Harangszó, 1918
1918-03-24 / 12. szám
1918. március 24. HARANQSZÓ. 93. ('betűkkel felírva. Mikor az iró kérdezte, ! i miért van ez. a csónakos azt mondta : „Mindjárt megmutatom" és elkezdte csak a „Munka" felirásu evezőt hajtani mire a csónak irányt vesztve körb n forgott de nem haladt előre Azután a „Hit" feliratút mozgatta, de a csónak akkor is csak egy helyen forgott. Végül i> mindakettőt egyszerre használta s a csónak ingadozás nélkül egyenesen futott a cél felé. II-----—--------------------—----------■ ( Sucrmclc='Világ. Zsiga pajtás. Zsiga pajtás hadba készül; Fegyverkezik nagy vitézül. Előszedi pléhpuskáját, Fen nyökardját, trombitáját. Felöltözik mentéjébe, Papircsákót vág fejébe; Érmet is tűz, agy feszeleg, Sarkantyúja csakúgy peneg. Felpattan a sepriinyélre : Gyi, te Táltos, ki a rétre! Libasereg ott táboroz, Az lesz nekünk most az orosz! Rajtütéssel megtámadjuk, Száz irányba szét ugrajtuk. Megfut még a muszka cár is, Azaz, hogy a vén gunár is! Mint a szélvész, megy a Táltos, De alig ér a libákhoz, Visszahőköl, megbicsaklik; Visszafordul, mvgiramlik. Sivalkodva fut rajt Zsiga, Kergeti vagy tiz szem liba. Legelői az öreg gunár, Jaj, jaj, vége! eléri már! Bele ragad ruhájába, Nem ereszti, visszarántja. Azután mind közre fogják, Megcsipkedik, megcsapkodják. Mikor végre futni hagyják, Úgy érzi, hogy ég a nadrág; A nadrág-e, vagy a bőre ? Mindegy az most. Csak előre! Csak előre, azaz hátra Vágtat Zsiga szaporázva. De ló, csákó, fegyver, érem Ott maradt a csatatéren. PÉCl +T HÍREK. 4+ Az egyház köréből. Olvasóinknak, munkatársainknak és lapunk jóakaró barátainak boldog húsvéti ünnepeket kívánunk ! Hálájuk, szeretetük jeléül Gyurátz Ferenc nyug. püspököt volt titkárai, másod- és segédlelkészei ezüst babérkoszorúval tisztelték meg A koszorút a pápai gyülekezet díszközgyűlésén Payr Sándor theol. tanár nyújtotta át az agg föpasztornak, mely alkalomból a veszprémi egyházmegye neveben Takács Elek esperes is üdvözölte a tanítványai, gyermekei körében megjelent mestert. Gyurátz ny. püspök megliatottan köszönte meg a szeretetnek megnyilatkozását káplánjai részéről, hosszabb beszédben válaszolt FJayr Sándor és Takács Elek szép beszédeire, majd midőn azzal végezte: „Eljöttetek közelről s távolból, hogy még egyszer vegyétek áldásomat, imc én meg- áldlak benneteket," szem nem maradt szárazon A megjelentek örömmel tapasztalták, hogy az agg főpásztor, hála a jó Istennek, lelki-testi frisseségben tölti a nyugalomnak napjait. Kitüntetés. A király elrendelte, hogy Törteli Lajos tábori lelkésznek az ellenseggel szemben tanúsított vitéz és önfeláldozó magatartásáért, a kardok egyidejű adományozásával a legfelső dicsérő elismerés tudlul adassák. Lelkészválasztás. A nógrádszentpéteri gyülekezet lelkészévé választotta Scholtz Andor, esperességi segédlelkészt. Az Ur áldja meg munkáját! Halálozás. Dr. Engel Sándor, a farmosi gyűl felügyelője, elet nek 37. evében elhunyt Budapesten. Legyen emléke áldott! Kitüntetés. Hammer Gyula kőszegi elemi iskolai igazgatót a hadiékitményes vörös- kereszt ezüst diszéremmel