Harangszó, 1918
1918-04-07 / 13. szám
1918 április 7. HARANQSZO 99. .sultságoak hideg hamuja alatt mégis t lappang a parázs s időnként nemes jzgóságban és áldozatkészségben : »bban ki a hamu alól. Csak több lelkes hivő ember, más lóval több jó ember kell ide, majd soknak szava, példája, munkája takarítja a hamut, hogy a hitnek :ikrája állandó tűzzel éghessen. Ne ledjük el, hogy Jézusnak legfőbb andja jó emberek nevelése volt. zokkal akarta, mint romlástól óvó ókkal és világitó fáklyákkal ellátni földet. Tudta, hogy a világot át- akitani, ujjáteremteni csak átalakult, | Ikileg újjászületett emberekkel lehet. Fogjunk össze mind, akikben van alami jó szándék. Álljunk munkába 'i eddigi csüggedt lemondás és vesz- glés helyett. Irtsa mindegyikünk a ■ yomot, hasogassa a durva parlagot, r ntegesse a jó magot: Isten bőséges 1 itt a lelkiekben is és igy. csakis y válik javunkra és boldogságunkra t anyagi téren meginduló több ter- e elés is. szm. Tíz éves jubileum. A katholikus érdekek védelmére akult politikai pártokon : a Néppár- n és Keresztény-sociálispárton kivül nelyek a sikeresebb küzdelem célból nem rég egyesültek, van a itholikusoknak egy az egész országra kiterjedő nagy társadalmi szervezetük: a Katholikus Népszövetség, amely a múlt hetekben tartotta Budapesten a régi országházban rendkívül nagy közönség jelenlétében tizedik évi közgyűlését. A szövetség elnöke Rakovszky István néppárti képviselő. A szövetség célja a katholikus egyháznak és híveinek védelme, erősítése, a katholikus eszmék, mozgalmak öntudatos terjesztése, támogatása és amit a más felekezetüek sokszor sajnosán tapasztalnak, az a törekvés, hogy a tisztségek, állások betöltésénél a képviselőségtől le a falusi csőszségig ne annyira az arravalóság, mint a kath. valláshoz való tartozás legyen az irányadó. Ebben a szövetség megalakulása idején Apponyi akkori és mai vallás és közoktatásügyi miniszter s Barkóczy nevű államtitkárja jártak elől jó példával, akiknek különösen a szerzetestanitók államisegélyezése és a középiskolai tanárok kinevezése körül gyakorolt részrehajló. eljárása általános felháborodást és heves tiltakozást idézett elő. A közvélemény Barkóczynak más helyre való áthelyezését követelte, ahol más felekezeteknek nem tud annyit ártani. Hogy milyen erejűnek s mire használhatónak tartottták már akkor a Népszövetséget mutatja Beniczky Ödön néppárti képviselő következő nyilatkozata: >Ha Barkóczynak bántódása esik, akkor megkezdjük a kultúrharcot, (felekezeti harcot.). . Most már megvan a Katholikus Szövetség s egy nap alatt felforgatjuk az országot.« A Népszövetségnek jelenleg 295.216 tagja van. Tíz év alatt 38 millió 226 ezer 431 drb. nyomtatványt adott tagjainak Az ország számos helyén rendezett előadásokat, gyűléseket. Országos mozgalmat indított a katholikus automónia önkormányzat kivívásáért, állást foglalt amelett, hogy az államtól eredt nagy egyházi vagyonok tulajdonjogilag nem az államot, hanem végleg az egyházat illetik, támogatta a katholikus egyházi és társadalmi törekvéseket terjesztette a szövetkezeti eszmét és ajánlotta, elősegitette a hadi kölcsön jegyzést. A szövetség tiz évi bevétele 3 millió 532 ezer 510 korona volt. Nem volna itt az ideje, hogy végre mi