Harangszó, 1919
1919-01-05 / 01. szám
2. "-------H ARANQSZÓ. 1919. január 5. az utóbbi. Sokan új megváltót vártak Leninben. Nem keresztyén lapjaink ilyenként dicsőítették, költőink himnuszokat zengtek róla. Ma már kezdenek kiábrándulni belőle. Kezdik észrevenni, hogy a Lenin-féle szabadság a legnagyobb zsarnokság, a vallástalan és erkölcstelen élet a legkoldusabb és legboldogtalanabb élet s a múltnak kíméletlen lerombolása, a jelennek és jövőnek megölése. Nem, Lenintől még nem kell félteni Jézust. Ma és minden idők számára Ö marad az eljövendő és megszégyenülnek, akik mást várnak. * * * Forradalom ! Maga a név forrást, áradást jelent. Mozdulatlan forrást senki sem látott és ne csodálkozzunk rajta. Ettől se várjunk. Minden áradat sok iszapot hord magával, gátakat tör, réteket, vetéseket legázol és beiszapol. De lassanként megtisztul és áldást visz magával. Sok idő múltán kitűnik, hogy ott is gazdagabbá lett a talaj, ahol iszapjával vetést, virágot eltemetett. * *- - * A romboló irány pénzzel, propagandával és terrorral dolgozik, vagyis anyagi áldozattal, ismertetéssel, toborzással, szervezkedéssel, lapokkal, röpiratokkal, erőszakkal, megfélemlítéssel szolgálja a maga céljait. Fegyverei közül többet át kell vennie az építő iránynak is. Pénzbeli áldozattal, tájékoztatással, szervezkedéssel, lapokkal, röpiratokkal kell harcolnunk nekünk is; az erőszak és megfélemlítés helyett pedig a józan meggyőzés fegyverét kell használnunk Mivel ők hangosak, határozottak és vakmerők, mi pedig némák, határozatlanok és meghunyászkodók vagyunk : úgy látszik, ők képviselik a közvélemény többségét. Pedig nem így van. Ha épen olyan mozgékonyak, munkára, áldozatra és harcra készek volnánk, kitűnnék, hogy elenyésző kisebbség erőszakolja ránk a maga hitetlen és hazafiatlan felfogását. Ha pedig ők a pokol nevében rombolnak, mi építsünk az Isten nevében ! k szocializálódás elméletben és a gyakorlatban. A „Harangszó“ olvasóközönségének vélünk szolgálatot tenni, amikor a fentjelzett témáról a „Budapesti Hírlap“ egyik legutóbbi számában megjelent cikket itt ismertetjük. • A földbirtok reformja, az ipari és kereskedelmi vállalatok úgynevezett szocializálódása — Írja a B. H. — ezek azok a gazdasági kérdések, a melyek manapság a forradalmi országokban kicsinynek- nagynak ajkán lebegnek. Nem csoda. Hiszen ezek a kérdések egyfelől olyan súlyos problémák, hogy a legjobbaknak, a legképzettebbeknek is egész tudását és képességét igénybe veszik, másfelől pedig olyan kellemesen csengő jelszavak, hogy a nagy tömegek sem maradhatnak érzéketlenek irántuk. De éppen ilyen kétlaki- ságuknál fogva kell hogy a józan elemek a legnagyobb óvatossággal keressék e problémák megoldását. Elmélet és gyakorlat e kérdések körül sokszor nem fedi egymást. Végzetes lehet egy országra és minden egyes polgárra, ha fontos, egy egész ország berendezésére és jövőjére kiható kérdésekben, a mértékadó körök csak az elmélet vagy csak a gyakorlat által vezéreltetik magukat és megfeledkeznek arról, hogy az elmélet csak annyiban lehet irányadó, amennyiben a I gyakorlatban meg is valósítható. Miért írjuk itt ezeket egy rövid cikk keretében, amely nem kíván e súlyos problémák közgazdasági méltatásába belemélyedni ? A feleletet megadja erre a kérdésre az alábbi három rövid hir, a melyek a való életből vannak merítve és amelyek éppen ezért sok embernek inkább szolgálhatnak majd útbaigazítással, mint a legtartalmasabb közgazdasági tanulmány. A Dunántúlon történt, hogy egy nagybirtok tulajdonosa birtokát tiz holdas parcellákban akarta a nép között felosztani. A parasztok visz- szautasították az ajánlatot, mert, úgymond, a tulajdonos nagylelkűen át akarja adni a birtokát, hogy rájuk, a parasztokra hárítsa át az ^$<■4 Tárca. Fohász.*)----------- Karácsony ünnepén 1918.----------I rta: Sántha Károly. Irgalmazz nékünk irgalmas nagy Isten, Térj hozzánk szent karácsony ünnepén! A nagy világon nincs ki megsegítsen, Ha Te is elhagysz, elhagy a remény. Epesztő kétség hervaszt minden orcát. Megalázóban búsul Magyarország, ítéletednek ostora ez itten — Irgalmazz nékünk irgalmas nagy Isten! Megbünhödtünk már múltat és jövendőt Uram, ne büntess minket még tovább ! Ezer évig vívódtunk elegendőt, Balsorsunk ne legyen még mostohább! *) E szép vers karácsonyi számunkból késett. Régi dicsőségünk vígasztalásúl Ha fel-feltünik az éji homálybul, Kialszik fénye omló könnyeinkben — Irgalmazz nékünk irgalmas nagy Isten! Most éjszakákon könnyeink ragyognak, Siratjuk e boldogtalan hazát; Atyánk, fogd pártját szegény magyarok- Tündököltesd ki jogos igazát! [nak, Veszélyben a hon, Árpád drága földje, Folyói, síkja, kincses bérce-völgye, Szent mielőttünk minden porszem itten Irgalmazz nékünk irgalmas nagy Isten! Te irgalmas vagy, mert feltűnt az éjre A Hajnalcsillag: a Maszületett. Az uj életnek el kell jönni végre, Neked: Igazság, Béke, Szeretet. Atyánk, állj mellénk s oszlik a sötétség, Csillag vezérel minket: a reménység S az angyalokkal zengjük szikla-hitben: Dicsőség Néked irgalmas nagy Isten I Egy ének története. Elbeszélés E. Fritze nyomán. Irta : Czipott Géza. Johannsen asszony tiszteletreméltó arca erősen megtörtnek látszott. Már messziről lehetett észrevenni, hogy valami nagyon bántja, nagyon nyomja egyébként tiszta lelkét, nemes szívét. Mélyen elgondolkodva ott állott már jó ideje kicsiny konyhájában; majd egy hirtelen elhatározással felszaladt az emeletre, szinte lélegzetét visszafojtva kopogtatott be annak a szobának ajtaján, amelyben a fiatalember lakott. Bocsásson meg — szólt, miután a szobába lépett — hogy bátor vagyok hogyléte "felől érdeklődni. Már két napja, hogy nem hallom hegedülni, sem eltávozni nem láttam hazulról. Ha valamiben szolgálatjára lehetek, nagyon szívesen . . Köszönöm jó asszony — válaszolt