Harangszó, 1918
1918-03-24 / 12. szám
94 HARANQSZÓ. 1918. március 24. gyülekezet alapítási ideje az 1600-as évekbe tehető s mint az egyik artikuláris egyház- község Barsmegyében hosszú időn át volt menedéke az elszórt evangélikus híveknek. Az idők változásával azonban Alsósze- lezsényben a hívek száma jóformán elfogyatkozott. Az alig 5 kilométerre fekvő Aranyosmarót lett a szórvány központja. Néhány év óta a lelkész is itt lakik, s ez működésének főpontja. Már a háború kitörése előtt tervezte a gyülekezet, hogy Aranyosmaróton templomot épit Tervezgetéseit, reményeit a háború, mint annyi sok mindent — egyszerűen keresztülhúzta. A 400 éves reformációi emlékünnep azonban elemi erővel ébresztette fel a gyülekezetben a vágyat, hogy régi terve megvalósításához hozzá lásson. Testvéri megértő szóval kérjük evangélikus híveinket, hogy adományaikkal támogassák ügyünket. Az Isten dicsőségét hirdető templom egyik vára lesz az evangélium hit erejének és igazságának. Az alsószelezsényi egyház kérelmét bizalommal ajánljuk olvasóink figyelmébe. Az adományok „ev. lelkészi hivatal Ara- nyosmarót (Bars m.)“ címre küldendők. Őriszigeten a nyomdára minden ház jegyzett 1—2 drb. részvényt. 44 család közül 34-en jegyeztek 55 drb részvényt 2750 K értékben. A felpéczi gyülekezet a tanítók özvegyei és árvái javára szépen sikerült vallásos estélyt rendezett. Az estélyt a női énekkar kitűnő összhangban előadott .Térj magadhoz drága Sion“ kezdetű éneke nyitotta meg. Gerencsér Zsigmond győri s. lelkész imája után Nagy Ferenc szombathelyi s. lelkész tartott irásmagyarázatot, majd Tóth Jolánka és Tóth Sárika szólóéneke gyönyörködtette a híveket. Ezután Kiss Gábor szombathelyi tanító az iskolás gyermekeknek tartott meseszerü elbeszélést; Nagy Ferenc pedig egy alkalmi költeményt szavalt. Az estélyt Győrffy Béla helybeli lelkész imája és a Himnusz zárták be. 400 K gyűlt be a nemes célra, amit a felpéczi ügybuzgó leánykák fáradhatatlan gyűjtésének s az anya- és leánygyülekezetbeli buzgó hívek áldozatkészségének köszönhető. Jubileumi ünnepélyek és alkotások: A várpalotai ev. gyülekezet reformációi jubileumakor reformációi emlékalapra adakoztak még: özv. Fehérváry Palné Bánki Róza Maniga, Fülöp Károly és neje Varga Juliánná 200—200 K, Macher Károly 50 K, Bus Istvánná 40 K, Kránitz János 30 K, Hrabovszky Mária és Róza 28 K, Macher Gy. Istvánná, Bozzay Lajos, Szabó Lajosné Inota, Varsányi Ferenc, Hazuga Károly, Soós Róza Budapest 20 —20 K, id Kárász József, Ferner Imréné Péth, Tóth Gyula, Fülöp M. Jánosné, ifj. Fülöp József, Varga Lajos, Láng Nándorné, Vajtai Józsefné, Bucsuházi Károly, Fülöp Juliska, Tóth Teréz, Fülöp M. István, özv. Bus Karolyné, M. Móricz Ferenc 10—10 K, özv. Hrabovszky Józsefné, ifj. Borbás József, özv. Varga Károlyné, Molnár Istvánná, Nagy Károlyné Ősi, Nagy Lajosné, Nagy Róza 5—5 K, igy az összes adakozás 4750-50 K, melyből 5000 K értékű hadikölcsön jegyeztetett, a takarékpénztárban pedig készpénz 184-94 K. Dunaföldvár, (Tolnám.) maroknyi evang, népe is nagy lelkesedéssel s Isten iránt érzett mély hálával ünnepelte a reformáció négyszázados jubileumát Az ünnepi beszédek sorozatát Adorján Ferenc lelkész már augusztusban megkezdte. A hálaadó ünnepélyt Ráczalmás fiókegyházban okt. 7-én tartottuk, amelyen a róm kath. egyház részéről az áll. isk. igazgató, a ref. egyház részéről az áll. isk. tanító és a ref. atyafiak közül igen sokan vettek részt. Dunaföldvá- rcn az ünnepi istenitisztelet okt. 28-án és 31-én volt, melyen a helybeli ref. egyházat a lelkész képviselte. Ráczalmáson özv. Szájíz Imréné, Duna- földváron Pólón Erzsiké az oltárt gyönyörűen feldíszítették és mind a két helyen tömegesen járultak a hívek az Urszentva- csorájához. Megható volt, midőn Pál ap. zsidókhoz irt levele IV. r. 23—25. v. alapján megtartott szentbeszéd elhangzása után a hívek hitbuzgóságtól ragyogó arccal, az Isten büntörlö kegyelmére és a Jézus Krisztus érdemére támaszkodva, Pelbarl István után hangosan elmondták a fogadalmat, hogy ágost. hitv. evang. vallásunkban minden kisértések között mindhalálig