországba, sírhelyet is, miként a fiának, bizonyára ez a föld adott neki, de sok öröm, boldogság itt sem nyílhatott számára. Bristerfeld verse Tehát a család szellemére, annak szellemi és erkölcsi levegőjére kell a fő gondot fordítani. Ne lásson, ne halljon a gyermek az otthonban semmi rosszat, akkor az életben látott rossz példákon megbotránkozik és óvakodik tőlük. Bebizonyul rajta, hogy a rossz példa is jó a jónak. Nemhogy csalogatná, hanem visszarettenti. Ellenben ha otthon is a rosz- szat látja, az otthoni és az utcai példa kétszeres erővel rántja, ragadja a leitőn lefelé. Pedig ne felejtse senki, hogy a vallástalan nevelés átkát a szülői ház érzi és siratja meg legelőbb és legkeservesebben, mert a családnak kell legtöbbet érintkeznie a gyermekekkel s az otthonban szokott a durvaság is a legszabadabban, a legotthonosabban megnyilatkozni. Ha talán az iskola több ismeretre tanítja is a gyermeket, de erkölcsileg, jellemileg nem tudja és nem fogja a szükséges kellékekkel ellátni, megtörténhetik, hogy a több ismeret nem hasznára, hanem kárára szolgál a gyermeknek is, a társadalom jak is. Csak annál áldás a nagyobb tudás, aki azt a jóra akarja használni. A régi latin mondás azt tartja: Aki előre halad a tudásban, de hanyatlik az erkölcsökben, többet veszt, mint amennyit nyer. Az otthonok legyenek tehát keresztyének, hogy a társadalomba onnan kiinduló ezer meg ezer kis ér tiszta vizet vigyen mindenüvé magával. Ha a források, a családok mérgezettek, ___________________<ül_ sz erint a Múzsa kedvezett nekik, de a Fortuna nem. Hányatott életükben, lehet, hogy a nőnek is volt része. Legalákb azt a csendes, nyugodt családias érzést nem tudta beleplántálni férjébe, ami a boldogsághoz szükséges. Lehet, hogy magában sem volt meg. Szenczi Molnár egyebek közt a nőnevelésnek is egyik első szószólója volt és leánygyermeki skólák alapítását ajánlja a magyaroknak. Kívánni valót a nőnevelés dolgában talán a saját neje és leányai körében is tapasztalt valamit. Molnár különben büszke volt a feleségére, hogy a wittenbergi tudósok véréből való. Mint hűséges bajtársának hálával adózott és igaz szeretettel vonzódott hozzá. Gyermekáldásban gazdagok voltak a sok bolyongás között is. Mikor hosszú útjaiból hazajön (vagyis inkább utoléri őket), naplója szerint a szíve mindig felvidul. A »kedvesim« és »édes házam-