tüntették ki, a közszolgálat terén kifejteit munkálkodása elismeréséül. Felhívás és kérelem. Az alsószelezsé- nyi egyház egyike a legkisebb anyaegyházaknak hazánkban. Az egykor virágzó i halhat valaki, nem félt a nyitott I y síroktól, a sirhalmok keresztjeitől. ", Sokkal inkább arra igyekezett, hogy arról az útról le ne tévedjen, mely i oda a temető nélküli örök városba z vezet. Róza a temetőben találta meg a t temető nélküli várost. Hát te hol i találtad meg, megtaláltad-e már nyá- j jas olvasó? Vége. I Szegény Fazekasné. Elbeszélés. Irta : Németh Károly. A Kányás pusztán tiz-tizenkét ház : takaródzott félméteres hóbundába a metsző északi szélben. Egynémelyik- nek a kéményéből füst akart volna kitódulni a szürkés levegőbe, de alighogy kimerészkedett a lyukon, a szél mindjárt belemarkolt és dara- I bokra tépve szórta széjjel. Fazekasné. i mikor a konyhaajtón ki'épett — az i ő kéménye tetején hiába ficánkolt a szél, nem akadt dolga a füsttel — fázósan hu?ta öss7e a keblén vékony nagykendőjét; egvet sóhajtva nekivágott a majdnem térdig érő hónak Sietni akart, de a hó, meg a gond meglankitotta járását. Különösen a gond. Mert szegény volt Fazekasné, mint a templom egere, de a gondból bőven kijutott neki. Öl gyermeket hagyott a hideg konyhában ; az ura valahol Perm guberniában ette a rabság kenyerét (ha ugyan kap kenyeret) ; a szegény Fazekasné már a negyedik télnek hidegét szenvedi az embere nélkül. Most is, mikor maga előtt látta a hideg, nagy fehérséget, az urára gondolt. Azt beszélik, az oroszoknál még nagyobb a hó, még erősebb a hideg. Mit csinálhat most a Péter, van-e neki. legalább jó lábbelije ? Ilyen gondolatokkal gyötöri magái, s nem tudom mitől, a havas széltől-e, vagy más egyébtől, dióbarna szeméből könvesepp gördült le sovány arcára. Az urának a sorsával bajlódott, pedig most nem ebben a bajban járt. Tabv Miklóshoz indult. Ettől áren- dáitak még mikor az ura is itthon volt két hold földet, ezé volt a ház is, amiben laktak. Néhány nap mu’va ui esztendő lesz, árendát kellene fizetni, de nincs miből. Úgy számított a szegény Fazekasné. hogy majd elád egy disznót, — jó ára van most annak —, s kifizeti a tartozását. De máskép jött a dolog. A disznó megdöglött. Még szappant sem tudott belőle csinálni, mert nem kapott lugkövet. Szomorít, de való, hogy a szegény embert egy disznónak a veszte ugv földhöz vágja, hogy esztendeig nem bir talpra állni. Amúgy is gyengén áll a lábán amúgy is annyi minden nyomja, nem csoda, ha nehezen kel fel, ha elesik. Olyan is kevés akad, aki emelne rajta egyet. A szegény Fazekasné nem abban reménykedett, hogy Taby Miklós maid felemeli. Csak annyit erjen el nála, hogy el ne gázolja öt gyermekével együtt. Hogy ne tegye ki kunyhójából, adjon neki haladékot, várjon az árendával. Közben majd fordul valamerre a sora. Vagy vége lesz a háborúnak, s hazajön a Peter. Vagy esztendőre több szerencséje lesz a malacokhoz. Vagy . de ugyan ki tudná megmondani, hány féle képen fordulhat jobbra a szegény Fazekasné sorsa Annyi bizonyos, hogy rosz- szabbra már nem igen fordulhat.
