Harangszó, 1918
1918-04-07 / 13. szám
100. HARANQSZÖ. 1918. április 7. A világháború eseményei. Döntés előtt a nagy csata. A németek által nyugaton megkezdett nagy csata most van igazán csak a kezdetén. Hatalmas eredményt értek el a német hadosztályok magával azzal a ténynyel, hogy a defenzív harcvonalat mozgó h iborut viselő harctérré tudták változtatni és egyetlen nekilendüléssel keresztül vetették magukat a hónapok során technikailag kifogástalanul megerősített angol állásokon. A mérkőzésnek most már legközelebbi célja Compiegne és Amiens, amely két város sarkpontját képezi az angol-francia arcvonalnak. A most folyó mérkőzések mind azt a célt szolgálják, hogy a két város felé dolgozhassák előre magukat a németek. Nagyszerűen kigondolt terv szerint folyik a csata s ha az irama már nem is az a lendületteljes, mint volt az első napokban, a nap-nap után elért eredmények a németek fölényes hadviselésére engednek következtetni. Az angolok s franciák minden erejüket latba vetik, hogy a két fontos várost megtarthassák. Minden rendelkezésre álló tartalékot idevetnek és nemcsak a vasutak ontják az újabb hadosztályokat, hanem autókon is szállítják a katonákat. Mindezek a segitő erők azonban nem tudnak változtatni a helyzeten és Mentek, siettek, majdnem szaladtak a nagy hóban. Elől Tabyné, utána a szegény Fazekasné. Udvaron, folyosón, konyhán át be a szobába. A szobában, ágyacskájában feküdt hörögve, arcában megkékülve egy kis öt éves fiú. Fazekasné ránézett. így szenvedett az ő leánya is. — Az urfinak torokgyikja van, tekintetes asszony. Egész éjszaka fáradtak ketten, Tabyné és Fazekasné. A gyermeket meleg vízben megfürösztötték, lepedőkbe takarták. Adtak be neki kám- foros elixirt és hánytatót. De még mindig fuladozott. — Ha a slejm fel nem szakad. . . — Csak az uram volna itthon. Édes Istenem ! Csak az uram jönne már haza. Végre fordult a nyavalya. A kis fiú erősebben köhögött és arca gyengéd rózsaszínű lett. — Tegyen a tekintetes asszony meleg borogatást a torkára. Akkor könnyebben jut lélekzethez. — Majd néhány pillanat múlva: — Már jobban van. Elaludt. Szegény Fazekasné hajnalban ment nem akadályozzák meg a németek előrenyomulását a természetes nehézségek sem. A franciák már nem látják olyan kétségbeejtőnek a helyzetet, amióta az offenziva lassúbb menetben, de annál diadalmasabban halad előre. A franciák bizva bizakodnak benne, hogy sikerülni fog a németeket megállítani. Bizalmuknak az alapja ugyan nagyon ingatag. Nem annyira erejükben bizakodnak, mint inkább egy jelszó hangzatosságában. Ez a jelszó az egységes vezénylet, amely az első francia kudarcok óta kisért az antánt közvéleményében és amelyet évek óta akarnak megvalósítani minden siker nélkül. A németek sikereit is azzal magyarázzák, hogy a hadvezetés szálai egy kézbe futnak össze, és nem is Hindenburg zsenialitásának tulajdonítják a meglepő eredményeket. Most azért nagy a bizakodás, mert Foch tábornok az angol-francia és amerikai seregek generalisszimusza. Az angol seregnek nagy veresége után tudták a franciák kierőszakolni a hadműveleteknek egy kézbe való összpontosítását és mert a legfőbb helyre a francia tábornok került, a természetüknél fogva a franciák azt hiszik, hogy megnyerték a csatát. A bizakodásuknak azonban lehet egy másik oka is, és pedig nem kis mértékben az, hogy az entente-hadvezetőség nem épen megbízható és a valósággal nem mindig egyező hadi jelentéseket ad ki. Az egyik utolstí francia vezérkari jelentés Moreuil község visszahódiiását jelezte, mini nagy győzelmet. Ezzel szemben a valóság az, hogy Moreuilt a németek erősen tartják s nemcsak, hogy elvesztették, hanem még újabb eredményeket is értek el a környékén. Az angolok nem ilyen optimisztikusak és számolnak a nagy vereség lehetőségével, ami különben be is fog következni. Erre nézve teljesen megbízhatnak Hindenburgban. Eddig 75,000 a németek kezére esett foglyok száma és 1000-nél több ágyú stb. Az olasz harctéren a Piave alsó folyásánál, Asiago területén és a Laghi-medencében olasz felderítő előretöréseket visszavertünk; A keresztyén egyház és a rabszolgaság. : Irta: Bohár Lász>ó. Semmi sem beszél oly hangosan a keresztyén egyház áldó, jótékony hatásáról, mint a történelem. Szám-i tálán olyan jótéteményről, helyes:: intézkedésről és szokásról, aminek megléteiét ma egészen természetes-; nek találjuk, a történelem világítási haza nagy hóban, hidegben, Kifáradva a virrasztástól, ápolástól, lefeküdt és menten elaludt. . . Déltájban Taby Miklós látogatta meg szegény Fazekasnét: — Bocsás meg örzse. Tegnap I szívtelen voltam hozzád. Én tartozom neked, és soha sem tudom lefizetni a tartozásomat. A ház meg a két hold föld a tied. Azonfölül köszönöm a jóságodat. Lesz gondom rád addig is, mig hazajöhet az urad. Taby Miklós elment. Szegény Fazekasné leült az asztalhoz, összetette két kezét és imádkozott: — Hálát adok néked én édes, jó Istenem, Atyám, hogy meghallgattál! Egy tábori lelkész naplójából. Irta: Endreffy János. Az isteni gondviselés megadta azt a kegyelmet, hogy tizenkilenc havi tábori lelkészi szolgálat után naplómat békésen rendezhetem. Ami a harctéri szolgálat nehézségeiben akkor csak úgy zsongott lelkemben, az most kezd letisztulni és rendszereződni. A tábori élet tisztitó tüzében mindetii léleknek ugyanaz a sorsa: előbb t. szokatlan és egyre újabb benyomásod özönében úgyszólván megbénul az.j öntudata, mig végre az első derengő fény. . . A tábori lelkészre talán két-1 szeresen gyötrőbb a lelki átalakulásod folyamata, mert kezében és szivében: a béke evangelioma s ágyuszó orgorc najátékában osztja az Ur szent va-í csoráját. Szépelgés miatt nem fogj* naplóm megtagadni önmagát. Iromn ahogy jön a lelkemből — közvetlenül,'! Talán ami igy keresetlenül, egyen e s sen buggyan elő a lélekből, az majc í jobban megtalálja az utat lélekből — lélekbe. Srapnell golyók. Van két összegyűrt papirosba csa- e vart srapnell golyóm emlékeim között « mint mindekinek, aki megfordult í halál árnyékának völgyében. A gyű-ü ; rött papirosra ráírtam én is a dátu-u mot, mint mindenki. Az egyik golyov dátuma 1917 január 17, a másik« i február 14. Mindkettő a magasságbó l sivitott alá, egyik vállam, másik lábairti mellett. Az ilyen golyókat el szokás a tenni, el tettem én is. Ahányszoj/i