megmaradnak. A diszgyülésen a következő határozatok hozattak: 1. a lelkészi fizetési alap a jub. ünnepélyig fölemelkedett 3094 59 K, 2. jub. egyházfentartási alapot létesített az egyház saját pénztárából 2272 K. Ezenkívül erre még adott Kurcz Béla bölcskei főjegyző, egyházunk buzgó hive 50 K-t, a lelkész gyűjtött 8850 K-t, Pólón Erzsiké gyűjtött 56-40 K-t, összesen 194-90 K, 3. „Kurcz Béla alap“-ot létesített egyházfenntartási célra Kurcz Béla fjegyzö 2000 K, 3. „Az evang. nőegylet alap" fölemeltetett 1902 92 K, tehát az egyház összes alapítványa 9564-41 K, 5. Gyámintézeti alapra 15 K, s szere- tetházra 5 K folyt be, 6. Ráczalmás az egyhm gyámintézet 50 K adományából és gyűjtésekből létesített egyházfentartási alapot 110 K. 7. Kimondotta a közgyűlés, hogy a konfirmandusokat utravalóul ujtes- tamentummal, az ujházasokat bibliával ajándékozza meg, a templom és iskola falába a jub. év emlékére márványtáblát illeszt 8. Adorján Ferenc lelkészének fizetését 1817. jul. 1-től kezdve a háború időtartamára és a békekötés után öt évre, évi 640 koronával felemeli, amely összegből maga nagys Hanzély János nagybirtokos, egyhk felügyelő, önként évi 300 K-t, Kurcz De lám, már odaért a nagy ház elé. Nem a legjobbkor jött, azt mindjárt észrevette. A széles kapu két szárnya tárva-nyitva állott. Az udvar közepén könnyű szán elé fogva vastag pokrócokkal letakart két fekete paripa türelmetlenül toporzékolva vágta a havat; orrlyukaikból fehér gőzpárákat fújtak a levegőbe; nyakukban vigan csilingeltek a szíjra erősitett fényes kakasharangok. A lovak előtt tányérsapkás orosz bokázott hosszú, barna köpenyegében s megdermedt ujjait a szájánál melengette. Éppen mikor Fazekasné befordult a kapun, akkor libbent le az ágas kút tetejére nesztelen röpüléssel egy nagy fekete varjú. A jóképű, tagbaszakadt orosz barátságosan mosolygott rá a szegény asszonyra. — Hová készültök, Vaszilij ? kérdezte csendes, szinte hangtalan hangon az asszony. — Gyerek beteg Sietni. Orvost. Válaszolt tört magyarsággal az orosz. A szolgáló már hozta ki a lábzsákot. Odaszólt Fazekasnénak : — Ha beszélni valója van az úrral, csak siessen örzse néném, mert I már indulóban van. Fazekasné besurrant a folyosóra, onnan a konyhába. A konyha közepén állott széles prémgalléru bundájában Taby Miklós. Feketebajsza, villogó fekete szemű, barnapiros arcú, szálas | magyar. Hegyes báránybőr süveg a fejében, hegyes részkupaku rövid szárú pipa a szájában Ügy látszik a feleségének beszélt a szomszéd szobába : — Hát csak ne aggódj, fiam, legkésőbb éjfélre itt leszek az orvossal. Addig borogassátok a gyerek torkát vizes ruhával. Mikor Fazekasnét meglátta, nem barátságtalanul, de egy kissé ideges rövidséggel kérdezte: — No, mi járatban jöttél, Örzse ? — Látom sietős útja van a tekintetes urnák, nem akarom feltartóztatni, hát csak röviden elmondom, hogy az árenda miatt jöttem volna. Tetszik tudni a tekintetes urnák, hogy milyen nyomorúságban vagyok a gyerekeimmel mióta az uram odavan. Az ősszel meg szerencsétlenül jártam avval a disznóval. Arra kérném, megkövetem a tekintetes urat, legyen irányomban | egy kis elnézéssel. . . — Nézd örzse —, szakította félbe Fazekasné mondokáját Taby, — tudhatod, hogy én a házat, meg a földet csak azért adtam oda nektek, hogy amikor napszámos kell, legyen kit hivatnom. Az urad, a Péter, már több, mint három esztendeje nincs itthon, hasznát nem vehetem, téged is sokszor hiába szólitottalak. Nem szemrehányásból mondom. Lekötnek az apró gyerekeid. De láthatod, mennyi károm van, mennyi vesződ- ségem ezek miatt a tudatlan foglyok miatt. Nehéz a sorod, azonban nekem is van elég bajom. — Tekintetes ur, csak valamelyes haladékot adjon. Ne kergessen ki bennünket a világba tél viz idején. — Nem tehetek róla, Örzse. Ha nektek engedek, holnap már jön a másik, holnapután a harmadik. No, sietnem kell! Isten áldjon. — Azután még egyszer beszólt a feleségének : — Csak vigyázzatok, fiam ! Ne félj, nem lesz nagyobb baj! A felesége kiszólt, hogy iparkodjék mihamarább haza. Taby ezzel ki a konyhából, hangos léptekkel végig