is felébredjünk ? Vagy rá érünk arra még ! ? Batthyány Erzsébet levele fiához 1568-ban. „ Adja Isten, hogy jó prédikátortok volna, akkor az én fiam még az én fiam volna, most nem tudom, kié? Semmi jó ott nincsen, hol az Istennek igéje hirdetője nincsen. Kérlek az Istenért, tartcs egy jó prédikátort; meglátod, megáld az Úristen magadat, jószágodat és minden marhádat.,, rősebb volna. Tudna dolgozni, :;resni. De ezek a nyűgök! Ezek -szívják a vérét. Ezek lehúzzák a fenekére. Ezektől nem bir megélni. >zek miatt kell neki elpusztulni Gyenge tüzet gyújtott néhány szál ozséből a sporheltben. — No hát mit adják ? ) Odament az asztalhoz, kihúzta a 1 5kot Elővette a kést meg a kényéit. Egvik kezével a kenyeret szori- rita magához, a másikban a kést 1 gta. Az öregkés pengéje megvillant, nuint bele akarta vágni a kenyérbe. ;z asszony szinte tébolyodottan né- 1 ;tt a késre. Meggyötört, faradt leltből nesztelen röpülessel sötét, étségbeesett, szörnyűséges gondolat felállt fel. A melle zihált; mélyen, polva szívta a lélekzetet.. Fátyol □nult el a szeme előtt . . És /elterült előtte egy másik kép Meleg onyha, mikor ő még kicsiny volt, jött haza az iskolából, s odafutott i asztalhoz, nyafogva zörgette a írókot, kenyeret kért s az ö édesanyja oiosolyogva szelt neki egy karéjt, trzután mé i sütőből. ; egy almát is adott neki ólyan jó szaga volt a sült almának. Most is érzi... Az öreg kés koppanva esett az asztalra, a kenyeret is letette, ráhullott a székre és kétségbeesett, vonagló sírással kezdett el zokogni. A gyermekek egy ideig ijedten álltak, majd sirva, jajgatva kérdezték, kérlelték :- Édesanyám, miért sir? Jaj, ne sírjon I Édesanyám! Jaj, édesanyám! Szegény Fa/ekasné lassanként magához tért Kötényével megtörülte könnyes szemeit, orcáját. Megölelgette, megsimogatta gyermekeit is. A legkisebbiket ölébe vette, haját csókolgatta : — Nem, nem! Én drága gyermekeim Én vagyok a ti jó édesanyátok Majd megsegít bennünket az a jó Isten. Hazajön apátok Oroszországból. Rendbe jöhet még minden. Egy'eRy darab kenyeret metszett nekik. Maga nem evett. A gyermekek elálmosodtak, elaludtak pádon, ládán, ágyon Szegény Fazekasné a sporhelt mellett ült. Csak egy gondolata volt: Istenem, adj tanácsot, mitévő legyek, mitévő legyek, mitévő legyek ! Az idő telt, múlott. Éjszaka volt, de nem egészen sötét, mert a sok hó világított az ablakon át Egyszerre csak valaki kopogtat. Az asszony odamegy az ajtóhoz megkérdezi: — Ki az ? Eressz be örzse, én vagyok, a Tabyné! Az asszony arcának minden vonása megkeményedett. Mintha csak kőbe lett volna faragva. Eg\pillanatig habozott, azutan eltolta a reteszt, megnyomta a kilincset, kinyitotta az ajtót. Tabyné a hidegtől reszketve, a sietségtől lihegve lepett be. — Jaj Istenem örzse, meghal a fiam ! Megfulad a fiam ! — A tekintetes ur ma kergetett öt gyermekemmel világgá! — Már alig tud lélekzeni Az uram nincs itthon. Az Isten szerelmére kérlek, örzse, gyere el velem, A te lányod is volt torokbajban. Segíts rajtam, az Istenre kérlek ! Fazekasné nézte, csak nézte egy darabig a könyörgő, rimánkodó Ta- bynét, azután gyorsan odafutott a kredenchez, előszedett és zsebébe tett valamit, vállára teritette a nagyken- dót: — Menjünk, tekintetes asszony!
